Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

Államalapító királyunk tárgyi emlékei

Mi a Szent Jobb története? Honnan származnak az olyan, hagyományosan Szent Istvánhoz kötött tárgyak, mint a királyi jelvényegyüttes és számos oklevél? – ezekről kérdeztük Zsoldos Attilát, a neves történészt, sok más mű mellett Az Árpádok és alattvalóik, valamint A szent király szabadjai című könyvek szerzőjét.
Szent István szobra
– A történelemtudomány választ tud adni arra a kérdésre, hogy hány olyan tárgy maradt fenn, amely valóban Szent Istvánhoz köthető?

– Nem, vagy legalábbis nem úgy, hogy megjelöl egyetlen számot. A nehézséget az okozza, hogy van néhány olyan tárgy, amelyről elképzelhető, hogy István tulajdonában volt, ennek bizonyítása azonban lehetetlen. Példaként két fegyver említhető. Az egyik a „Szent István-kard", melyet jelenleg Prágában őriznek, a másik pedig a Bécsben lévő „Nagy Károly-kard". Az előbbi használati fegyver volt, mely talán 1270-ben került Prágába a magyar kincstár más darabjaival együtt. A másik inkább díszfegyver, s bizonyosan semmi köze a frank uralkodóhoz.

Magyar szablya, s nem lehetetlen, hogy azonos azzal a fegyverrel, melyet 1063-ban ajándékoztak egy német előkelőnek. Számos olyan tárgyról tudunk ugyanakkor, mely egykor bizonyosan Istváné volt, mára azonban nyoma veszett. Erre a sorsra jutott az első magyar király lándzsája, melyet ő, vagy még apja, Géza fejedelem kapott a német-római császártól, s amelyet a koronázási paláston a jobb kezében tart. Ugyanezt mondhatjuk el gyűrűjéről, melyről egyik legendája tesz említést, vagy arról a miseruháról, melyet az egyik kortárs pápának küldött ajándékba, a francia forradalom idején azonban megsemmisült.

Királyavató korona

– Ismert, hogy a koronázási jelvények egy része nem az államalapítás korából származik. Menjünk sorban! Mi a tudomány mai álláspontja a Szent Korona eredetéről?
– A magyar történetírásban nincs általánosan elfogadott álláspont erről. Eltekintve a különféle, tudományosnak semmiképp sem nevezhető, romantikus vagy misztikus elképzelésektől, abban többé-kevésbé egyetértés uralkodik, hogy a korona ma ismert formájában két különböző tárgy egyesítéséből jött létre, s valószínű, hogy mindkettő XI. századi. Bizonyosnak tekinthető az is, hogy a korona alsó része eredetileg női koronának készült, míg a felső valamely más tárgy része lehetett. A két rész összeszerelésének időpontja és indoka vitatott: az 1070-es évektől a XV. század közepéig bezáróan számos időpont merült fel, a legtöbb híve talán egy III. Béla-kori (1172–1196) egyesítésnek van.

Vitatott, hogy a korona vagy annak valamely része köthető-e valamiképpen Szent István személyéhez. Az kétségtelen, hogy István uralkodói jelvényeinek már I. András király (1046–1060) különös jelentőséget tulajdonított, ám csak az Árpád-kor végén (1292) nevezi egy forrásunk a magyar királyavató koronát Szent István egykori fejékének. A korona története körüli bizonytalanságok végső soron abból adódnak, hogy a ma ismert Szent Korona tárgytörténeti elemzésének eredményei és az írott forrásokban fel-felbukkanó, a „magyar királyi koronára" vonatkozó adatok nem, vagy alig egyeztethetők össze, döntően azért, mert nem tudható, hogy az írott források utalásai egy vagy több – részben esetleg ma már nem is létező – tárgyra vonatkoznak-e.

Szent István kincsei

– Mit tudunk a koronázási palástról?
– Az eredetileg miseruhának készült palást a mai koronázási jelvényegyüttes egyetlen olyan darabja, mely minden kétséget kizáróan Szent István korából származik. 1031-ben ajándékozta István és Gizella királyné a székesfehérvári bazilikának, s minden bizonnyal a XII. század végén alakították át palásttá. Jelentőségét egyebek mellett az adja, hogy rajta látható Szent István egyetlen egykori ábrázolása.

– A jogart a palásthoz hasonlóan foghatta a kezében István király?
– Az utóbbi évek összehasonlító művészettörténeti kutatásainak eredményei megerősíteni látszanak azt a már korábban is felmerült gyanút, hogy a jogar szintén egyike lehet azoknak a tárgyaknak, amelyek a XI. század elejéről származnak, s így nem zárható ki annak lehetősége, hogy egykor Szent István kincsei közé tartozott.

– A koronázási jelvények szép darabja az országalma. Ez mikor készült?
– Istvánnak a koronázási paláston látható alakja egy országalmát tart a jobb kezében, tehát az országalmával a legkorábbi időktől kezdve számolhatunk a koronázási jelvények között. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a ma ismert országalma nem lehet azonos azzal a tárggyal, hiszen a main egy magyar Anjou-címer is szerepel: valamikor az 1300-as években készülhetett, azaz bizonyosan nem volt Szent István tulajdonában.

A magyar hivatali írásbeliség gyökerei

– Szent István korából különösen kevés oklevél maradt fenn, holott más korokból azért jobban állunk. Ez pusztán az azóta eltelt egy évezreddel magyarázható, vagy valami mással is?
– Összesen tíz – más felfogás szerint kilenc – olyan oklevélszöveg ismeretes, amelyet István nevében fogalmaztak meg. Ezek többsége azonban évszázadokkal később készült hamisítvány. A fennmaradók sem eredeti, István-kori alakjukban maradtak ránk. Az eredetihez legközelebb álló formában a pannonhalmi monostor 1002. évi kiváltságlevele őrződött meg. Ennek ma ismert változata vélhetően a XIII. század elején készült, mégpedig oly módon, hogy külalakjában is az eredetit utánozza. Nem áll távol az egykori eredetitől a pécsi és a veszprémi püspökség számára egyaránt 1009-ben kiadott egy-egy oklevél sem.

Szembetűnően különbözik ezektől az okmányoktól a veszprémvölgyi görög apácakolostor számára ismeretlen időben kiadott oklevél, ezt ugyanis nem latinul, hanem görögül írták, s vannak kutatók, akik szerint voltaképpen még Géza fejedelem adta ki. A kérdés tisztázására hivatott vita még ma sem zárult le, ez magyarázza az István okleveleinek számát illető bizonytalanságot. Ez a négy (vagy három) oklevél kevésnek tűnhet, ám ha meggondoljuk, hogy csak István halála után jó százötven évvel állandósult a magyar királyi udvarban az a hivatal, a kancellária, melynek elsődleges feladata az uralkodói akarat hiteles okmányokba foglalása volt, már más a helyzet. Az oklevelek kiállítása és István törvényeinek írásba foglalása mindenesetre egyértelművé teszi, hogy a magyar hivatali írásbeliség gyökerei az államalapításig nyúlnak vissza.

Kinek a jobbja?

– Ugyan kissé furcsa tárgynak tekinteni, de István kapcsán nem kerülhető meg a Szent Jobb. Biztosan a nagy király kézfejéről van szó?
– A Szent Jobb története számos ponton homályos. Általános feltételezés szerint István maradványait az 1061-es pogány lázadás idején elrejtették. Talán ekkor választották le a jobb kart, melyet aztán a székesfehérvári prépostság egyik kanonoka önkényesen saját családi monostorába vitt. István 1083-as szentté avatásakor azonban bevallotta tettét – az utóbb szintén szentté avatott – I. László királynak. Az ereklyét az attól kezdve Szent Jobbnak nevezett bihari monostorban őrizték (ma Sîniob, Románia), mígnem a XV. században átvitték Székesfehérvárra. A Szent Jobb a város török kézre kerülése (1543) után eltűnt, hogy aztán 1590-ben a dalmáciai Raguzában (ma Dubrovnik, Horvátország) tűnjék fel.

Minden valószínűség szerint az történhetett, hogy a magyar királysírokat feldúló törököktől raguzai kereskedők vásárolták meg s vitték városukba az ereklyét, ahol az a helyi domonkos szerzetesek birtokába került. Raguzából aztán 1771-ben Mária Terézia hozatta Budára, míg István egy másik ereklyéjét – koponyájának egy darabját – ma is Dubrovnikban őrzik. Annak bizonyítása vagy cáfolata, hogy az ereklyék valóban Szent István testének maradványai-e vagy sem, nem lehetséges, de nem is fontos. A Szent Jobbhoz hasonló ereklyék jelentőségét ugyanis nem materiális történetük, hanem a hozzájuk kapcsolódó hagyomány ereje adja meg.

Hancz Gábor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győri ETO FC

REAC

Győr, DAC-pálya, Borsodi Liga-mérkőzés, vasárnap 17 óra. V.: Kassai (Székely,… Tovább olvasom