Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Aase-díj Bende Ildikó karácsonyfája alá

Gyõri Nemzeti Színház örökös tagját ugyanis igazgatója már többször felterjesztette a legjobb epizódszereplõknek kijáró Aase-díjra.

Akkor kapta, amikor leginkább nem számított rá. A Győri Nemzeti Színház örökös tagját ugyanis igazgatója már többször felterjesztette a legjobb epizódszereplőknek kijáró Aase-díjra, ám ez valamiért mindig elmaradt. Bende Ildikót ezért aztán szinte mennyből az angyalként érte az elismerés híre. Annál is inkább, mert a Gobbi Hilda-díjnak is titulált Aase-díjat olyan neves színészek vehették át, mint Hacser Józsa, Csomós Mari, Tyll Attila, és hogy a győriekről is említést tegyünk, nem maradhat ki a sorból a győriek szeretett Balla Icája, a nemrég eltávozott Horváth Ibolya és Ballai István.

Gobbi Hilda végakaratában az emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői, az epizodisták számára megalapította az Aase-díjat. Idén 18. alkalommal osztották ki az elismerést, amelyet évente 4 színművész – 2 férfi, 2 nő, akik közül az egyik vidéki, a másik budapesti – kaphat.

„Színész pályafutásom során számos kiemelkedő színészegyéniséget ismerhettem meg, egy-egy alakításukat ma is őrzöm, gazdagabb vagyok általuk. Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistának csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot" – írta Gobbi Hilda az alapító okiratba.

Az a színészóriás, akiről méltatlanul feledkeznek el egy-egy évforduló kapcsán, pedig ő alapította a Bajor Gizi Színészmúzeumot, a színészotthont, életjáradékkal gondoskodott a szerényebb körülmények között élő, már nyugdíjas színészkollégákról és ő alapította azt a díjat is, amelyet kivétel nélkül minden epizodista nagyra értékel. – Noha olykor még most is honvágyam van, soha nem bántam meg, hogy Kecskemétről Győrbe költöztünk. Csodálatos ez a város, az itt élő emberek. Ezzel együtt nagy vágyam, hogy egyszer még a kecskeméti színház színpadán játszhassak. Nem panaszkodom, mert még mindig dolgozhatok és ez egyszerűen boldoggá tesz. Szerencsésnek érzemmagamat, mert az epizódszerepek mellett szép nagy szerepeket is kaptam – vallja Bende Ildikó.

– Az én pályámra mégis a kisebb szerepek a jellemzőek. Csodálatos körülmények között vehettem át az Aase-díjat a Bajor Gizi-emlékmúzeumban, ami pluszélményt jelentett. Nehezen, de kibírtam, hogy miközben már a Nórát próbáltuk, senkinek sem árultam el a titkomat a díjról.

 – Beszéljünk egy kicsit az ünnepekről. Tudom, rítusa van nálatok a készülődésnek, de ez pontosan miből áll?

 – Elsősorban magam igénylem a készülődést, a lakás feldíszítését. Ellenben a karácsonyi-szilveszteri őrülettel, a nagybevásárlásokkal, tülekedéssel, amit legszívesebben elfelejtenék. A lakást viszont imádom felcicomázni és ezt a jó szokásomat idén is megtartottam. Fontos ilyenkor a szép, ünnepélyes ruha is. A legnagyobb ajándék mégis az, amikor együtt lehet a család, lazítunk egy kicsit. Idén a lányunk szervezte úgy, hogy a karácsonyt Sopronban töltsük. Mosogatás, házimunka nélkül.

– A te legkedvesebb karácsonyodra miként emlékszel?

– A mi karácsonyaink az édesanyám távozásával sajnos szegényebbek már. Találkozom a gyerekeimmel, a kis unokáimmal, de nélküle mégiscsak ott a hiány, a szomorúság. A nagyon emlékezetes karácsony számomra az volt, amikor a beteges kislányunkról kiderült, hogy minden rendben van és a mi Tündink először csodálkozott rá a fényekre, a feldíszített fára és még mindenki élt. Ennek már 35 éve. Azután emlékezetesek azok az ünnepek is, amikor először szerepeltünk a likócsi hajléktalanszállón. Borzasztó volt látni, hogy a fiatalok és az idősebbek is együtt ünnepelnek velünk, ugyanakkor szívszorítónak tűnt a helyzetük. Az előadók közt ezta fajta sort mi kezdtük el és ezt a szép emléket azóta is a szívemben őrzöm. Idén az év utolsó napján megint velük leszünk, nekik szól a dal. A következő évtől pedig nem várok mást, mint az ideitől: ne legyen roszszabb. Ha kicsi szerepet is, de játszhassak, a gyermekelőadásokon, rendhagyó irodalomórákon várjanak a gyerekek, mert nekem – a család mellett – tényleg ez az életem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helybenhagyták Szaddám halálos ítéletét

Harminc napon belül végre kell hajtani Szaddám Huszein halálos ítéletét a fellebbviteli bíróság… Tovább olvasom