Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

A vállán robbant

A 34 éves Bacsó Tamás, a Soproni Rendőrkapitányság Budapestre rendelt főtörzsőrmestere, brennbergbányai körzeti megbízott is megsérült az összecsapásokban. A vállán robbant fel egy visszahajított könnygázgránát. Arca, ajka és keze is vérzett.

– Feleségemmel, Melindával és kétéves kislányunkkal, Boglárkával 23-ra kirándulást terveztünk Kapuvárra, feleségem szüleihez, de ebből aztán nem lett semmi – kezdte a mosonmagyaróvári születésű fiatal rendőr, aki 2002 óta dolgozik a Soproni Rendőrkapitányság kötelékében. – Már korábban megérkezett az értesítés, a csapaterős század – amelynek tagja vagyok – október 23-án, hajnali fél 3-kor indul Budapestre. Ez a század minden évben külön kiképzésben részesül, hogy jog- és szakszerűen, ugyanakkor határozottan lépjen fel szükség esetén a tömegrendezvényeken. Reggel 7-től már a Kossuth téren biztosítottuk a Parlamentet. Délután 2-kor jött a híradás, az Alkotmány utcába megyünk, ott egy nagyobb tömeg áttörte a kordont, s megindult az Országház felé. Mi, soproniak értünk oda először, hogy megállítsuk a menetet. Abban a pillanatban huszonhárman voltunk a három-négyezres tüntetősereg ellenében. A Parlamenttől háromszáz méterre láttunkra megtorpant a fiatalokból, idősebbekből és a korábbi zavargásokból jól ismert egyénekből álló tömeg, majd a felszólítások ellenére ahelyett, hogy távoztak volna, kezdtek visszaszorítani bennünket pajzsostól a Parlament felé. Ekkor – más odaérkező rendőri egységek segítségével – parancsot kaptunk a tömeg szétoszlatására. Kezdett eldurvulni a helyzet, verekedés, dobálózás közepette könnygázgránátokat vetettünk be. Egy ilyen visszahajított gránáttól sérültem meg, a bal vállamon robbant fel. A detonáció elvitte a sisakom plexiellenzőjét, annak szilánkjai sebesítettek meg az ajkamon, a jobb arcomon és a kezemen. Rengeteg könnygázt belélegeztem, meg a gránát robbanófüstjéből is sokat nyeltem. A sebeim nagyon véreztek. Kifordultam a sorból, a kollégák mentőt akartak hívni. Ezt azonban nem vártam meg, egy-két perc alatt összeszedtem magam, s visszamentem az első vonalba.
– Reggel héttől másnap hajnali négyig teljesítettünk egyfolytában szolgálatot, mégpedig az első vonalban – folytatta Bacsó Tamás főtörzsőrmester. – Ez idő alatt égő barikádokat toltak felénk, miképpen az a nevezetes T34-es tank is a soproniak csapata felé közeledett. Szerencsénk volt, hogy egy vízágyú keresztbe vágott előtte, a tank a manőverezés alatt lefulladt. Egy specialista eközben – távolságról – belőtt a vezetői búvónyíláson keresztül egy könnygázgránátot. Ezután úgy húsz rendőr támadta meg a tankot, amelynek belsejébe minden létező nyíláson át könnygázgránátok záporoztak. Az idősebb férfinak, aki vezette a lánctalpast, esélye sem volt a menekülésre. A lánctalpak csattogását soha nem fogom elfelejteni. A késő éjszakai, illetve a hajnali órákban a Rákóczi úton, a VIII. kerületben, továbbá az Erzsébet hídi megmozdulás felszámolásában is részt vettünk. Hajnali háromra elcsendesült a város, négykor indultunk vissza Sopronba. Hazáig aludtunk. Eszünkbe sem jutott az éhség, pedig a már Budapestre érkezésünkkor kapott meleg reggeli, illetve a tizenegykor a Parlamentnél elfogyasztott hideg ebéd óta senki nem evett semmit. Hazaérve nem volt nagyobb öröm a számomra, mint megölelni a feleségemet és a kislányomat...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A heti eredmények

13 pontos: Papp Szandra (Nagyszentjános). Tovább olvasom