Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

A város arcán az életműve

Minden érdekli, amiből maradandót és szépet lehet alkotni. Kedvence az agyag, a zománc és a bőr, de megszelídíti a fát is. Baranyai Zoltánné munkáját a magyar kultúra napján Apáczai-díjjal ismerték el.
Az Apáczai-díjat fele-fele arányban a főiskolákon és egyetemen, valamint az általános és középiskolákban tanítók kapják. Megyénkből Baranyai Zoltánné Magyar Bálint minisztertől vehette át a magas rangú elismerést.
– Tudtam, hogy felterjesztettek, de nem bíztam a sikerben – jegyzi meg szerényen a kézművesiskola egységvezetője, a 37. éve pedagóguspályán lévő Valika. – Kevesen kapnak ilyen kitüntetést, így ez még inkább emeli a rangját.
– Honnan az indíttatás?
– A családunkban ugyan nem volt pedagógus, de kitűnő tanárok tanítottak. Kötődöm a városhoz, annak minden pontjához. Szabadhegyen jártam iskolába, ahol szeretett tanárom, Krausz Imre kedveltette meg velem a rajzot és a művészetet. A tanárképzőt Pécsen végeztem el, majd a Képzőművészeti Főiskola posztgraduális képzésén vettem részt, amit a Magyar Iparművészeti Egyetem követett. Tanítottam Szárföldön, Ménfőcsanakon, azután az egykori Zrínyi-, majd a Kazinczy-gimnáziumban, ezután következett a mostani helyem, a Kovács Margit ÁMK.
– A kollégái, tanítványai fáradhatatlannak tartják, sokféle munkát végez, amit vizuális kultúra néven lehetne említeni.
– Jól érzem magam, szívesen teszem a dolgomat. A tanítás mellett országos szakértőként, 22 éve pedig a megyei pedagógiai intézet megbízásából szaktanácsadóként dolgozom. Az elmúlt időszakban több könyvet írtam, országos versenyeket szerveztem. A Kovács Margit ÁMK-ban húsz évvel ezelőtt indítottuk a rajz tagozatot, ebből nőtt ki az iparművészeti szakképzés és később pedig az alapfokú művészetoktatás. Ez valahol az én életművem is, hiszen ezzel ebben az intézményben meghatározó arculat alakult ki. Kezdetben szinte egyedül voltam, mára több mint 10 képző- és iparművész dolgozik az iskolánkban. Egy időben számoltam is: közel 30 rajztanár kollégám lett, többen a Képző- és Iparművészeti Egyetemen folytatták tanulmányaikat. Tanítványaink kéznyoma itt van a városban és ez frenetikusan jó érzés.
– A mostani kitüntetés egyfajta állomásnak számít. Mit szeretne még elérni?
– Soha nem vagyok teljesen elégedett. Tovább szeretném írni a már elkezdett tankönyveket, a kollégáknak szánt módszertani ajánlásokat. Iskolánk a kézművesképzése révén ismert és népszerű, előrelépést jelenthetne, ha a jövőben iparművészeti szakközépiskolaként működhetnénk. Közel 40 év tapasztalatait, a művészeti nevelés terén elért eredményeit jó kezekben szeretném tudni. A munkám és a szabadidőm is erről szól, nem érek rá unatkozni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Iparosok jótékony farsangja

A megye két ipartestülete, a soproni és a győri is a hétvégén tartotta hagyományos bálját a… Tovább olvasom