Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Az ember tragédiája

A történet, amit egy idős ismerősöm előadott, nagyon régi. Egyik felvidéki magyar gróf gyakran látta magánál vendégül a református egyház kitqnőségeit. Nyár végén a meghívott püspökkel több tudós teológus is érkezett. Köztük volt egy öreg, aki héber tudományra oktatta a papnövendékeket. Ugyanakkor a gróf vendége volt Madách Imre is! Délután a társaság a nagy parkban található halastóhoz sétált, élvezve az ápolt növényzetet. A héber tudományt oktató észrevette, hogy egy ladik himbálódzik a tópart sekély vizén. Elkapta a csónakázási vágy és beleült a rozoga tákolmányba. Hiába marasztalták, hogy nem ért hozzá, ugratták, hogy nem „zsidó betq az”! Az csak makacsul megkötötte magát, fogta az evezőt és elindult a ladikkal a parttól. Egy darabig vidáman siklott a vízen, de egyszer csak megbillent és... Felfordult a csónakkal. Komikusan hatott, amint a nyakig érő vízből kifelé indult – gyalogosan –, ezt látva a társaság hangos hahotában tört ki. Az öreget bosszantotta a kudarc és méltatlankodva dörmögte: „Mit nevettek annyit? Nincs ezen nevetnivaló! Ez az ember tragédiája!” Erre a parton álló Madách Imre a fejéhez kapott és felkiáltott: „Megvan!” „Mi van meg?” – érdeklődött meglepetten a társaság. Madách felelte: „Írtam valami színdarabféle csekélységet, sehogy se találtam neki címet, de most megvan. Ez lesz a címe: »Az ember tragédiája«.”

Barkász Attila, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét bevált

a vámudvaros trükk

A pénzügyőrség által lefoglalt mqszaki cikkeket kedvező áron kínálva csalt ki összesen… Tovább olvasom