Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

A nagy, hideg kövek országa: Svájc

Kimért nyugalom, kevés ízlés, nagy csend, kiegyensúlyozott közélet és halvány unalom jellemzi kelet-közép-európai szemmel a világ egyik leggazdagabb államát. Svájc nem tagja az uniónak, gazdasági érdekből. A stabilitás négyszáz éves az Alpok között, ahol utazásunk során egyetlen magyarral sem találkoztunk.
Genf egyben biztosan különbözik Csongrád megye fővárosától: a tó partján magasabbak az árak, mint a Tisza mellett Fotó: Blahó Gabriella
A nagy hideg kövek országában szembetűnő jelenség a kimért kiegyensúlyozottság, az ott élőket egyöntetűen jellemzi valami elképesztő nyugalom. Ennek oka nyilván a gazdasági stabilitásban rejlik, a biztonságot nyújtó anyagi viszonyok között úgy tűnik, mintha a svájciaknak nem volnának immár megoldatlan feladataik.

Szelindek a téma

Ottjártunkkor a leglényegesebb közéleti téma a nagy szelindekek tartásának betiltása volt. A veszélyesnek minősített kutyafaj ellen tüntetett a főutcán egy fiatalember egyedül, aki tiltakozó aláírásokat gyűjtött a cél érdekében. Mint kiderült, a kétnaponta megjelenő Tribune De Genéve is ezzel a témával foglalkozott a címlap és a harmadik oldal teljes terjedelmében. A megszólalók szerint a szelindekek mindenképpen ártalmasak, de kérdéses, hogy célravezető volna-e a tenyésztés megszüntetése, ugyanakkor megfontolásra érdemes, hogy három vagy négy eb együttes léte felel-e meg a falka fogalmának...

Svájc úgy döntött, kimarad az Európai Unióból – az Alpok között fekvő ország önálló gazdaságpolitikáját kívánja védeni ezzel. A földrész e helyén erre nyilván minden oka megvan, hiszen egyedi jelenség birtokosa közel négyszáz éve: ez pedig a misztikusan csengő bankszámla. Genfben élő pénzügyi szakértő ismerősünk szerint a svájci bankszektor erőssége a rendkívüli diszkréció. A bankárok egymillió dollár feletti betétnél ülnek le tárgyalni az ügyféllel szívesen. Széleskörű szolgáltatást biztosítanak, ha a betétes történetesen nem akarja senki tudomására hozni, hogy itt bankszámlával rendelkezik: elhagyhatja az épületet az első, a hátsó kijáraton, vagy a föld alatt. Ha nem akarja, hogy bárki a telefonja alapján szerezzen információt arról, hogy Svájcot hívta, a bank szerez például egy franciaországi számot, ami természetesen a pénzintézetben csörög.

A bankárok arra is készek, hogy az ügyfél érdekében elutazzanak hozzá Latin-Amerikába, vagy akár a Közel-Keletre. Igen komolyan alátámasztott nyomozati anyaggal van csak esélye bármely rendőrségnek arra, hogy egy svájci bankban tájékozódjon a vizsgált személy pénzügyeiről.

Ötszörös gazdagság

Minden legalább ötször annyiba kerül, mint itthon. Egy háromszobás lakás havi bérleti díja Genf elegánsabb részében háromnegyedmillió forintnak felel meg, az ára közel százmillió. Az oly kívánatos, friss, fekete áfonyát tízdekás dobozban közel kétezer forintért kínálják, fél kilogramm kenyér ára ötszáz felett mozog. Egy fodrászért húszezer forintot kell ott fizetni – frankban. A szegedies jellegű Genf főutcáján a világ divatmárkái felsorakoznak, a nők kedvükre válogathatnak az ízlésüknek megfelelő kozmetikumokból – elegáns darabokban sétálnak. Itt a férfiak valóban öltönyben és nyakkendőben járnak dolgozni, aki nem ezeket a holmikat viseli, az vagy suhanc, vagy művész.

A város kulturális élete is gazdag. A kínálkozó programok között szerepel Goran Bergovic rockszerűvé lett, szerb autentikus népzenével, egy fekete dzsesszénekesnő a Victoria Hallban és láthatják a svájciak egy francia társulat előadásában A fösvényt. A város a kultúra szempontjából, úgy tűnik, alapvetően nyitott és befogadó, bár egy Sartre-darab esetében különös lett a fogadtatás. A szerzői jogok védelmében szólaltak meg a nagy filozófus szellemi örökösei, akik lefújtak egy arab fiatalember által színre vitt novellát. A fal címet viselő műről a sajtóban foglaltak szerint Fahid Taghavi azt mondta, előre egyeztetett az illetékesekkel a terveiről, ám a második előadás után meglepetés érte. Ezután keserűen jegyezte meg, a darab sorsa ugyanaz lett, mint a főhősé: kiderült róla, hogy nemkívánatos jelenség...

Utazásunk során egyetlen magyarral sem találkoztunk, az unió fővárosában az utóbbi években erre sokkal nagyobb az esély. Az ismerősök tekintete nélküli szabad hétben természetesen kirándultunk az Alpokban. Szívesen megnéztük volna a franciaországi Mont Blanc-t, ami a mi nyelvünkön fehér hegyet jelent. Áprilisban a közeli kilátón mínusz tizenkilenc fok volt, és a csúcsot köd borította, így nem tűnt érdemesnek jegyet váltani a libegőre. Európa legmagasabb pontjának közelében a szédítő hegyek völgyében kialakult jégtengerben jégbarlang várta a turistákat – nem látszott esély az olvadásra.

A rend túlzásai

Genfben és a környező kisvárosokban mindenütt patinás rendezettség uralkodik, tökéletesen kiépített a környezet, friss színes virágok díszítik az utcákat. Helyenként füvet nyírni csak kedden és csütörtökön délután kettő és három között lehet, ha a tulajdonos ezt elmulasztja, megteszi a városi kertész, de azért fizetni kell. Délután fél háromkor már nem lehet meleg ételt kérni az éttermekben, mert vége az ebédidőnek. Legközelebb vacsorakor fogyaszthat a kedves vendég. Svájcban rendezett az élet, minden a helyén van, és valószínűleg a közeljövőben alapjaiban semmin nem kell változtatni – beállítva, akár az óra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gerrard: nem

labdarúgás

Rafael Benitez, az FC Liverpool labdarúgócsapatának vezetőedzője… Tovább olvasom