Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

A Nagy Játék

Tudom, hogy csak játék, és tudom, hogy - éppen ezért - nem kell komolyan venni, mégis szomorú a szívem.

Tudom, hogy csak játék, tudom, hogy sok minden az olvasókon, nem pedig a szakértőnek számító irodalmárokon múlt, és tudom, hogy – épp, mert játék – nem kell komolyan venni, mégis szomorú a szívem.

Meglehet, a Micimackó és A kis herceg a legzseniálisabbnak mondható a gyermek- (és felnőtt-[!]) irodalomban, A Pál utcai fiúk a valaha született legjobb ifjúsági (és felnőtt!) könyvek egyike, Az aranyember és az Abigél is „szívtipró" és páratlan a maga nemében, és az is becsülendő, hogy az 1984 bekerült az első hatba, mégis úgy érzem, ez a lista jelez valamit. Egyrészt a három, azért mégiscsak elsősorban ifjaknak írt mű, a Micimackó, A kis herceg és A Pál utcai fiúk jelzi, hogy ezen az alapművek olvasásánál jó néhányan elakadtak. Mintha hiába születtek volna meg olyan hatalmas művek, mint Tolsztoj Karenina Annája vagy Háború és békéje, Thomas Mann olyan remekei, mint a József és testvérei vagy A varázshegy. Mintha nekünk semmit sem számítana, hogy Hemingway öreg halásza partot ért a nagy hal csontvázával. Hogyan hiányozhat ebből az élbolyból Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése vagy A Karamazov testvérek, és hogy maradhat ki az első hatból Bulgakov szédítő remeke, a Mester és Margarita? És elég, ha könyvcímeket gondolunk Németh Lászlóhoz, Kosztolányihoz, Máraihoz vagy Krúdyhoz, és elgondolkodunk, hogyan kerülhetett a kiesők közé Joyce-tól az Ulysses, Grasstól A bádogdob, Hessétől Az üveggyöngy játék, Victor Hugótól A nyomorultak vagy A párizsi Notre-Dame, és legfőképpen (a szívem szakadt meg!) Márqueztől a Száz év magány. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem volt versenyben a Szerelem a kolera idején.
Tudom, az én sorom sem teljes, mindenki más és más Nagy Könyvet biggyeszt ezek mellé, joggal, okkal, vagy anélkül, de ez is mutatja, milyen igazságtalan játékba fogtunk, csak hogy népszerűsítsük a legjobbakat. (Ha ennyi haszna volt, persze már megérte, még „véráldozatok" árán is.)

Azt hiszem, nincs más hátra, el kell indítanunk A Nagy Étel című játékot is, mely megint csak hűen tükrözi majd az ízlésünket, és pontosan megmutatja, hogy milyen ízeket szeretünk és hogy mit eszünk szívesen. Az első játékrészben fölsoroljuk a világ legjobb ételeit, élén a szarvasgombával, melyről épp a minap olvastam, hogy egy Olaszországból származó kapitális példányért (súlya egy kiló húsz deka, és kényelmesen elfért egy normális méretű üvegtálon) 95 ezer eurót, azaz 24 millió forintot fizettek egy jótékony célú árverésen. Ez lenne az „alapmű", és ennek értékéhez igazíthatnánk a többi finomságot, a lazactól kezdve a tenger gyümölcsein át egészen a paprikás krumpliig bezárólag.
Van egy sejtésem: a legjobb százba már csak olyanok kerülnének be, mint a pacal, a rakott krumpli, a tejfölös csirkepaprikás nokedlivel, a kocsonya, a halászlé (magával húzva a túrós csuszát), a gulyás, a fokhagymás lángos, a húsleves, a rántott szelet meg a körömpörkölt, melyek természetesen finom kaják, bármelyik után megnyalnám a tíz ujjamat, de isten mentse meg a hazai ítészeket attól, hogy betévedjenek egy jó konyhával bíró francia, olasz vagy thai étterembe. Tudom, ezt is tudom, a mi gyomrunk számára mégiscsak az előbb soroltak a Nagy Ételek, és valahol igazunk is van. De amikor a Nagy Ételről szavaznunk kell, talán mégis végig kellene gondolnunk, hogy mit mondanánk egy szakavatott, nemzetközileg is elismert, de emellett jó lakomázáshoz is szokott gasztronómus bőrébe bújva. Igaz, akkor is igazunk lesz, ha a gyomrunkra hallgatunk, de a művelt világ soha nem fogja megérteni, mit eszünk azon a kolbásszal ízesített paprikás krumplin.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Generációk főzőcskéje

Generációk egymás közt, egymásért program keretében régi ételeket
és recepteket elevenítettek fel az idősek a fiataloknak, s a személyes kapcsolat révén a generációk is közelítettek egymáshoz. Egy jó ötlet, egy jó akció és sok sok finomság találkozott egymással. A Kisalföld receptgyűjtő versenye csaknem száz recepttel gazdagodott. Közülük várhatóan jó pár bekerülhet a Kisalföld szakácskönyvébe. Tovább olvasom