Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Adj hálát a családért!

„ Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat.

Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben
Isten és az emberek előtt.” (Lk. 2/52.)
Talán nem véletlen, hogy búcsúzó esztendőnk utolsó napjára esik – a katolikus liturgia szerint – a Szent Család ünnepe. Mintha azt akarná sugallni, hogy amikor számba vesszük az elmúlt idő eseményeit, azt mindig a családok „szemüvegén” át nézzük és értékeljük. Ezen a napon az evangélium arról tudósít, amikor a tizenkét éves gyermek Jézus szüleivel a jeruzsálemi templomba zarándokolt és ott „elveszett”. Mária és József riadtan keresték, s végül az istenházában, a papok gyűrűjében találtak rá, amint tanította őket. (Ez alkalommal is megnyilvánult, hogy Jézus több mint egyszerű ember.) Noha égi atyja küldetésében járt, mégis engedelmesen hazatért szüleivel Názáretbe, ahol családjában Isten és az emberek örömére növekedett, ért emberré. Anyja – bár jóllehet, mindent nem értett – szívébe véste ezeket a dolgokat. (Vö. Lk. 2/41–52.)
A hitnek és a jövőnek egyaránt bölcsője a család. Ott dől el minden. Ha a családokban rend van: istenfélelem, szeretet, becsület és tisztesség uralkodik, akkor a társadalomban is rend, nyugalom és békesség van. Leginkább mindezt az erkölcs szóval lehetne kifejezni. Ha a család a társadalom perifériájára sodródik, vagy ha beférkőzik szentélyébe a fogyasztásközpontú, hagyományos kötelékeket elszakító, liberális szabadosság, akkor lényegében roppan meg, s megrendül az az összetartó erő, mely a társadalmat (is) építhetné.
Okulva, véssük szívünkbe mi is a múlt eseményeit, hogy alkalmas időben ezek tükrében tudjunk dönteni; s ha mégse így tennénk – a keserű következményekkel való szembesüléskor –, ne kelljen a „Hol hibáztunk?” önmarcangoló kérdéssel reményt vesztetten falba verni a fejünk. Adjunk hálát mindenért, s kérjünk erőt a jövendő próbák legyőzésére. Adjunk hálát kedves szeretteinkért, akiket a mögöttünk hagyott időben kellett az öröklétbe engednünk.
Tegyük fel a legfontosabb kérdést: családunk a bölcsesség, a kedvesség, az isten- és emberszeretetben való növekedés helyszíne volt-e az elmúlt időben? Mert amikor majd minden megrendül körülöttünk, s a rideg számok törvényei kioltják a csillagok fényét, a nap melegét, csak az ép és egészséges családok (családi) tűzhelyének fénye és melege lesz képes erőt és esélyt adni a túlélésre. Éppen ezért, a Szent Család példáját és közbenjárását kívánom minden kedves olvasónknak egy boldogabb jövendő reményében.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gondok közepette

kosárlabda

A két ünnep között sem tétlenkednek az élvonalban szereplQ SEAT Foton… Tovább olvasom