Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

A női nem igenje

Meg kell hagyni, igazán büszkén gondolhatunk Éva anyánkra, aki egy szem oldalbordából olyan formásra sikeredett, hogy csábos jegyeit magunkon hordva ma is megdobogtatjuk a Föld Ádámjainak bivalyerős csontkosárban ülő szívét.
A gyengébbik nem képviselőiként megengedhetjük magunknak a fékevesztett pillarezegtetést, a kecses csípőbillegetést, sőt még az őzgidai szelídség mögé is elrejthetjük a bennünk lakozó, vérszomjasan követelőző nőstény tigrist. A teremtés koronái pedig mit sem sejtve válogathatnak, ki-ki ízlése szerint. Kínálat éppen akad, mivel az a temérdek nő kis bolygónkon mind egy-egy testet öltött, varázslatos istennő.

De vajon mennyi a férfiak beleszólása saját ízléslabirintusuknak tervrajzába? Véleményem szerint nem sok. Ugyanis a választás a mi kezünkben van, kedvesen cselszövő nőtársaim! Ha egy hölgy kiszemeli az áldozatát, minden, kizárólag a nőboszorkányok által ismert titkos bájt és fortélyt bevet, hogy a számára legmegfelelőbb férfiú hódolatát élvezhesse.

Már az egész kicsi lánybabák szemében ott kacag valami, az apjuk számára megfejthetetlen nevetés. Így némileg atyáink irántunk érzett féltésük mögé rejtik saját, tudat alatt rejtőző félelmüket, melyben érzik a nő hatalmát az izmos lelkű férfi felett. A gyermeklány már próbálgatja is természet adta csáberejét, hogy majd később, ha megpillantja azt a herceget, akit képesnek tart arra, hogy biztos fészket rakva a szerelem egészséges gyümölcseit ajándékozza neki, ne rostokoljon tétlenül.
Nekem például kétévnyi pironkodós incselkedésbe tellett, mígnem Kisvili hetedikben végre belém döfte a saját rotringceruzámat.

Mielőtt bármelyik úr felháborodhatna, le kell szegezni: nem vagyunk mi fekete özvegyek! Inkább fehér menyasszonyok kívánunk lenni. Így az első randevú után a becses úriember bezsebelheti a mellduzzasztó önelismerést, hogy sikerült meghódítania álmai hölgyét. Mi pedig magunkba rejtjük a nyílt titkot. Mert igenis mindig a nő választ!
Természetesen akadnak olyan elvetemült hímek, akik képtelenek ezt elismerni, mert azzal erejükben megrengetettnek éreznék magukat. És vannak saját nőiességükkel vívódó nők, akik eme parancsolóiknak alávetve magukat, ezen állításunkra jól láthatóan a fejüket csóválják.

A csábítás művészetét senki sem róhatja fel nekünk, mert ennek hatására a szerelem sugarai tűznek ránk, és mint valami szeretetelem magunkba szívjuk azokat, s többszörösen adjuk vissza.
Nem lehet ránk panasz. Ádám is beleharapott az almába, csupán Éva kedvéért.

Vámos Annamária
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb madárinfluenza elleni védőkörzetek Bács-Kiskunban

A Bács-Kiskun Megyei Védelmi Bizottság tájékoztatása szerint a Hercegszántó és Dunaföldvár… Tovább olvasom