Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

A színpadon nem Magdi anyust tapsolják

Azokat a barátaimat tartom számon, nem hagyom elveszni őket, akik engem még Fodor Zsóka-koromból ismernek és szerettek meg. Magdi anyust ma már könnyű szeretni – vallja Fodor Zsóka színművész, aki 1979-től tizenhat éven át volt a Szegedi Nemzeti Színház tagja.
– A többség önt azonnal az egyik kereskedelmi televízión látható Barátok közt című sorozat Magdi anyusával azonosítja. Meglehetősen sarkított az ön szerepe. Tipikus házmester, pletykál, ott van mindenhol. S persze bele is szól az élet dolgaiba...

– Szerintem Magdi anyus a legjobb karakter! Ezt megtapasztaltam az elmúlt nyolc év alatt, amióta tart a sorozat. Komolyan kérdezgetem magamtól is, de nem értem, hogy miért imádják Magdi anyust. Szinte mindenhol megállítanak bennünket, hogy egy kicsit beszélgessünk. Az elmúlt időben emiatt sosem kaptam rosszízű megjegyzést. Sosem mondtak rám olyat, hogy nézd, itt van az a rossz pletykás, a keverő. Néha, amikor a lámpánál megállok, a fiatalok átkiabálnak: „Csúcs vagy, Magdi anyus!" De nem lehetek fáradt, ideges, rosszkedvű. Hiszen az a pár perc, amit együtt vagyunk, az ismeretlennek ez marad meg. Szerencsésnek érzem magam, hiszen az embereknek örömet tudok adni. Lehettem volna névtelen színésznő Budapesten. Ezt a lehetőséget ezzel viszonzom.

– Ismerőseimmel beszélgettünk, akik lelkemre kötötték, mindenképpen kérdezzem meg, legközelebb mit láthatunk a Barátok közt sorozatban.

– Nem tudom! Egy-egy adás már másfél hónappal korábban elkészül. Azon kevesek közé tartozom, akik nézik a sorozatot. Előfordul, hogy magam sem tudom, mit fogok látni aznap este. Legtöbbször számomra is meglepetés, amit a televízióban látok.

– Jut idő másra a forgatáson túl?

– Kell hogy jusson! Az ember élete különben monotonná válik. Egy januári napon fogtam magam, és Szegedről felköltöztem Budapestre. Éreztem, ellenkező esetben besavanyodnék, humoromat veszíteném. Úgymond ötvennégy évesen kezdtem új életet. Nem volt sem szerződésem, sem színházam. Nulláról kezdtem mindent. Többször váltottam már életemben. Azt hiszem, mindig volt erőm erre. Úgy éreztem, hogy az élet színes, csak észre kell venni a fényeket. Nem szabad megalkudni, mert úgy múlik el a rövid létünk, hogy keserűen éltük le. Aki teheti, javítson az életén, nem fogja megbánni.

– Visszatérve egy kérdésig a sorozathoz, túl lehet lépni a Barátok közt Magdi anyusán?

– Hat évig nem voltam színpadon. Pedig álmomban mindig ott szerepeltem. Hiányzott, hiába, harmincöt évig voltam színpadi színész. Hívtak, hogy összeáll egy csapat, elvállaltam. Nincs benne a darabban, de szépen hozzátettem, hogy berúgok. Olyan fergeteges sikerű lett az előadás és a szerepem. Vallom, nem a Magdi anyust, hanem Fodor Zsókát tapsolták meg és hívták vissza.

– A színpadon azonnal van visszajelzés, jól játszotta-e el a szerepét, hiszen a darab végén vagy van taps, vagy nincs. A televízióban már nehezebb a helyzet, hiszen egy adást már előre felvesznek, s hetek telnek el a teljesítmény és az arra adott reakciók között.

– Visszajelzést már akkor kapok, amikor lemegyek a boltba. Amíg eljutok az utca végéig, száz visszajelzést kapok. Egy színpadi színész ennyit biztosan nem kap. A színház egy zárt világ. A Magdi néni mindenkié, éppen olyan, mint az egyik rokonuk, ismerősük. Magyarországon, ha hasonlítani kell, akkor a Kertész család tagjaiból élnek a legtöbben. Az ő problémáik tipikusak, sokkal nagyobb réteg azonosul velük.

P. Horváth László

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mozaik

Edzőképzés. A Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó Szövetség MLSZ „D”… Tovább olvasom