Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 12°C | 17°C Még több cikk.

Apám, a tanító

Amikor a közelmúltban megszólalt a tanévkezdést jelző csengő hangja, önkéntelenül felidéződtek bennem gyermekkori éveim, mikor hátamon a kis táskával beléptem a tanterembe. Tanítóm már ott várt bennünket és mosolygós tekintettel nyújtotta felénk szerető kezét. Soha nem feledem ezeket a szép pillanatokat, s úgy érzem, egész életemet meghatározza az a mély szeretet, amit tőle kaptunk. Azóta sok felhő úszott át az égen. Hol beborult, hol kiderült a természet kéklő ege, de az a vezérlő csillag, amit ő jelentett számunkra, halálunkig ragyog az égen! Látni vélem most is azt a sok-sok száz és ezer apróságot, akik elsőként léptek be iskolájukba. Szeretném üzenni nekik, hogy bátran és vidám kedvvel menjenek a tudás otthonába. Az emlékek feledhetetlen ereje arra ösztönzött évtizedeken át, hogy az első csengőszó hallatán ott álljak újra és újra volt iskolám első tanítója előtt. Láthassam jóságos arcát, hallhassam kedves, biztató hangját, s megköszönhessem azt a sok-sok jóságot, amit tőle kaptunk. Sajnos az élet útja véges. P már nem állhat többé elénk, nem nyújthatja jóságos kezét. Ott fekszik csendben a néma temetőben, s most mi megyünk hozzá megköszönni mindazt, amit tőle kaptunk. Megállok a fekete sírkereszt előtt, s felnézek a magasan úszó bárányfelhőkre. Tekintetem keresi azt a fénylő csillagot, amit ő gyújtott lelkünknek jóságos, igaz, szerető nevelőként. Szememben összegyűlik a könny, s a homályosan vibráló betűket olvasom: „Itt nyugszik Fridli Jenő ig. kántortanító”. P volt az én apám! P volt az első tanítóm!

Fridli László, Győr

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

eltörött egy eto-szurkoló állkapcsa

Kézilabda

Izgalmas mérkőzésen egy góllal maradt alul a PLER-Airport ellen a Rába… Tovább olvasom