Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

A nagyotmondás divatja

A szexualitás kikerült a hálószobákból, és bulvártémává, sőt értékmérővé vált. A korosodó férfiak nagy bánatára, hiszen a klimax őket is eléri, annak minden kellemetlen, ám kezelhető következményével. A nemzőképesség fennmaradása azonban vigaszt jelenthet a szexuális potencia csökkenéséért.
Napjaink teljesítménycentrikus világában a férfiasságnak szinte kizárólagos fokmérője a nemi aktus mennyisége, időtartama. Jól példázzák ezt a különböző felmérések, kutatások is. E szempontból érdekes, amit Németországban végeztek, és amit a dpa hírügynökség adott közre. Megtudhatjuk, hogy a 250 ezer megkérdezett 25-45 éves korú férfi mindegyike szinte kizárólag jót mondott saját hálószobai szerepléséről. A német férfiak nem szerénykednek: tíz bajor közül kilenc arra büszke, hogy a lehető legjobb szexpartner, északon a brémaiak pedig azzal dicsekszenek, hogy ők nyújtják a legtartósabb „szolgáltatást", átlagosan 9,4 percben.

Nem csoda, ha a szexuális potencia státusszimbólum lett, s az efféle sikerpropaganda és nagyotmondás férfikörökben nálunk is dívik. Ennek az lehet a következménye, hogy önkéntelenül is összehasonlításra késztet, s aki e normák alatt teljesít, egyhamar csökkent értékűnek érezheti magát. Azok pedig, akik elmúltak harminc-negyven évesek, már az öregség jelét látják abban, ha – bocsánat a kifejezésért – „a tenyészállat mércének" nem felelnek meg. Ideje volna megérteni és elfogadni, hogy – miként nincs két egyforma ember, úgy – a szexuális életben is egyediek és különbözőek vagyunk. Az emberi szexualitásban kölcsönhatás érvényesül a szellemi, lelki, biológiai, sőt társadalmi tényezők és folyamatok révén.

Való igaz, hogy a negyven feletti férfiaknál felléphet az úgynevezett „kapuzárás előtti félelem", aminek hátterében objektív és szubjektív okok is szerepelnek. E félelem jórészt pszichoszociális indíttatású, amire sokszor a hölgyek is rájátszanak gonoszkodó megjegyzéseikkel, gúnyos hasonlítgatásukkal. Ám az is igaz, hogy a kor előre haladásával csökken a férfiaknál is a szexuális teljesítőképesség.

Az egészségügyi világszervezet, a WHO alábbi kormegjelölése szerint: középkorúnak tekinthetők a 45-59 évesek, öregedőnek a 60-73 közöttiek. Az öregkort 74-90 évig jelzik, e fölött pedig aggkorról lehet beszélni. A klimax, azaz a változás kora mindkét nemnél bekövetkezik, nőknél korábban, a férfiaknál később, az ötvenes-hatvanas életkorban. A női és férfi szervezet azonban a klimax után alapvető eltérésekkel működik. A nők fogamzóképessége a klimax után lezárul, ám a férfiak nemzőképessége magas életkorban is fennmaradhat. Tehát – a nemzőképességet tekintve – igaz, hogy nincs öreg férfi!

Mindez nem jelenti azt, hogy az öregedés folyamata elkerülné a férfiakat, és ez ne következnék be a szexualitás terén is. A férfiaknál is végbe mennek folyamatok a hormonváltozások által: változik a nemi élet, felléphet erekciós zavar, csökkenhet a nemi vágy. A szellemi képességek hanyatlása azonban egyik nemnél sem törvényszerű, bár gyakori jelenség. Tény, hogy a világ szellemi, művészeti, politikai életének kiválóságai többségében legalább 60 évesek. Az elmúlt korokból is hozhatunk kiemelkedő példákat: Picasso és Somerset Maugham 90 éves korában is aktívan alkotott, Arthur Rubinstein aggkorában is pazarul zongorázott.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

500 éve ''létezik'' Amerika

Tovább olvasom