Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Arculatváltás a Minimaxon

2006 februárjától új karakterekkel találkozhatunk a Minimax tv-csatorna felfrissült arculatában.

2006 februárjától új figurák jelenítik meg a Minimax tv-csatorna felfrissült arculatát. A vérbeli huszonegyedik századi testvérpár – az empatikus, sportos lány, Mini és a mindig kreatív, a legmodernebb technikában járatos Max – kedvenc barátaikkal, egy szeretnivaló kutyussal (Macikutya) és cicával (Picicica) együtt, emblematikus arcai lesznek a csatornának, és annak a pozitív, barátságos, biztonságot sugárzó, erőszaktól mentes attitűdnek, ami a kezdetektől fogva jellemző a Minimax kínálatára.

A 10 év körüli gyerek-karakterek a 4-12 év közötti nézőket szólítják meg, a kiskedvencek pedig a náluk fiatalabbak számára jelentenek kapcsolódási pontot. Áttételesen ez a négyesfogat családmodellként is működik, amelyben a gyerekek amolyan szülő-gyermek viszonyban vannak a gondjaikra bízott állatokkal. Szintén fontos tény az is, hogy a gyerekek önállóan működnek a történetekben, felelősséget éreznek egymásért és a környezetükért is.

Az új Minimax-karakterek a tévében eleinte a műsorok közötti összekötő rövidfilmekben szerepelnek majd, kis burleszkszerű poénokat tartalmazó, mindig a logóra végződő történetekben. Arcai, virtuális házigazdái lesznek a csatornának, kapcsolatot teremtenek a rajzfilmes (de a valóságra nagyon is sok mindenben hasonlitó) világ, a műsorok és a nézők között.
A karakterekről, életük kalandos eseményeiről bővebben értesülhetnek a nézők a Minimax magazinból és a csatorna honlapjáról.
A csatorna távolabbi tervei között szerepel, hogy a kis csapat más műsorokban, hosszabb megjelenésekkel is bemutatkozik majd a képernyőn.

MINI ÉS MAX VILÁGA
A TÖRTÉNETEK HANGVÉTELE

Az új figurák és kalandjaik egy barátságos, nem agresszív életérzést sugároznak a néző gyerekek és a szüleik felé, a négy állandó szereplő szereti, támogatja és elfogadja egymást. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek köztük súrlódások. Mivel szándékaink szerint sokáig és sokféleképpen fogják szórakoztatni a nézőket és olvasókat, elsősorban az egymástól való eltéréseik, az egymáshoz való érdekes viszonyaik állnak középpontban. Mini és Max a konfliktusokat jó szándékkal, furfanggal, türelemmel oldják meg. Ez a hozzáállás nevezhető békebelinek vagy akár régimódinak is, a helyzetek, a szereplők és a problémák azonban nagyon is maiak – úgy is lehetne fogalmazni, hogy a történetek a „jó öreg" értékek aktualizált működését tanúsítják a kortárs viszonyok között, szájbarágósság nélkül.

KÖRNYEZETISMERET

Van gyerekszobájuk

A történetek egyik központi helyszíne a gyerekek szobája. Max íróasztalán fő helyen áll a számítógép monitorja, amely előtt a legtöbb időt szereti tölteni. Mini térfele mindig zsúfolásig van rakva olvasnivalóval, és körül van bástyázva sportszerekkel. Picicicának és Macikutyának külön, közös hálószobájuk van, a kutya-macska barátság jegyében, de itt a legritkább esetben tartózkodnak – inkább sündörögnek kis gazdáik körül, s ők is megpróbálnak részt venni a gyerekek játékaiban. A gyerekszoba közepén van egy nagy, puha szőnyeg, amire a szereplők összegyűlnek rövidebb-hosszabb időre, megbeszélni a dolgokat, vagy csak közösen játszani, enni.
 
A szobán kívüli világ

A szobán kívüli világ – amelynek egyes részleteit a gyerekek időről-időre felkeresik – vázlatos, idealizált, ugyanakkor neutrális. Miniék egy olyan nagyváros barátságos részén élnek, ahol mindenfajta helyszín (mozi, sportpálya, állatkert vagy pláza) könnyen elérhető.
Mininek és Maxnak nincs külön meghatározott nemzetisége, így a helyszínek sem érzékeltetnek sokat a közép-európai identitásból. Az „idealizáció" abban érhető tetten, hogy a környezet nem azt mutatja meg, milyen világban élünk, hanem azt, hogy milyenben szeretnénk (egy fokkal tisztább, jómódúbb, rendezettebb, fejlettebb világban). Ez a világ ugyanakkor teljesen ismerős, egyáltalán nem utópisztikus: a lányok itt is fiúbandákért rajonganak, és a sikeres filmeknek legalább három folytatása készül. A külvilág ábrázolása se nem idilli, se nem kritikus, se nem groteszk, a történetek alaphangütésének megfelelően humoros és szerethető.

Délutáni élet

A legtöbb mese hőseink „délutáni életéről" szól, arról az időszakról, amikor már hazaértek az iskolából, a – mindig sokat dolgozó – szüleik viszont még nem értek haza a munkából. A szülők távollétük ellenére érezhetően törődnek a gyerekekkel, üzeneteket hagynak nekik és rájuk is csörögnek időről-időre. Ebben a délutáni életben olykor értesülünk az iskolai helyzetről, a leckét is meg kell írni néha, de a kalandok és történetek legtöbbször ettől függetlenek.

Láthatatlan kezek

A szülők aktív szereplőkként csak elvétve jelennek meg a történetekben. Az anya harmincöt körüli építész, kreatív munkát végez – azt a házat is ő tervezte, amiben jelenleg a család él. Szívén viseli a világ sorsát: hajlamos aggodalmaskodni, és olykor ráfér egy kis nyugtatgatás.
Az apa negyven körüli vállalkozó. Ha sikerül megszervezni, hétvégén nagy kirándulásokra viszi a családot autóval, és a piknikezés nagy családi focizásba torkollik – bár ezt a sportot Mini túl hagyományosnak találja. Sok munkája ellenére nem sótlan figura, vicceseket mond, gurulni lehet a nevetéstől.

A szülők nagyszerű mintával szolgálnak a gyerekeknek – csak egy picivel többet tudnának velük lenni! Pozitív hatásuk így is érvényesül, és sok-sok apró figyelmességük jelzi, hogy a gyerekekért dolgoznak, és amikor csak lehet, együtt töltik az időt.

MI A HELYZET?

Sok és érdekes konfliktus nélkül nincs sikerszéria. Ennek könnyen belátható nevelési értéke is van: a gyerekek fejlődéséhez nem akkor járulunk hozzá, ha úgy teszünk, mintha konfliktusok nélkül is elképzelhető lenne az élet, hanem akkor, ha bemutatjuk, hogy a hétköznapi problémákat egy kis jóakarattal és leleményességgel meg lehet oldani. A jó rajzfilm- és mesesorozat, mint a miénk: egyszerre szórakoztat és tanít.

A konfliktus-kezelés egyik fő eszköze a leleményesség és a jóindulat mellett a humor, ennek megfelelően a sorozat is szeretetteljes humorral mutatja be az eseményeket, melyek sokszor mindannyiunk számára ismerős élethelyzeteket, szituációkat mintáznak. Ez a humor se nem alpári, se nem abszurd, hanem megértően ironikus.

IGAZI JELLEMEK

MINI

Szereti: mély beszélgetés, extrém sport
Nem szereti: lustálkodás
Erőssége: empatikus képesség, koncentrálás az adott problémára
Gyengéje: a pozitív világlátás mellett nincs B-terve
Kedvenc tantárgya: történelem

Mini egy igazi idealista, aki az élet minden jelenségéhez őszinte rokonszenvvel fordul, és azt akarja, hogy mindenki szeressen mindenkit, és hogy minden délután legyen a lehető legjobb és legmozgalmasabb. Imád sportolni és mozogni, és nagy energiákat fektet abba, hogy rávegye testvérét arra, hogy menjenek ki mindannyian a szobából, és mulassanak, sportoljanak a szabadban.

Rajong az extrém sportokért, alig várja, hogy feltalálják a légdeszkát. Ám anyu nagyon fél attól, hogy az extrém sportokban baja esik a lányának, ezért Mini legtöbbször csak a tévét nézve hódol a szenvedélyének – s bár ez fáj neki, általában engedelmeskedik anyukájának, mert jó kislány.
Figyel az emberek vágyaira, és nagyszerűen meg tud beszélni velük mindent. Gyakran szokott olyan könyveket olvasni, amik nála nagyobbaknak valók, például anyu pszichológiai és életmód-tanácsadó könyveit. Nagyon szereti a dallamos slágereket, rajong az éppen aktuális előadókért – ha valamikor el akarja kérni Maxtól a gépet, csak azért teszi, hogy a kedvenc sztárjainak a honlapjait nézegesse. Elsöprő energiájának, életszeretetének köszönhetően mindenkire jó benyomást tesz, igazi fazon.

MAX

Szereti: számítógép, főzés, alvás
Nem szereti: fésülködés, szépítkezés
Erőssége: intelligens tervezés, modern eszközhasználat
Gyengéje: olykor elvész a részletekben
Kedvenc tantárgya: matematika

Max leginkább azt akarja bizonyítani, hogy már „felnőtt", hogy önálló; mások segítsége nélkül akar megoldani minden nehéz helyzetet. Ehhez szerinte elengedhetetlen a számítógép előtt ülni és az internetről mindenféle, hasznos, vagy kevésbé hasznos információt megszerezni. Van azonban a személyiségének egy másik, érzékeny oldala: a főző- és receptoldalak állandó látogatója, és a szülők távollétében ő látja el a csapatot finom és különleges ételekkel.

Max a sok szörföléstől, a főzés közbeni összpontosítástól kifáradva szeret sokáig aludni, nehezen kel fel reggelente és hétvégén igyekszik minden alváshiányt bepótolni. Felesleges dolgokra nem jut idő, mint a külsőnkkel vagy a hajunkkal való hosszas foglalkozás!

Bár a többieknek gyakran úgy tűnik, mégsem teljesen igaz, hogy Max nem szeret kirándulni, kinn játszani a téren vagy a réten – csak nem jut ideje rá, mert az internet és a konyhai kísérletezgetés fontosabb. Maxnak ez igazi szenvedélye: szereti keresni a megoldást, szinte jobban, mint megtalálni. Olykor elveszik a részletekben, egy helyzet megoldásában, nem annyira a probléma motiválja, hanem az, hogy minél érdekesebb legyen a megoldás, így hajlamos túlbonyolítani a dolgokat.

PICICICA

Szereti: ajnározva lenni, uralkodni
Nem szereti: mozgalmas kalandok, mérőszalagok
Erőssége: okosság, kis termet
Gyengéje: sértődékeny arisztokratizmus
Kedvenc tantárgya: egy macskának?!

Picicica egy anyakirálynő arisztokratizmusával várja el mindenki hódolatát. Nem akar alkalmazkodni a többiekhez, inkább azok alkalmazkodjanak hozzá. Ebből következően a közös kalandok elején gyakran nógatni kell, hogy egyáltalán tartson a többiekkel, és aztán az eseményeket is általában arisztokratikus kívülállással figyeli. Ez a viselkedés persze nagy szeretetvágyat takar, Picicica nagyon szereti, ha szeretgetik.

Picicica azt akarja, hogy ne ő legyen a legkisebb termetű a négyesfogatban, hanem lehetőleg a legnagyobb: akkora akar lenni, mint legszeretettebb gazdája, Mini (de legalábbis nagyobb, mint Macikutya). Nem tudja elfogadni, hogy már megállt a növésben – ez persze sok vicces jelenethez vezet. A legújabb állatpszichológiai kutatások szerint azért nyújtózkodik olyan gyakran, hogy hátha úgy marad. Néha kétségbeesett hízókúrába fog. Pedig mozgékonysága és kis termete gyakran a többiek hasznára van a kalandokban!

MACIKUTYA

Szereti: evés, evés, lustulás (bent), evés, élmények (kint), evés
Nem szereti: hirtelen zajok, ijesztő hagymák
Erőssége: bátorság, kíváncsiság
Gyengéje: koncentráció-zavar
Kedvenc tantárgya: ének-zene

Macikutya leginkább enni akar. Minden ételt elfogyasztana, függetlenül attól, hogy mivel ette magát tele pár perccel korábban. Az egyetlen kivétel a hagyma, attól retteg. A sok evés miatt az alakja mackós, ezért visszatérő téma, hogy el kellene vinni kutyaiskolába, ahol nagyon sokat mozoghatna, és némi fegyelemre is szoktatnák (ez ügyben aztán nem sok előrelépés tapasztalható: Macikutya mackós marad).

Ő igazán a mai kor kutyakölyke, afféle fogyasztói kutya, élmény-centrikus élőlény: ahogyan minden ételt meg akarna enni, úgy minden tárgyat meg akarna szagolni, minden madarat meg akarna kergetni. Nem a klasszikus kutya ideálja, mert mindig arra figyel, ami éppen a legújabb, legérdekesebb a számára, a parancsokat is csak akkor teljesíti, ha arra vonatkoznak, amit éppen a leginkább csinálni szeretne.  A legváratlanabb pillanatokban elkalandozik.

A külvilág állandó élmény-jellegétől persze jól kifárad, otthon ezért szeret lustán elfeküdni Max közelében, néhány jutalomfalat kellemes társaságában. Ez egyébként egy közös pont Picicicával, és talán éppen ezért jönnek ki jól egymással – gyakran lehet rajtakapni őket, ahogy épp egymás mellett heverésznek.
A két állat-szereplő nem beszél, ők a burleszk erényeit csempészik be a történetekbe.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átváltoztatjuk: Czollnerné Perleczky Ildikó

Jóval nyitottabb lett, és ezentúl több ruhafazont kipróbál, mielőtt a vásárlás mellett döntene… Tovább olvasom