Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

A nyugtalanság kora

„ Én csak vízzel keresztellek titeket.

Közvetlenül a Jézus nyilvános fellépése előtti időkben a Jordán torkolatvidékéhez tódult a környékbeli települések sokasága. Vajon mi vonzotta őket ahhoz a torzonborz, lánglelkű prófétához, aki nem éppen hízelgő szavakkal ostromolta hallgatóságát („viperák fajzata!”). János vízkeresztsége nem a megoldás, hanem csupán az első lépés, az erős elhatározás, a régi, bűnös múlttal való szakítás kifejezése volt. Az ébredező lelkiismeret figyelhető meg, amikor a bűnbánatra való felszólítás kemény szavai után nem a sértődöttség nyilvánul meg, hanem felhangzik az őszinte kérdés: „Mit tegyünk tehát?” És János sorolja a szinte személyre szabott válaszokat, megoldásokat. (Vö. Lk. 3/7–14.)
Lukács evangéliumában egy rövidke mondat vezeti be a fenti szakasz folytatását: „A nép nagyon nyugtalan volt.” (3/16a.) Ez az állapot viszont nem a nihilizmusba vagy a teljes letargiába sodorta tömegesen, hanem a bűnbánat, önvizsgálat útjára terelte az embereket. Így találtak rá a Messiás előhírnökére. Bár személyét sokan a Messiáséval azonosították, János sohasem sütkérezett az érdemtelen dicsőségben. Nem mulasztotta el hangsúlyozni: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam.” János volt az a közvetítő, akinek a közreműködésével lehetett csak igazán gyümölcsöző a kereső ember számára a Jézussal való találkozás.
A nyugtalanság és kétség korát éljük ma is. Azonban mintha közös dolgaink állása nem a megoldás felé ösztönözné a társadalmat, hanem a teljes apátia irányába tartana. Ám Keresztelő János korában sem a „hivatalosok” vezényszavára kerekedett a Jordán partjára a tömeg, hanem a nyugtalanság és bizonytalanság egyénileg ösztönözte a megtérés útjára az embert.
Az adventi koszorú harmadik gyertyalángja a cselekedetekben megnyilvánuló, karácsonyt váró lelkületre ösztönöz. Ezt azonban sohasem a pénztárcánkon keresztül érjük el, amikor az eszement – banki hitelekre alapozott – ajándékvásárlási lázban akarjuk „letudni” egész éves szeretetlenségünket (éppen ettől lesz fájdalmasan hiteltelen). Nem ez a cél, ez csupán az eszköz – bár nem a jelenlegi módon –, hogy rámutassunk arra, ami ennél sokkal fontosabb, hogy bensőnkből tiszta lélekkel lépjünk a szeretet útjára oly módon, hogy ezáltal családunk, környezetünk is épülhessen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A vizitdíj megszüntetheti a hálapénzt?

Tovább olvasom