Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Akik szívesen segítettek

Egy ismeretlen fiatalembernek szeretném megköszönni a kedvességét és jóságát. Úgy érzem, megérdemli, hogy tudassam a nyilvánossággal: ebben a rohanó világban volt ideje kedvesen megkérdezni, miben segíthet. Fogorvosnál voltam Ménfőcsanakon. Az egyik unokám is ott lakik, a Győr felőli részen. Megígértem neki, hogy utána meglátogatom. Csanaknak a Pápa felőli végén van a fogorvos, onnan indultam el gyalog visszafelé. A malmot vettem célba, ha oda eljutok, onnan odatalálok, mert ott már ismerős vagyok. Egy néni útbaigazított, de a malmot nem találtam. Egy férfitől is megkérdeztem, hogy merre tovább. Útbaigazított, még 20–25 perc séta, de a malom sehol. Egy fiatalembert megláttam, menni akart be a házba, odakiáltottam neki, hogy szeretnék valamit kérdezni. Mondtam is neki, hogy az új lakótelepre szeretnék eljutni az unokámhoz, de csak a malmot keresem, mert onnan majd eltalálok. Azt mondta, hogy szól a feleségének. P meg jött is, nyitotta a kaput, kijárt a kocsival, nyitotta az ajtót, és mondta, hogy szálljak be. Ekkor elszorult a torkom, én ezt nem kívánom, hiszen nem is ismerjük egymást, csak arra kérem, irányítson el. Ne törődjek semmivel, válaszolta, csak azt mondjam meg, hol lakik az unokám. Így hát el is vitt egészen odáig. Most már sírva írom, hogy ilyen ember is van, akinek volt ideje egy ismeretlen idős asszonyra, aki már a 80. éve felé tart. A fiatalembernek és családjának még egyszer is köszönöm a jóságát, és sok jó egészséget kívánok nekik.

Egy hálás szabadhegyi néni

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csontváry és az árvíz

A Szegedet elpusztító 1879-es árvíz idején egyetemi hallgatókból álló mentőalakulat élén érkezett a… Tovább olvasom