Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

A rossz gyakran csillogóbb, mint a jó

„ Ne zúgolódjatok! Senki sem tud hozzám jönni,

ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.” (Jn. 6/43–44.)
Bizony sokszor ad okot a háborgásra – a környezetünkben is oly gyakran megtapasztalható – istentelen megnyilvánulás. Bár mielőtt lelkiismeretüket nyugtatva belekapaszkodnának a kényelemből közönyös vagy könnyelmű emberek a fentebb idézett jézusi mondásba, gyorsan hozzá kell tennünk: mivel Isten minden ember üdvösségét akarja, segítségével minden akadályt leküzdhetünk. De legfőképpen arra kell törekednünk, hogy megtisztítsuk a szívünket, hiszen csak a tiszta szív képes megérezni valamit Isten magához vonzó szeretetéből.
De mi vonzza a mai embert? Divat, haszon, anyagi érdek, pénz, vagyon, luxus, hedonizmus...? Mintha sokak számára a vonzás egyet jelentene a befolyásolhatósággal. Ma már szinte egész iparág foglalkozik eme felismerés kihasználásával. Talán ezzel magyarázható, hogy a rossz legtöbbször csillogóbb csomagolásban érkezik hozzánk, mint a jó. Ugyanakkor ez sem mentesíthet az erkölcsi felelősség alól. Ezért minden egyes döntésünk nagy-nagy körültekintést igényel – még akkor is, ha gyorsabban kell meghoznunk, mint korábban.
Vonz a világ ezernyi lehetőségével, jóval és rosszal egyaránt. Ha engedünk a jó „kísértésének”, valójában Istenhez közelítünk, aki belénk ültette a vágyakozást. Környezetünk hatni igyekszik ránk mindenféle módon és eszközzel. Kizárólag rajtunk múlik, melyik „vonzásnak” engedünk, melyik előtt nyitjuk meg szívünk ajtaját. Ebben sem hagy magunkra az Isten, kegyelmi eszközöket kínál. Mivel az értelem csak a racionalitással tud mit kezdeni, a szívünkre, illetve lelkiismeretünkre vár, hogy felfogja s megválaszolja-e jelzést. Jelzések pedig bőven érkeznek, igaz, nem olyan csillogó – vagy első látásra vonzó – csomagolásban, mint amilyen marketingkampánnyal igyekszik ránk erőltetni meglehetősen „értékmentes”, silány portékáját a szinte kizárólag profitorientálttá alacsonyuló világ.
Az ember csak a maga erejéből képtelen lenne az Isten útját járni. (E téren önteltségre, „zúgolódásra” egyikünknek sem lehet oka.) Isten azonban kegyelmes szeretetével maga felé vonzza esendő teremtményeit. Igaz ugyan, hogy nem festi rózsaszínűbbre a világot, mint amilyen, azonban folyton lehetőséget ad. A különbség csupán annyi lehet közöttünk, hogy melyikünk mennyire képes engedni ennek a sorsot alakító, szeretettel gondunkat viselő „vonzásnak”...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Boksz, majd tárgyalás

Ökölvívás

A volt WBO-világbajnoki kihívó Nagy „Csonttörő” János és… Tovább olvasom