Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Az első utas

Sokáig fontolgattam, hogy megírjam-e ezt a levelet, végül hónapok után mégis az „igen” mellett döntöttem. Rendszeresen utazok azon a buszon, amely reggel hét óra negyven perckor indul Sopronból Győrbe. Nagyon rendes, udvarias sofőrök vannak, kivéve egyet. Neki ugyanis az a szokása (talán ő is így érzi jól magát), hogy az első felszálló utasnak valamit beszól. Ilyesmiket: „ki mondta, hogy be lehet szállni”, vagy „honnan tudja, hova megyek”. Ezért mindig igyekeztem úgy helyezkedni, nehogy első legyek... De aztán június 10-én reggel megtörtént ez is. A „sofőr bácsi” elvégezte a szokásos dolgait, majd beszállt a buszba. Én mint elsőfelszálló-jelölt szépen kivártam, amíg megírja, amit kell, elpakolja, tesz-vesz, kinéz. A fejem fölött rámosolyog valakire. Én ekkor már (remegő gyomorral) éreztem, mi vár rám. De azért megkérdeztem, be lehet-e szállni. Mire ő: „Nem is tudja, hova megyek!” Én sértődötten: „Miért ne tudnám, mindig ezzel a járattal megyek.” P: „De még nincs is átállítva a jelző a buszon és különben is, ilyenkor ezer dolgom van.” Ezzel befejezte és adta a jegyet utánam jókedvűen mindenkinek. Gondolhatják, hogyan éreztem magam szinte egész nap. Leszállás előtt szerettem volna odaszólni, hogy „legyen szép napja!”, de nem vitt rá a lélek. Csak azért írom meg, ha esetleg magára ismer, talán a fejéhez kap.

Rácz Istvánné, Sopron
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy győzelem

Labdarúgás Bonyhád–Fészek Csempebolt Győr Kunsziget 0–4 (0–3)

NB… Tovább olvasom