Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

''A sikerért újra és újra meg kell küzdeni''

Korda György és Balázs Klári immár 25 éve alkot elválaszthatatlan párost, színpadon és magánéletben egyaránt. A népszerű művészházaspárral domaszéki fellépésük után beszélgettünk kapcsolatukról, pókerről, sztárságról, motivációról.
Korda György és Balázs Klári 25 éve egy pár Fotó: Segesvári Csaba
– A koncertjüket – a pókerközvetítéseiből kölcsönzött kifejezéssel – úgy jellemezném: „all in" volt. Mi a titkuk? Hogy lehet minden fellépésen maximális teljesítményt nyújtani?

Korda György: – Mikor az ember a színpadon áll, nem számítanak a körülmények. Legnagyobb motivációnk az, hogy szeretnénk valamit nyújtani, előadásban és megjelenésben egyaránt. Egész lényünkkel arra kell törekednünk, hogy adjunk valamit.
Balázs Klári: Az ember lenéz a színpad elé és látja azt a sok mosolygós arcot. Ilyenkor nincs meleg, nincs semmi probléma, csak ők vannak.

– Akkor nem számít: egy nagyváros hatalmas sportcsarnokában vagy éppen egy falusi színpadon lépnek fel?
K. Gy.: – Egy sportcsarnokban persze jobbak a körülmények, de az előadás szempontjából lényegtelen a helyszín. Csak a közönség és a felénk sugárzott szeretet számít.

– Milyen érzésekkel jönnek Csongrád megyébe?
K. Gy.: – Nagyon szép emlékeket őrzök a Tisza Szállóról vagy a szentesi katonaévekről. Egyetlen bánatom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon még nem léptem fel. Pedig milyen izgalmas lenne egy Korda–Balázs–Karel Gott- show. Vagy ha Klárikám Chris Normannel énekelné a Szerelemért című duettet.
B. K.: – Nemrég teljesült viszont azon álmunk, hogy egyetemisták előtt lépjünk fel, hiszen a JATE-klubban koncerteztünk.

– A fiatalok a Diákszigeten is imádták önöket. Öt évig telt házas koncerteket adtak itt, idén mégsem mennek. Miért?
B. K.: – Idén már egy kicsit mást szerettünk volna. Apró kéréseink voltak, nagyobb show-t szerettünk volna, táncosokkal, látványosabb színpadi képpel.

– Akkor mivel töltik majd a nyarat?
K. Gy.:– Mi sosem nyaralunk, télen szoktunk elmenni kicsit egy napfényes országba.
B. K.: – Rengeteg szabadtéri fellépésünk lesz. Debrecenben 40 ezer ember előtt játszunk majd. Nagyon szeretünk itthon lenni, és azt sem szeretném, ha Gyuri elhanyagolná az olyan kötelezettségeit, mint például a pókerközvetítések.

– Na ja, a póker. Hogyan kezdődött?
K. Gy.: – Láttam egyszer pókerközvetítést egy külföldi sportcsatornán. Halálosan unalmas volt. Említettem ezt a Duna TV sportfőszerkesztőjének, aki később engem ajánlott be a magyar sportcsatornához. Így kerültünk a stúdióba pont mi ketten, Horvát Jánossal.

– Azt már tudjuk, hogyan közvetít Korda György. De vajon hogyan játszik?
K. Gy.: – Keményen. Folyamatosan támadok és emelek. Elbizonytalanítom az ellenfeleimet és remekül blöffölök.
B. K.: – Még én sem tudom kiismerni. Az arcáról azt olvasom, biztos a vereség, s közben neki vannak a legjobb lapjai.

– A póker révén rengeteg fiatal is érdeklődni kezdett a zenéjük iránt. Mi az oka annak, hogy körükben is népszerűek?
K. Gy.: – Miért ne szerethetnék a dalainkat? Zene ugyanis kétféle létezik: jó és rossz.
B. K.: – Az érdeklődők annak a zenéjét fogják szeretni, akitől emberi értékeket, érzelmeket is kapnak. Mi nem becsapni, hanem szeretni akarjuk őket.

– Az önök által képviselt táncdalműfajt továbbviszi egyáltalán valaki a most kezdő énekesek közül?
K. Gy.: – A táncdal meghatározás nem szerencsés, mert pejoratív értelmet kapott, pedig a világ legnagyobb sikerei: táncdalok. A Love Storyt vagy a Strangers in the nightot énekli az egész világ. A dalainkat nagyon sokan próbálják feldolgozni, ám általában sikertelenül. A „Gyöngéden ölelj át" című dalunkat ma senki sem tudja elénekelni. Feltűnnek zenekarok, majd egy év múlva eltűnnek. Olyanok nevezik magukat előadóművészeknek, akik semmit nem tettek le az asztalra.

– A tehetségkutató műsorokban feltűnt előadókra gondolnak?
K. Gy.: – Nézzük meg őket öt év múlva! Ha még akkor is énekelnek, mondok róluk véleményt.
B. K.: – Meg kell találniuk a saját, egyéni hangjukat. És magyarul gyönyörűen meg kell tanulniuk énekelni.

– Pedig már sztárnak tartják magukat. Mit jelent ez a fogalom ma Magyarországon?
K. Gy.: – Ezt a fogalmat félreértelmezik nálunk. A sztár csillagot jelent, és nem hullócsillagot. Mert sokáig ragyog és példát mutat. Hogy ki a sztár, azt a közönség dönti el és nem a média.
B. K.: – Nekünk holnap is fel kell lépnünk és újfent meg kell győződnünk arról, sztárok vagyunk-e. A sikerért újra és újra meg kell küzdeni, nem tetszeleghetünk, bizonyítanunk kell.

Tóth Gábor
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dudás jó formában

labdarúgás

Dudás Ádám, a Győri ETO U17-es válogatott középpályása tíznapos teszten… Tovább olvasom