Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Az iránytű

A kora tavaszi napfény sugárnyalábja besütött a szobába és megvilágította a vitrin polcait. Az unokák kíváncsi gyermekszeme kutatott kincsek után. Kissé kopott porceláncsészék, letört fülű alabástrom kiskutya, apró csecsebecsék között a nagymama bababútora is helyet kapott. Amit más már rég kidobott volna, de ő azt mondta: „Nemcsak fából és brokátmaradékból van, hanem szeretetből, mert az édesapám készítette nekem még a háború idején”. A dédnagymama pruszlikját is féltőn őrizték. Azt tudták a gyerekek, hogy a nagypapa testvére hősi halált halt a háborúban és csak egy vaskereszt maradt utána. Volt még egy árvízvédelemért emlékérem, meg egy, a „Nemzeti helytállásért” kitüntetés is. A legérdekesebb egy iránytű, ami napóra is. Féltve őrzött, régi, megsárgult újságok kerültek elő. A nagypapa hangosan olvasta: „1929. augusztus 3-án a Komáromi Lapok című újságban Vaskó István, anyai nagyapám, leírja, hogyan került a család birtokába báró Radetzky marsall napórája. Nagy Antal Radetzky marsallhoz beosztott őrnagy Komáromban telepedett le, és édesanyám házában laktak. Bérleti vagy adózási ügyekben gyakran felkértek ezek elintézésére. Egy alkalommal sok fáradozásomért, igen nagy szeretettel nekem ajándékozták a Radetzky marsalltól kapott napórás iránytűt. A kör alakú üveglap alatt volt beépítve az iránytű, ami mindig pontosan mutatta, merre van észak.” „Hát hol van észak?” – kérdezte az unoka. A nagypapa a könyvespolc tetejéről levette a földgömböt, azon kezdte magyarázni: itt van az Egyenlítő, ez a Baktérítő, ez a Ráktérítő. Erre van észak, dél, kelet, nyugat. A napóra nagyon tetszett az unokáknak. Milyen kár, hogy nincsenek napórák, mondta az egyik unoka. Van. Győrben a karmelita rendház udvarán, meg Pannonhalmán a kolostor udvarán. Van másmilyen iránytű? Igen. A lélek iránytűje, ami emberré tesz. A nagypapa a távolba nézett, kék szemében különös csillogással, ami a lélek békéjét sugározta. Felemelte kezét és megsimogatta az unokák buksiját. A selymes szőke hajon megállt ez a kéz, mintha áldást mondott volna. Szeretet áradt szavak nélkül, átjárta a kis unokák minden érzékszervét. Ez volt az egy életre szóló iránytű, a szeretet iránytűje.

P. Szabó Márta, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sérültek és egészségesek színpadon

Harmadik produkcióját mutatta be a hétvégén a Komédiás Magyar Integrált Színház Kőszegen. A… Tovább olvasom