Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 8°C Még több cikk.

A női szenátorok

"Új sorozattal indulnánk, holott nekünk ez mégsem lenne új, hiszen ilyen-olyan sikerrel évtizedek óta nyúzzuk a témát – mindenféle regényekben, tárcákban és novellákban. De így, afféle valódi női mellékletben még nem akadékoskodtunk. A kérdés csupán annyi, milyen az igazi szempilla."
Új sorozattal indulnánk, holott nekünk ez mégsem lenne új, hiszen ilyen-olyan sikerrel évtizedek óta nyúzzuk a témát – mindenféle regényekben, tárcákban és novellákban. De így, afféle valódi női mellékletben még nem akadékoskodtunk. A kérdés csupán annyi, milyen az igazi szempilla. Nem, nincs kifogásunk a műszempilla, a műköröm, a műfogsor ellen, legfeljebb a műélet dicsőítéséttől tartózkodnánk, vagyis „az igazi szempillát", e heti folytonossággal megjelenő rövidke beszélyt is olyannak szánjuk, amilyen maga a szempilla, legyen óvó, s ha kiszakad, s belehull a szemvízbe, legyen kellemetlen, de nézzen a múltba is éppúgy, mint a jelenbe. S ha akar látni valamit, akkor az ne, úgymond, tipikus kép legyen. Hogy a nő ilyen vagy olyan, taktikája, praktikája mennyire jellemző. Ennyit erről.

Például néhány éve hölgy kritikusoktól kaptuk egy regényünk kapcsán az emelt hangú megállapítást: „Sie sind ein Barbar, Barbar!", s ha akkor ez fájt is, mára inkább érdekesség és megfontolás tárgya. Az igazi szempilla megkérdezi, hogy Szendrey Júliának volt-e például saját íróasztala, s nyomban válaszol is, hogyne lett volna. Az igazi szempilla utánajárt, miért lehetett beleszeretni Kölcsey Antóniába, élt a magyar reformkorban, naplót vezetett, drága lélek volt. Egy másik, kivételes hősünk a szép arcú, fekete bőrű Rosa Parks, ki 1955-ben egy buszon nem adta át a helyét egy fehér embernek, lett is belőle ribillió, emberjogi mozgalom, a Nagy Montgomery Buszbojkott, amikor a fekete munkások nem voltak hajlandók rasszista buszokra szállni, s Rosa mára ikon, nemzeti hős.

Mi tegnap még az Atlanti-óceánon ringatóztunk egy homárfogó halászhajón, néhány turista, öregek és fiatalok társaságában, az amerikai Maine államban. Fehér villák terpeszkedtek a tengerparti sziklákon, s a tenger olyan kék volt, mint egy óriási nő. Egyszer csak odafordul a kapitány az utasokhoz, tudják-e, ki volt az államunk első női szenátora. Nos, az igazi szempilla boldog volt. Az utasok ugyanis tudták.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyakori a roma gyerekek iskolai megkülönböztetése

Továbbra is gyakori a roma gyerekek hátrányos megkülönböztetése az oktatási intézményekben -… Tovább olvasom