Délmagyar logó

2018. 11. 15. csütörtök - Albert, Lipót 4°C | 13°C Még több cikk.

''A tüntetés a kormány kritikája''

Forradalmi időket élünk – mondják Szegeden az utcára vonulók, a budapesti Kossuth téren demonstrálók. Az egy héttel ezelőtti vasárnap délután kezdődő forró szeptember forgatókönyvében föl-föltűnnek a történelemből, az 1848-as és az 1956-os forradalomból ismert helyszínek, elnevezések és reakciók. Forradalmi időket élünk? – kérdeztük a történészt, Marjanucz Lászlót.
A fiatalok vezetik, juttatják csúcsra a menetet. Fotó: Karnok Csaba
A forradalmi helyzet az, amikor egy szisztéma válik működésképtelenné a hatalom intézményrendszere pedig diszfunkcionálissá. Ekkor a politikai és a társadalmi válságot a hatalom aktuális birtoklói nem tudják kezelni – véli Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem Új és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője. E kritériumnak nem felel meg a mai magyarországi helyzet.

Demonstrációk

A politikai tüntetés szintjére jutott a kormánykritika, de nem jutott válságba a társadalmi szisztéma, a piacgazdasági berendezkedés – így a történész.

Ami a Parlament előtt és az ország nagyvárosaiban történik, az a kormánykritika békés eszközökkel való, demokratikus megnyilvánulása. Ám ami Budapesten a tévénél a múlt vasárnap éjjel kezdődött és keddre virradóan az utcákon megismétlődött, az nem forradalmi fölkelés, de kimeríti a zavargás fogalmát. A tévé ostroma ugyanis nem tekinthető a progresszív változtatatás olyan szimbólumának, mint a Landerer-nyomda kézrátétellel való elfoglalása 1848-ban – magyarázza a történész.

A mostani társadalmi ellenállást közvetlenül a Gyurcsány-beszéd napvilágra kerülése váltotta ki, mert lelepleződött a hatalomgyakorlás valódi indítéka és célja: a politika nem a jövő szolgálatáért kellett, hanem a hatalomban maradásért, illetve annak újbóli megszerzéséért. Ez a politika akkor sem fogadható el fejlett öntudatú társadalomban, ha a lakosság félrevezetését, azaz a választások megnyerését az ő érdekükben álló reformok megvalósításának szándékával indokolják. A reform a jövő megváltoztatásának programja, vagyis elvileg értékes politikai vállalkozás, a nemzet egészét szolgálja. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció viszont verbális zűrzavart tükröz, mert a kényszerintézkedéseket is reformnak álcázza.

A helyzet erkölcsi vetülete is összetett, hiszen a hazugságból nem lehet erényt kovácsolni, mint ahogy a hazugság bevallása sem erény. Az igazság azért jobb a hazugságnál, mert nem kell félni, hogy kiderül. Tehát fordított logikát követ a kormány, ami a régi erkölcsök talaján állóknál, az értékelvű politizálásban hivőknél ellenállást váltott ki.

Forgatókönyvek

Nem szokott forgatókönyve lenni a forradalmaknak. Azok többnyire spontánul, váratlan, vagy akut társadalmi vagy politikai probléma esetén robbannak ki – hangsúlyozza Marjanucz László. Történelmietlen az '56-tal való párhuzam. Akkor egy fölülről és kívülről ránk erőltetett, a magyar történelmi hagyományoktól idegen gazdasági és társadalmi rendszer ellen kelt föl a nemzet. Most nem erről van szó, hiszen 16 éve demokráciában élünk. Itt és most ennél kisebb dologról van szó. A kormány szerencsétlen taktikájának, rossz húzásának társadalmi-politikai következményét szenvedjük.

Szimbólumok

Igaz, 1956-ban az egyetemisták petíciója a márciusi ifjak 12 pontjára rímelt, csakhogy az a petíció akkor mély társadalmi probléma orvoslására tett kísérlet. A '48-as ifjak nyomdafoglalásának emlékét idézte föl a rádió '56-os ostroma. Ezek a forradalmi változás szimbólumai. Ezen szimbolikus lépések mostani megismétlésével a megmozdulás jogosságát és igazságosságát próbálnák hangsúlyozni a résztvevők – tárja föl az összefüggést a történész. De ettől még nincs forradalom, hiszen a feltételek, a körülmények, a helyzet ma alapvetően más – nem forradalmi.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szép halálért dolgoznak

A hospice-szolgálat nemes feladatának tekinti a gyógyíthatatlan betegek és hozzátartozóik lelki… Tovább olvasom