Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Akikre árnyék vetül

A forradalom szabadságáért, függetlenségéért küzdő hősei és áldozatai nemzetközi tekintélyt vívtak ki hazánknak. Pket a rendszerváltás óta minden média érdemeiknek megfelelően igyekezett méltatni. Segítségükre van az irodalom és művészet szinte minden ága. A túlélők és hozzátartozóik igyekeznek magukat megismertetni a világgal. Nem is hittük volna, hogy hazánkban ennyi önzetlen hazaszerető forradalmár van. A forradalom végső szelleme egy kiváló személyben testesült meg. Az egész ország egy emberként és kegyelettel emlékezik Nagy Imrére, aki hazánk függetlenségéért áldozta életét, aki egyébként nemzetközileg elismert agrárszaktekintély volt és haláláig kommunista. Arra a magyar politikusra, aki a társadalmi változásokat kiválóan érzékelő, lojális egyéniség volt. Elvhűsége mellett feddhetetlen bölcsességgel tartotta tiszteletben a más nézeteket vallók törekvéseit. (...) A magyar pártállam hazánk elleni legnagyobb bűne Nagy Imre kivégzése, aki az utolsó szó jogán is megőrizte méltóságát. Bármely nemes, világos célért való küzdelemnek is vannak beárnyékolt, sötét foltjai, így volt ez ötvenhatban is, mégpedig a tudatlanság és a szélsőség miatt. Elszenvedői voltak a munkahelyükről elhurcolt, válogatás nélkül meggyilkolt párttagok, a kétkezi munkás családoktól megkérdezés nélkül három évre besorozott ávós és határőr katonák. A kék ávósokban a proletárdiktatúra alatti hírhedt, rettegett önkénteseket látták. Árkokba, csatornákba kellett menekülniük a kínhalál elől. Országszerte elmarasztalták a határőröket, laktanyák előtt tüntetve, megadást követelve, pedig a honvéd határőrség a határvadász testület jogutódjaként áldozatkészen ellátta feladatát, függetlenül az Államvédelmi Hatóságtól. Hozzájuk csak adminisztratíve vették nyilvántartásba, mivel nemzetközi szerződés korlátozta a honvédség létszámát. Csupán protokollá ris rendezvényeken vonták (például díszszemléken) közös parancsnokság alá. Nyári forróságban, havas esőben, nyolcórai szolgálattal, a helyi lakossággal jó kapcsolatban, s egymás segítségével látták el feladataikat. Erre neveltük, tanítottuk a fóti „Zrínyi Miklós” Határőr Tiszthelyettesi Iskola hallgatóit, mégis hajszálon múlt, hogy nem került sor fegyveres összecsapásra. A parancs az volt, senkit nem bántunk, de a közvagyont semmiképp feladni nem lehet. Hát ők is részei voltak az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak.

Herold Gyula, Bágyogszovát
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 12.29.

Tovább olvasom