Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

A negatív tendenciák Sopront sem kerülik el

Folytatás az 1. oldalról.

– Mi sem vagyunk mentesek azoktól a negatív tendenciáktól, amelyek az ország bármely váro-

sában, sőt, bizonyos tekintetben a világban napjainkban is tapasztalhatók – folytatta Kuslits Tibor. – Egyfajta kulturális zavarodottságra, az identitás válságára, na és a telekspekulációra, a telekuzsorára gondolok. A túlépítésre, ami nem okvetlenül azt jelenti, hogy az építési szabályokat megszegve épít valaki többet, bár azt hiszem azért erre is hamar találnánk példákat.
„ Ami nagyon sokat árt Sopronnak, és ami soha nem volt jellemző

erre a városra, az az esztétikai

megfontolásoktól szinte teljesen mentes építési gyakorlat.”
– Talán még ennél is nagyobb baj, csak talán kevésbé drámai hirtelenséggel jelentkezik, a belső városrészek és különösen a belváros épületeinek romló műszaki és erkölcsi állapota. Ez a két tendencia együtt teszi kritikussá a helyzetet. Többek között jóval nagyobb igényességre is szükség lenne.
– Csak ezen múlik?
– Persze számon lehet kérni a szabályok szigorát, de szembe kell nézni azzal is, hogy az építészeti színvonal jogszabályokkal nem kényszeríthető ki. Tehát nem okvetlenül az a baj, hogy itt vagy ott nyílik lehetőség építésre, hanem az, hogy egy-egy építés nagyon alacsony építészeti színvonalon valósul meg, jóformán csak az ingatlanfejlesztő anyagi érdekeinek képviseletében. Természetesen senki sem gondolja, hogy az építési vállalkozás karitatív tevékenység. Nem lehet elvárni, hogy hihetetlen építészeti produkciókat hozzanak létre ráfizetéssel. Az ország főutcája, az Andrássy út Budapesten, amely a világörökség része, szép, egyenletes arculatú és építészeti minőségű, kiépítettségű, de ha valaki a neoreneszánsz homlokzatú épületekbe belép, és bemegy a belső udvarokba, akkor bizony gangos épületbelsőket lát, igen-igen rossz minőségű lakásokkal, mert annak idején is, azért döntő szempont volt, hogy a vállalkozó a maxim ális profitra tegyen szert. Ugyanakkor vállalták azokat a formai kötöttségeket, hogy az utcai homlokzat pompát, méltóságot sugározzon. Ebben a tekintetben nekünk súlyos fogyatékosságaink vannak.
– Elvárható a vállalkozóktól, hogy ezeket a szempontokat figyelembe vegyék, vagy kényszeríteni kell őket – ha egyáltalán lehet – valamilyen eszközzel?
– A nem okvetlenül paraméterekbe foglalható, de alapvető minőségi természetű követelményeket nehéz számon kérni. A vásárlói igény lehet(ne) egy olyan faktor, amelyet figyelembe kell(ene) venni, nem azért, mert rendeletbe foglalták, hanem azért, mert van a lakókörnyezettel szemben a vásárlónak igénye és ha ezt nem elégítik ki, akkor ott nem vesznek lakást. Ez azonban csak áttételesen működik. A fertőszéplaki fűrészfogas beépítésű műemlék parasztházak homogenitása és gyönyörűsége nem azért született meg, mert volt a faluban egy nagyon szigorú építési rendelet, hanem azért, mert volt egy bizonyos regula, a szokásjog, amit magára nézve mindenki kötelezőnek ismert el. A stiláris szétesés és az építészet minőségi problémája többek között abból is fakad, hogy ilyenfajta helyi szokásjog nincs, vagy, ha talán van is, nagyon kevesen tartják magukra nézve kötelezőnek.
– Egymással párhuzamosan futó, de ellentétes folyamatoknak vagyunk tanúi: egyrészt beépülnek az új lakóterületek, másrészt pedig romlik a meglévő értékes épületállomány. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezt a pusztulást megállítsuk?
– Lehet és kell is tenni, de a jelenlegi gazdasági, társadalmi környezetben a régi receptek nem működnek. Többször számon kérik, hogy miért nincs központilag szervezett, tömeges épületfelújítás. Azért, mert tipikusan magántulajdonban lévő épületekről van szó, és nincs olyan gazdag önkormányzat, amely idegen ingatlanokat újítana fel a közösség pénzén. Új megoldásokat kell keresni és erre vannak jó minták. Ilyen a főváros IX. kerületében már működő, az ingatlanról ingatlanra haladó, önmagát a saját bevételeiből finanszírozó felújítási rendszer, amely következetesen, lépésről lépésre valósítható meg, és amelynek már mi is keresgéljük a soproni adaptációját.
– Meddig terjeszkedhetnek a város határai? Mikor kell megálljt parancsolni a növekedésnek?
– Ez a kérdés összefügg az előbbivel. Abban az esetben, ha a város beépítésére szánt területeit nagyon kiterjesztjük, az elszívja a fejlesztési energiákat a központtól, és a peremek kezdenek fejlődni. Ha a határok kitolódnak, akkor a központ állapota rendszerint romlik. Ez egyébként világjelenség, amely már része a XX. századi urbanisztikai történetnek. A „lappangó urbanizáció” határait a belterület kijelölésével lezártuk, amit szigorúan tartani kell. El kell jutni odáig, hogy aki fejleszteni akar, már csak a romló műszaki állapotú beltelkek környékén keresgéljen, mert ez lehet a biztosíték arra, hogy az itt lévő épületek lassacskán megújulnak.
– Ön is tapasztalja, hogy sok olyan negatív jelenség van, amelyek kiváltják a soproni polgárok rosszallását.
– Igen, ezért ki kell találni, hogy miképp működik az a helyi jogszabályi környezet, amely a lehető legtöbbet zár ki a negatív jelenségekből, ugyanakkor nem fojtja meg a fejlesztések lehetőségét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mikola István sajnálja egyes kijelentéseit

Mikola Istvánnak nem volt szándékában megsérteni senkit, de ha valakit megbántott, azt sajnálja. Tovább olvasom