Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Ausztria a barátunk és segítő partnerünk

Hazánk uniós tagságának időpontjától az osztrák külpolitika is máshogy viszonyul Magyarországhoz, mint korábban – jelentette ki a Kisalföldnek adott interjúban dr. Horváth István. Hazánk bécsi nagykövete szerint Ausztria elsősorban belpolitikai okok miatt nem oldja fel a munkaerő-piaci korlátozásokat.
– Nagykövet úr, milyennek látja napjainkban a magyar–osztrák viszonyt?
– Én már régóta nagyon jónak értékelem, de az elmúlt három-négy évben minőségi változások következtek be kapcsolatainkban. Hazánk uniós tagságának időpontjától az osztrák külpolitika is máshogy viszonyul Magyarországhoz, mint korábban. Azt megelőzően is mindig volt szimpátia és baráti viszony a két nép között, függetlenül 1848–49-től. Emlékezzünk csak! Magyarország számára a kiegyezés hozta meg a nagy fellendülést, még akkor is, ha sokat vitatkoztak róla. Visszatérve uniós csatlakozásunkhoz, 2004-ben Ausztriában mi voltunk az egyetlen ország a tíz új csatlakozó között, amely messze-messze a legnagyobb támogatottságot kapta az osztrák társadalmon belül. És még valamit: 2005. december 20-án történelmi esemény volt itt Bécsben, mert az első világháborút lezáró időszakot követően Magyarország és Ausztria között először került sor közös kormányülésre. Ez nem egy politikai show volt, hanem valóságos tartalommal megtöltött ülés, amely rendszeres lesz. Nekünk szövetségeseket elsősorban Ausztria és a szomszédaink felé kell keresni, ami nem zárja ki, hogy más országokkal is együttműködjünk. Otthon pedig tudatosítani kell, az osztrákok valóban sógorok, családtagoknak számítanak. Ezért nagyon remélem, hogy a magyar tankönyvekben is átértékelődik az Ausztri ához való viszonyunk, olyan értelemben, hogy mi valóban barátoknak és segítő partnereknek tekintjük őket. Ne feledjük, 1956-ban az akkori nagyon szegény Ausztria 200 ezer magyart fogadott be minden feltétel nélkül. Ez példa nélküli a magyar és az

európai történelemben.
– Bocsásson meg, de sokunknak az az érzése, hogy az osztrákok csak szóban elkötelezettek a magyarok iránt, tettekben kevésbé.
– Nem, ez nem így van. Ausztria mellénk állt, sok figyelmet fordított ránk, és nem csak gazdasági megfontolásokból. A magyarokat – a svájciak után – kiemelkedően a legszimpatikusabb népként jegyzik. A média megkülönböztetett figyelemmel kíséri az otthoni eseményeket, egyre többen tanulják a nyelvünket. Én azok közé a magyar nagykövetek közé tartozom – korábban ez itt nem adatott meg senkinek –, akiknek bárhova, bármikor szabad bejárásuk van.
– Kénytelen vagyok önnel egy kicsit vitatkozni az osztrákok nagy magyarszeretetéről, hiszen csak részlegesen nyitották meg előttünk munkaerőpiacukat, éveken át húzták-halasztották az újabb határátkelők megnyitását. Amikor végre beleegyeztek, akkor is csak turistaátkelőket létesítettek.
– Ugyan kérem! Ez a propaganda. Tizenötezer munkavállalóra van kontingensünk, és nem tudjuk kihasználni. A teljes munkaerőpiac megnyitásának elodázása elsősorban belpolitikai okokra vezethető vissza, bizonyos félelmet így próbálnak meg tompítani. A lényeg, hogy még napjainkban sem tudjuk kitölteni a rendelkezésünkre álló keretet.
– Talán azért nem, mert meglehetősen bonyolult munkavállalási engedélyhez jutni.
– Ez igaz, de mindenki meg tudja szerezni. Aki Ausztriában akar dolgozni, megteheti, egész Burgenlandban találkozni magyar dolgozókkal. Nézze, itt elsősorban nem tőlünk, hanem a többi kilenctől féltek. Nem tehették meg, hogy Magyarországot kivételes helyzetbe hozzák, de ez a gyakorlatban nem jelent semmilyen gondot sem az értelmiségi, sem a fizikai munkavállalók számára. Én ezen a területen nem látok problémát.
– Mi, magyarok nagy reményeket fűztünk a határok átjárhatóságához, de még mindig akadnak problémák...
– Valóban nagy reményeket fűztünk a határok átjárhatóságához, de tény, a burgenlandi tartománnyal nehezebben mennek előre a dolgaink. De ismert, hogy néhány nappal ezelőtt írtunk alá megállapodást hat átkelőhely megnyitásáról. Ezek ugyan még nem teszik lehetővé a gépkocsival való közlekedést, de a legfontosabb, hogy újraélednek a régi határátkelők. Ez egy kicsit valóban lassúbb folyamat. Ebben feltehetően szintén szerepet játszik egyfajta belpolitikai aggodalom, mert félnek a migrációtól. Így nyugtatják a lakosságot, nem kell félni attól, hogy a magyarok ellepik Burgenlandot. Összesen tizenhat átkelőhelyről van szó, amelyből most hat nyílt meg. A schengeni határok lebontásával közel egyidejűleg megfelelő ütemezésben a még lezárt átkelők is megnyílnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az illatgyertya veszélyei

Az ünnepi időszakban nálunk is mind több társaságban gyújtanak meghitt hangulatot keltő illatos… Tovább olvasom