Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

A szekrény

Már régóta készülődött a rokonlátogatásra. A szép ősz igazán alkalmas egy kis kirándulásra. Az esőkabát és az elmaradhatatlan rajzfüzet került a táskába. Mindig talált valami fontosat, amit meg lehetett örökíteni. Már csak egy fekete toll és az olvasószemüveg hiányzott. A falu nem volt messze, de szeme a távolban a templom tornyát kereste. A fiatalok már nagyon várták, boldogan mutogatták az új házat. A szép kertet és mindazt, amit saját erőből, munkából maguknak teremtettek. A déli napfény ott táncolt a fényes asztalon, ahogy elhúzták a függönyt. „Minden szép” – gondolta az asszony elégedetten, majd a konyhába mentek. Ragyogó tisztaság. „Új a konyhakredenc” – mutatta boldogan a fiatalasszony. „Hát ez gyönyörű, és az ára?” „Háromszázezer forint.” „Ez bizony nagyon drága. Persze az én nyugdíjamhoz képest, ami negyvenhatezer-négyszázhuszonnyolc forint.” Kinyitotta az ajtókat, megnézte a fáját. „Igazi fa, vagy préselt lemez? Biztos valami nemes fa, nagyon szép” – mondta. Már visszafelé robogott az autóbusz, amikor élvezettel nézte a virágos kerteket, utcákat. Pompáztak a leanderek, angyaltrombiták, a petúniák, a kerítéseken átbújó hajnalkák és a dáliák. A cíniákat a sokszínűségükért szerette. A világosokkertől a sötétig, a cinóberektől a halvány rózsaszínűekig ott pompáztak szinte minden kertben. És akkor eszébe jutott az anyósától örökölt kredenc, ami 150 éves, vagy lehet, hogy még öregebb volt, amikor az asszony tulajdonába került. A népművészeti könyvek között keresgélt. K. Csilléry Klára könyve, A magyar nép bútorai című, a Vilhelm Károly Festett famennyezetek, és az Ortutay Gyula Magyar Néprajzi Lexikon II. kötet festett bútorai mind segítségére voltak. Így sikerült az öreg szekrényt átvarázsolni. Amikor festett, zöld lett a könyöke, piros a keze, kék a szemöldöke, de csak elkészült az öreg kredenc. Most, hogy visszagondolt szűkös és szegényes életükre, elmosolyodott: „Az enyém sokkal értékesebb, mint az a méregdrága szekrény, hiszen nemzeti kincsünk, népművészetünk virágai díszítik, mely mindig érték lesz, és soha nem megy ki a divatból.”

P. Szabó Márta, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Érdeklődik a közügyek iránt?

Tovább olvasom