Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Asperger-szindróma

Ferkó nagycsoportos óvodás volt, amikor az óvó nénik kétségbeesetten panaszkodtak szüleinek. A kisfiú indulatos volt a kortársaival szemben, játékaikat szétdúlta, barátkozni nem tudott, a játékidőben magányosan, elszigetelten tevékenykedett.
Különös kisfiú

Különös kisfiúnak ismerte a család is, mert igen korán elkezdett érdeklődni a könyvek iránt. Rendkívül könnyen jegyezte meg a meséket és ragaszkodott ahhoz, hogy minden mesét szó szerint ugyanúgy hallhasson, mint az előző napok során. Háromévesen megkülönböztette az autókat márkájuk szerint, szívesen forgatta a naptárt, érdeklődött a napok egymásutánisága iránt. Kitűnően figyelt meg útvonalakat, de itt is fontos volt számára az azonosság, a játszóteret, a nagymama lakását csak egy bizonyos úton lehetett megközelíteni.


Nehezen értik a társadalmi szabályokat

Részletes gyermekpszichiátriai megfigyelés és vizsgálat Asperger-szindróma jelenlétét igazolta. Ez az állapot az autizmusspektrum legmagasabb szintjén található. Az Asperger-szindrómával élő gyermekek csoportja rendkívül változatos képet ad. A tünetek különféleképpen jelentkeznek, mindegyik érintettnek vannak erősségei, gyengeségei, különböző az érdeklődési körük és sajátos a személyiségük. Miután az állapot rendszerint ép intellektussal és kiváló memóriával jár együtt, a gyermekeknek helyük van a többségi iskolákban. A tünetegyüttes fő jellemzője, hogy az érintett személyek nehezen értik a társadalmi szabályokat. Rugalmatlanok a változások feldolgozásában. Rendkívül naivak, ezért különösen sebezhetőek, védelem nélkül áldozattá válhatnak.


Fontos a biztonságot nyújtó környezet

Rendkívül fontos számukra a biztonságot nyújtó környezet, az állandóságot nyújtó napirend. Miután az Asperger-szindrómával élő személyeknek különböző súlyosságú beszédértési zavara is van, ugyanakkor kitűnően értelmezik a képi segítséget – a változásokat, speciális programokat a belga Theo Peters által kidolgozott piktografikus módszerrel tudjuk kiszámíthatóvá, elviselhetővé tenni számukra.


Gyakran kihasználják

Az Asperger-gyerekek nem kedvelik a fizikai kontaktust, folyton a saját érdeklődésük irányába terelik a beszélgetést, nem értik a vicceket és a hasonlatokat. Sajátos tempóban beszélnek, nehezen értelmezik a gesztusokat. A szemkontaktust nem képesek a beszélgetés irányításában használni. Gyakran tapintatlannak tűnnek, mert a szociális jelzéseket rosszul értelmezik, és nem tudják a megfelelő fizikai távolságot tartani.

Bár beszédkészségük néha kiváló, mégsem képesek társalgást kezdeményezni vagy fenntartani. Néha kis professzoroknak gúnyolják őket a felnőttes beszédfordulatok alkalmazása miatt. Sajnos a kortársaik, miután nem tudnak megfelelően közeledni hozzájuk, gyakran kihasználják őket. Az érintett gyermekek vágynak a barátkozásra, de nem tudják ennek a módját.


Valódi nehézségek

Mint sok más esetben, itt is jelentős a környezet felelőssége. Szeretem a különböző sérült állapothoz való viszonyulást a következő gondolattal tanítani – az alkalmazkodik, aki tud. Fontos a társakkal megértetni, hogy az érintett gyermeknek milyen nehézségei vannak. Meg kell értetni velük, hogy ezek valódi nehézségek. Ha információt adunk a társaknak, akkor meg tudjuk akadályozni, hogy bántsák az aspergeres gyerekeket.

Érdemes hangsúlyoznunk a szindrómával élő gyermekek erősségeit – így segíthetjük abban őket, hogy kivívják a környezet elismerését, erősítve ezzel az önbizalmukat is.


Konkrét a megértésük

Ahogy említettem, az Asperger-tünetegyüttessel élő gyermekek intelligenciaszintje átlagos. Néha azonban komoly nehézségük van olyan feladatoknál, ahol elvonatkoztatni, különböző tudásanyagot egyesíteni, kombinálni kell. Jellemzően „konkrét" az észlelésük és a megértésük.

Például azért vannak nehézségeik az átvitt értelmű kifejezések feldolgozásában, mert a mondott történetet szó szerint értelmezik.

Megdöbbentő szókincsüket hallva arra gondolhatunk, hogy biztosan értik, amit mondanak, holott előfordulhat, hogy csak ismétlik az általuk olvasottakat, hallottakat. Különösen figyelni, óvni kell a serdülőkorba ért Asperger-szindómával élő fiatalokat, hiszen ebben a korban értik meg, hogy különböznek a többiektől.


Árnics Katalin

(Szerzőnk pszichopedagógus, gyógypedagógiai tanár.)

Olvasóink írták

  • 1. aszpis zolika 2008. május 24. 16:26
    „Jó napot!
    Én nem tudom, hogy Asperger-szindrómám van-e. Soha nem diagnosztizáltak, nem voltam még pszichológusnál, csak az itt írottak alapján - na és még sok

    máshonnan az internetől - úgy érzem, hogy igen.
    Én egy 21 éves srác vagyok. Szlovákiában élek. Visszahúzódó személyiség vagyok.
    Velem is hasonló gondok vannak: úgy érzem az átlagnál magasabb intelligenciájú vagyok, de nem tudok kapcsolatokat teremteni. őszintén megmondva nem vagyok az

    ösztönök embere, engem a logika hajt.

    Az egész hamar kezdődött, már kisiskolás koromban. Az iskalában sokszor mondták nekem, amikor a többiek szórakoztak: "Most vagy gyerek, most élvezd ki az

    életedet! Később ezt már nem fogod csinálhatni." Ez számomra nem volt eléggé érthető, hiszen az akkori gondolkodásom szerint azt véltem, hogy egy felnőtt

    mindent csinálhat. Emiatt a szórakozásban hiányoznak tapasztalatok.

    jelenlegi viselkedésem:
    Beszélgetést sohasem kezdeményezek, de ha szólnak hozzám, mindig visszaszólok, hogy azért ne nézzenek olyan bunkónak.
    Nem nagyon szeretek sokáig szemkontakt létesíteni beszélgetés közben, mert elkezdek attól tartani, hogy másoknak feltűnik, hogy milyen hülyén nézek. Inkább

    időnként félrenézek egy kicsit.
    Sokszor látják rajtam, hogy fura testmozdulataim vannak, egyértelműen azt látják, mintha félnék valamitől. Valójában attól félek, hogy észreveszik rajtam,

    hogy félek. (Érdekes ugye?) Emiatt az emberek sokszor beszólnak olyan "okos gondolatokat", melyek idegesítenek. Ilyenkor nem tudok csinálni semmit. Azt

    tudom, hogy nam szabad, hogy felidegesüljek, és hogy meg kell cáfolnom ezeket a gondolatokat, de bennem nincs olyan fantázia, hogy ilyeneket beszóljak. Igaz,

    ilyen kifejezéseket találok az interneten is, csak ezeket vagy nem értem tisztán, vagy nem tudom a lehető leghiggadtabb arckifejezéssel használni ezeket,

    mivelhogy ezek sértő kifejezések.
    Sokszor fordul elő hogy egy adott szituációban nem tudok megfelelően reagálni, mint egy normális ember.
    Ami a normális embernek szórakozás, azt én nem élvezem: csajok, buli, diszkó...
    Csajozással azért nem próbálkozom, mivelhogy tudom, hogy semmi esélyem. Néha be tudok szólni a csajoknak frappáns dolgokat, de ha valamit mesélni kell,

    egyszerűen nem jut eszembe semmi, szóval nagyon unalmas vagyok. Tehát, ha felszednék egy csajt, lehet, hogy másnap megunna.
    Érdeklődési köreimben olyan dolgok vannak, amelyekből semmi hasznom nincs, másokat nem érdeki. Egy megrögzött szkeptikus gondolkodású ember vagyok, ami azt

    jelenti, hogy csak azt hiszem el, ami tudományosan alá van támasztva.
    Azt szeretném, ha minden körülöttem levő jelenséget - melyet érzékelek - el tudnám magyarázni atomok kölcsönhatásával. Ez elég durván hangzik, és egyben nagy

    hülyeség is, de számomra ez a szórakozás - hogy ilyen információkat szerezzek - hasonlóképpen mint egy normális embereknek pl. az agresszió. Valójában a

    célom az érzelemmentes világmegismerés. Mindent megértek, ha megfelelően el van magyarázva

    Ami a külsőmet illeti teljesen normális kinézetű vagyok, van munkám, szüleimmel élek együtt, ők ezekről az érzésekről semmit sem tudnak.

    Szeretném tudni hogyan kezelhető ez a betegség, mennyibe kerül, mennyi időt vesz igénybe, milyen egy pszichoterápiás kezelés, szükség van-e gyógyszeres

    kezelésre. Véleményeket, jótanácsokat, kérdéseket is szivesen várok akár pszichológusoktól, akár laikusoktól is. Vissza is írok. E-mail címem:

    szkeptikus@citromail.hu
    Erre írjanak. Előre is köszönöm
    Zotán”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 08.21.

Tovább olvasom