Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Álmai vitték előre a világot

Meghalhat-e Verne Gyula? Olyan képtelenség ez, mintha azt mondanánk, hogy meghalt a Télapó.

A Nagy Álmodó hetvenhét éves korában, 1905. március 24-én hunyta le örökre a szemét. Meghalhat-e valóban Verne Gyula? Olyan képtelenség ez, mintha azt akarnánk valakivel elhitetni, hogy meghalt a Télapó.

Verne Gyula
Szelleme nem távozhat el közülünk mindaddig, míg lesznek, akik a következő generációk kezébe adják műveit, amíg a filmvásznon elénk lépnek  halhatatlan figurái, akik megmutatják nekünk, hogy nincs olyan feladat, amit ne lehetne megoldani, nincs olyan magasság, amit el ne lehetne érni és nincs olyan mélység, ahonnét felszínre ne lehetne törni.

Hőseiben csodáljuk az írót magát, aki vallotta: „A szereplőim lesznek azok, ami én szerettem volna lenni." Az irodalmárok régóta vitatják, hogy Verne „csak" ifjúsági író volt, vagy talán több annál. Sokan gondolják úgy, hogy művei többrétegűek, többolvasatúak. A felnőtteknek is írt. Comte és Nietzsche hatása, illetve a velük való polemizálás egyértelműen kimutatható regényeiben. A jungi archetípusok szerepeltetése vitathatatlanul részei az életműnek. Írásai a filozófia egyik alapkérdésének, a világ megismerhetőségének romantikus argumentációi. Vitatkozhatunk azon, hogy tudományos regényeket vagy a tudományról szóló regényeket alkotott. A fiatal olvasóban talán ő az első, aki kiváltja a térképélményt. Személyiségformáló ereje kinyitja a világot, beszél az eddig néma papírdarab. Utazni, felfedezni akarunk és mindig visszatérni, hogy elmondhassuk az itthon maradóknak, milyen szép is a világ!

A vernei életműben ugyanakkor érdekes változásokat is megfigyelhetünk. Első írói korszakát a tudományba vetett rendíthetetlen hit jellemzi, az öregedő alkotónál azonban megjelenik a kétely, a pesszimizmus is. A kései művekben megtaláljuk a tudós felelősségének korunkban is égetően fontos problémáját. Mi okozta a változást Vernében? Életútjában keressük meg erre a választ.

Egy életút tükrében

Az Utazás a Holdra színházi változatának plakátja
Jules Verne 1828-ban született Nantes városában, a Loire torkolatánál. Apai ágon jogász, anyai ágon tengerész ősöktől. Jules Párizsban tanult és jogi diplomát szerzett, öccséből, Paulból tengerésztiszt lett. A későbbi író már diákként olyan emberek barátságát tudhatta magáénak, mint Victor Hugo vagy Alexandre Dumas. Írói ambíciói előbb színpadi művekben, drámákban, vígjátékokban nyilatkoztak meg. Ezekkel azonban nem ért el nagy sikereket, bár voltak olyan alkotásai, melyeket tucatszor is bemutattak különböző párizsi színházakban. Fiatalon beutazta Angliát, Skóciát és Skandináviát. Az ihlet megszerzéséhez azonban még az utazásoknál is fontosabb volt Nadar barátsága. Felix Tournachon – akit csak Nadarnak hívott hazája – kiváló fényképész hírében állt, mellesleg az aviatika egyik atyja és korának leghíresebb léghajósa volt. Ő készítette Párizsról az első légi fotókat. Nem véletlen tehát, hogy Verne első híres regénye az Öt hét léghajón lett. Ebben csillogtatta meg először, később egyre nagyobb tökélyre fejlesztett „alapképletét": kaland + tudomány = Verne-regény. A kéziratot elvitte a híres kiadóhoz – aki Balzac műveit is gondozta –, Hetzelhez. A tehetségek felfedezésében éles szemű Hetzel azonnal meglátta a lehetőséget az ismeretlen fiatalemberben. Tudta, hogy egy új műfaj megteremtéséhez is hozzájárul azzal, ha kiadja a regényt. Sőt, azonnal leszerződtette a kezdő írót húsz évre, azzal a feltétellel, hogy minden évben minimum két regényt ad át a kiadónak. Így jelenhetett meg az Öt hét léghajón 1863 elején, híressé téve szerzőjét már a kiadás évében. Az első sikert gyorsan követte a többi, a Hatteras kapitány, az Utazás a Föld középpontja felé, az Utazás a Holdra és a Grant kapitány gyermekei. Verne át-
élőképességére jellemző, hogy amikor a rekkenő nyár közepén írta az Északi-sarkot járó Hatteras kapitány történetét, vacogott a foga és erősen megfázott.
 
A 80 nap alatt a Föld körül 1956-os filmváltozatásnak egy jelenete
Ágyúk díszsortüzében

George Sand levelétől indíttatva lépett elénk 1870-ben a leghíresebb Verne-hős, Nemo kapitány. Erre az évre a két legismertebb francia Verne Gyula, valamint Lesseps Ferdinánd, a Szuezi-csatorna tervezője. Amikor a Nyolcvan nap alatt a Föld körül folytatásai megjelentek Hetzel folyóiratában, akkor az emberek fogadásokat kötöttek Európától Amerikáig Phileas Fogg sikerére vagy bukására, hajó- és vasúttársaságok díjakat ajánlottak fel a szerzőnek, ha velük utaztatja a hírneves angolt. Verne most már megengedhette magának, hogy legnagyobb szerelmének, a tengernek hódoljon. Egy kis jachtot vásárolt, amivel bejárta az Északi- és a Földközi-tengert. Nagy körutat tett 1884-ben a mediterrán tájakon. A gibraltári sziklaerődben ágyúk díszsortüze fogadta a híres vendéget, és a Szahara szegélyén, ahol a sínek véget értek, a tuniszi bej várta, hogy kocsiján továbbvihesse Vernét. Bejárta Málta, Szicília, Nápoly tájait és utcáit. Rómában őszentsége XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta. Velence fáklyás felvonulással köszöntötte, és díszgályán hajózta végig a Canale Grandét.

Ahol titkok lappanganak

Velencében felkereste az írót nagy tisztelője, Szalvátor Lajos osztrák főherceg,  Szalvátor János bátyja. Kirándulásra hívta a Baleárokra, amit a már hazakívánkozó Verne nem fogadott el. A kapcsolat azonban később sem szakadt meg. Az írót idézzük: „Lajos Szalvátor folyton ír nekem. Következő könyvemben (Clovis Dardentor) a Baleárokról írok, és így módom lesz bemutatni a hercegnek ezen a szigetcsoporton végzett nagyszerű munkáját." Ki is volt Szalvátor János (1852–1891), a hírhedett rokon? A Monarchia hadseregének táborszernagya, de reformeszméi miatt a vezérkar nem kedvelte. Elvbarátja volt az 1889. január 30-án tragikus és máig tisztázatlan módon elhunyt, magyarbarátnak tartott Rudolf trónörökösnek. Nem zárható ki, hogy a mayerlingi rejtély egyik résztvevője. Később főhercegi rangjáról és nevéről lemondott(!) és polgári néven, Orth Jánosként élt tovább. Hajót vásárolt, és mint vizsgázott tengerészkapitány, úton Valparaiso felé eltűnt a tengeren 1891-ben. Vernének 1892-ben jelent meg következő regénye, amelynek a Várkastély a Kárpátokban címet adta. A könyv a Monarchia területén játszódik és egy évvel azután adta ki az író, hogy  Szalvátor János eltűnt.
Megtudjuk a regényből, hogy a magyarok „hallatlan lelkesedéssel figyelnek fel, ha Rodolphe és Corvin nevét hallják" (id. Horváth Árpád, 1969). Nem hisszük, hogy különösképpen lelkesednénk a XIII. században élt Habsburg Rudolfért, de a XVII. század elején élt II. Rudolfért sem. Ellenben szóba jöhetne a Mayerlingben elhunyt Rudolf trónörökös, aki közismert volt magyarbarát érzelmeiről, és akitől igen sokat remélt Magyarország…
A regény negatív hősének az író furcsa nevet választott. Egyes fordításokban  Gortz a családneve, de gyakrabban írják báró (G)orth Rudolfnak. Lehet persze mindez a véletlenek játéka… Több szakember a Sándor Mátyás című regény főszereplőjének alakja mögött is Szalvátor Jánost véli felismerni.

Verne életének pesszimistább korszaka 1886-ban kezdődött. Az író még 1871-ben a nyüzsgő Párizsból a sokkal nyugalmasabb Amiens-be költözött családjával. A városi könyvtárból tartott hazafelé egy márciusi estén, amikor háza kapuja előtt egy fiatalember ugrott eléje pisztollyal hadonászva. Szerencsére elkapta a pisztolyt tartó kezet, de így is két lövés dördült el. Az egyik golyó célt tévesztett, ám a másik a bal combba fúródott. Verne akkor döbbent meg igazán, amikor a támadóban öccsének fiát, a 26 éves Gaston Vernét ismerte fel. A fiút korábban is labilis idegrendszerűnek ismerték és feltehetően addigi sikertelenségei miatt akart bosszút állni a híres nagybácsin. Igazából mai napig sem ismerjük a merénylet valós hátterét. Gastont azonnal elfogták, és őrültekházába szállították, ahol nyolcvanévesen halt meg. A golyót nem tudták kivenni az író lábából. Egészen haláláig sántított és nagy fájdalmai voltak. Az 1886–89-es évektől kezdődően születnek Verne komorabb regényei. Ettől fogva jelennek meg műveiben a csalódott, félreismert lángelmék, az őrült zsarnokok. A Francia zászló című regényében talán az atombomba előképét vetíti elénk. Utolsó regényében, a Barsac-expedíció különös történetében pedig eljut a fasizmus rémképének felvázolásáig.

Az életmű lezárult

Verne megkapta a Becsületrendet és 1902-ben a Francia Akadémia tagjává választották. Az életmű 1905-ben lezárult, de még 1920-ig folyamatosan jelentek meg posztumusz munkái. Sőt, a Párizs a XX. században című műve csak 1995-ben látott napvilágot.
A művek inspiráló ereje vitathatatlan. Mengyelejev kedvenc írójának tartotta, Ciolkovszkij úgy nyilatkozott, Verne csábította az űr kutatására. „Jules Verne regényei nagyszerűek, én mint felnőtt nagy gyönyörűséggel olvastam mindegyiket" – írta Tolsztoj. Nansen és Byrd admirális, a híres sarkkutatók írták: „Verne vitt minket erre az útra." Szellemi atyjának tartotta Ray Bradbury az író, Auguste Piccard a sztratoszféra-repülő és mélytengeri búvárhajó-tervező, Robert Goddard, a folyékony hajtóanyaggal működő rakéták feltalálója, Guglielmo Marconi, a szikratávíró és a rádió megalkotója, valamint Nobel-díjas hazánkfia, Gábor Dénes is.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adatforgalmi korlátos ADSL a Matávtól

Lapértesülések szerint februárban vezeti be a Matáv az alacsonyabb havidíjú, de adatforgalmi… Tovább olvasom