Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Anyuöröm, anyupanasz

Anya csak egy van: ha kell, tigris, ha kell, vad lurkókat terelő juhász. Mikor nem jó anyának lenni?

Ha kell tigris, ha kell vad lurkókat terelő juhász. Anya csak egy van, de megsokszorozza erejét – már akkor, mikor még csöppnyi – a csemetéje. Na jó, de ha elhagyja a költőiség magaslatait, akkor a harcos hétköznapokon a megsokszorozódó feladatok súlya zuhan a vállára. Lehet olyankor oka a panaszra? Döntsék el olvasóink, s ha a tucatnyi példát ismertető listánkat nem tartják teljesnek, írják meg véleményeiket, tapasztalataikat.

Mikor nem jó anyának lenni? Legelőször is talán akkor, mikor az emberre szabott szaporodási forma rendje szerint a vajúdás máshoz nem hasonlítható fájdalma robbantja szét testének kitartásból épített bástyáját. De szemvillanásnyi idő alatt feledteti a kínt, hogy maximum egynapi szenvedés után maga az ártatlanság néz rá kisbabája képében, örök ragaszkodást ígérő tekintettel.

Akkor se jó, mikor a vigasztalhatatlanul síró csecsemő egész éjszakás kanossza-járásra ítéli, s fel-alá járkálhat hajnalig a lakásban, karjában ringatva. És még az is tetézi a távgyaloglási erőpróba terhét, ha nem tudja, miért kell kicsinyének és neki is így vezekelnie. De micsoda heuréka-élményt hozhat a reggel, mikor felfedezheti a mosolyra húzódó szájacskában az első tejfehér fogacskát.

Az sem tartozik a legkedvesebb anyai feladatok közé, mikor az óvodába szoktatáskor a kezünket csókolgató, erőnek erejével belénk csimpaszkodó, bömbölő gyermeket lefejtve magunkról kell otthagynunk. De milyen megnyugvást hoz, ha visszaóvakodva az intézményhez, az ablakon belesve látjuk: a szívfacsaró színjátékot elfeledte és épp műanyagzöldségekre alkuszik a bababoltban.

Az olimpiai maratont jelenti az anyának, ha kórházba került gyermekének ágya mellett tizennégy órán át ül egy sámlin és fáradhatatlanul mondja a meséket, mondókákat, vagy énekelget, simogatja a kis beteget. De azzal a tapasztalattal gazdagodhat, hogy erre a sportolókkal szemben edzés, felkészülés nélkül is képes.

Úgy érezheti, hogy az idegein táncolnak, az az anyuka, aki a lakás rendjének őre, viszont örökmozgó emberpalántája, minden lébe kanál és páratlan rutinnal önt levest a padlóra, sikítozva kísérletezik azzal, mi a végeredménye a színeskréta és a bútor találkozásának. De felül emelkedhet gondján, ha arra gondol, ez mindez csak a felfedező hajlamot sejteti és lehet, hogy épp egy kis Kolombuszt, Einsteint vagy megasztárt nevel.

Ahogy cseperedik, egyre inkább szeretné a csemete átvenni a szülői szerepet. Megmondja, mikor hova menjen a család, átrendezi a lakást, beosztaná a felnőttek idejét naponta huszonnégy órányit kitevő, számára szórakoztatást jelentő teendőkkel, sőt még a családi kasszát is elköltené lufira, nyalókára, és a világ összes plüssállatára. Viszont magabiztosan gondoskodó is tud lenni. Betakarja a szombaton reggel még aludni akaró felnőttet és egyedül néz mesét, rászól anyura, ha rá akar gyújtani egy cigarettára.

A csalódottság lehet úrrá az anyán, ha leleplezi az eltitkolt földrajz kettest, és azt, hogy a tanár üzenetét úgy fogalmazta át a kisdiák, hogy azt egy politikus is megirigyelhetné. Viszont ráébredhet arra: az ő neveltjében is benne van az, ami oly alapvető emberi tulajdonság, a megbánás képessége és a huncutság.
Nem olyan jó anyának lenni, mikor a rokonsággal a gyermeknevelésről kell vitázni, de így a család döntőbírósága előtt gyakorolhatja, hogyan kell meggyőződései mellett érvelnie. Ez még munkahelyi előmenetelében is hasznára lehet.

A harmik és a negyedik X betöltésének traumájával érhet fel, ha a gyermek méretben anyja fölé magasodik, de végül is minden szülő azt akarja, hogy fia/lánya nála szebb, jobb, okosabb, minden tekintetben nagyobb legyen, többre vigye.

Kegyetlennek tarthatja az anya a tinit, ha az hagyja, hogy az aggodalom ráncosítsa és szaporítsa ősz hajszálai számát, mert bejelentés nélkül leruccan a haverokkal a Balatonra és vígan mulat. De a szülői házba visszatérő támaszt adhat, ha szükség van rá.

Nem jó anyának lenni, ha azt kell érezni, hogy a gyermek tanulmányaihoz, a barátnőknek már megvett elektronikus kütyükhöz szükséges pénz előteremtése túlórahegyeket igényel. De legalább rájöhetünk, miről van szó a pénzügyi tévéműsorokban, mikor kockázatokról, befektetésekről beszélnek.

Az anya szinte gyermeke születésétől retteg attól, hogy egyszer nagylánya, nagyfia már máshoz fog kötődni és a választottját jó előre utálja. Amikor a szakítást meg is kell élni, az az anyai panasz pillanata, de a túlélésre serkenti, hogy neki kell majd vigaszt nyújtania, ha az örökké az ő kisbabája maradó laklit a pasija bepalizza, a csaja faképnél hagyja. És amikor a gyermek is apa vagy anya lesz, akkor tekintete rögtön elárulja: már mindent ért, amit a friss nagymama korábban magyarázott, amiért addig annyit küzdött.

Szerző: Rimányi Zita

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szammer István: A kultúra és a szabadság örök

Szammer István, a Lapcom Kft. ügyvezető igazgatója Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényéről… Tovább olvasom