Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

A szomorú bohóc

Több mint öt éve halott a magyar színjátszás szomorú bohóca, Kibédi Ervin. Szép életkort ért meg a 72 évvel, pedig nem sokon múlott, hogy már kamaszkorában randevúzzon Szent Péterrel.

A halál kapujában

Ervinke alatt játék közben letörött az eperfaág, így koponyaalapi töréssel, eszméletlenül szállították kórházba. A kilátástalan helyzetben a pap már az utolsó kenetet is feladta a gyermeknek. A Horthy Miklós és Rákosi Mátyás életét is megmentő Czeyda Pommersheim Ferenc hozta vissza a halálból, a doktor aranykeze tökéletes biztonsággal operálta ki a strúmákat a fiúcska fejéből.

Kodály hallgatója

A zeneakadémián nem tartozott az eminens diákok közé, hiába volt kötelező tantárgy, zongorázni sem tanult meg. Tanárával mindig eldumálta az időt. Kibédi 5 évig vallhatta magát Kodály Zoltán diákjának, egyszer még a lakására is meghívta őt a világhírű zeneszerző, hogy tegyen rendet a kották között. Munka után a mester feleségével, Emma asszonnyal hármasban ültek le kakaót iszogatni. A beszélgetés során Kibédi őszintén bevallotta Kodálynak: színész akar lenni, annak ellenére, hogy a zeneakadémiára jár. Miután a diák végzett a második csésze kakaóval is, a ház asszonya ismét töltött, majd megkérdezte: „Ízlik?" „Öt éve nem ittam ilyet" – válaszolta lelkesen Kibédi. „Mit mond?" – kérdezett vissza Emma néni, akinek gyenge hallása országosan köztudott volt akkoriban.
A diák ezért lassan, artikulálva, szinte üvöltve megismételte az előző mondatát, mire Kodályné sértődötten tette helyre: „Ne kiabáljon, fiatalember, nem vagyok én süket, csak hallani akartam még egyszer, olyan áhítattal mondta!"

Akkordok nélkül

Évekkel később Kibédi a zeneelméleti vizsgán bődületes ostobaságot írt fel a táblára, hiába próbáltak meg súgni a társai, de csak egyre nagyobb sületlenségeket produkált. Hiába no, csak annak lehet súgni, aki konyít is
valamit az éppen aktuális témához. Állt, mint szamár a hegyen, majd Kodály melléje lépett és felírta a táblára a helyes akkordot. A lágy szívű mester, miközben aláírta az indexet, odasúgta Ervinnek: „Egy színésznek nem kell mindent tudni." Kodály még emlékezett Kibédi évekkel korábbi őszinte vallomására.

Kokó, a beszélő papagáj

A művészről köztudott volt, hogy rajong az állatokért, kész egzotikus paradicsomot rendezett be lakásában a trópusi madarak számára. Kedvencének egy Kokó névre hallgató papagáj számított, mely tökéletesen utánozta a művész hanghordozását. Ha Kibédi nem volt otthon, ő válaszolgatott a csengető postásnak: „Mindjárt jövök!" De az ajtó semmiképpen sem akart kinyílni. A negyedik mondat és öt perc
várakozás után a kézbesítő sértődötten elballagott, a művésznek meg nem maradt más hátra, mint az exkuzálás a következő találkozáskor. A művész a postást még beljebb is tessékelte, hogy megmutassa a bűnöst. Kokó szabadon járhatott-kelhetett a lakásban, ezért Kibédi a betörők elriasztása végett kiírta a bejárati ajtóra: Vigyázat, a papagáj harap!

Jimmy, a csimpánz

Rövid ideig vendégeskedett nála egy feltűnően okos csimpánz is, akit sikerült arra megtanítania, hogy ráüljön a WC-re, s ott végezze a dolgát.
Még a vizet is lehúzta maga után! Jimmy nagy látványosságnak örvendett az ismerősök körében. De ha bal lábbal kelt fel, nem húzta le, belenyúlt a kagylóba és az egészet a falra vágta. Mivel a majom az akció után vigyorogva nézte, gazdája miként takarítja a fehér csempét, nem csoda, hogy hamarosan távoznia kellett a Kibédi-lakásból.

Színpadi tréfa

Az egyik magyar drámában a gonosz Finke kapitányt alakította, akit a szerep szerint a hős magyar vitéz leszúr. Az egyik előadás előtt a magyar vitézt megformáló Pándy Lajos barátjával összeveszett egy nőügyön, ráadásul az agyát elbódította valami kerítésszaggató itallal, ezért az estére úgy felhergelődött, hogy a szerepre fittyet hányva nem volt hajlandó magát leszúratni. Felrúgta a megbeszélt koreográfiát, és nekiesett Pándynak, aki kétségbeesetten próbált védekezni, és már eltervezte, hogy ha bukik ez előadás, ha nem, ő bizony a kardjával elemi
erővel sújtó Kibédi elől kiszalad a színpadról. Gondolta: az élete mégiscsak fontosabb, mint egy szaros előadás. „Meghalsz" – üvöltötte Kibédi, majd néhány másodperc múlva sajgó derékkal a várárokban találta magát, ugyanis a halálra rémült Pándy egy bődületes erejű rúgással küldte őt a színpadi túlvilágra. Pécsi Ildikó beemelve
Habitusából adódóan Kibédi Ervin számos alkalommal volt a kollégák tréfájának szenvedő alanya. Egy filmforgatáson vőlegényként a már akkor sem pillesúlyú Pécsi Ildikót tizenkétszer kellett átemelnie a nászszoba küszöbe felett, pedig az első felvétel már tökéletesre sikeredett. A többi 11 beemelés már az üres kamera előtt történt a stáb fojtott röhögése közben. De Kibédi nem csinált ügyet a dologból, hiszen a szórakoztatásra és a nevettetésre tette fel egész életét.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Előtte van az élet...

Nem sok jó tapasztalata lehet az újságírókkal kapcsolatban. Piros Ildikó jól ismert pajkos… Tovább olvasom