Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

AZ OTELLÓRÓL

A Bakonyalja, e Győr és Veszprém megye határ és peremvidékén lévő, erdős, dombos, a korai időktől hagyományosan szőlőtermelő terület, még mindig sok mindent őriz közel ezer év alatt felhalmozódott hagyományaiból.

A következő sorokat nem a szakértelem, hanem a környék szőlőit és pincéit járó lelkes áhítat és tapasztalat írja. Tisztelgés kíván lenni a szőlősgazdák munkája, hozzáértése és szőlő(bor) szeretete előtt.

Az mindenesetre határozottan nem legendának tűnik, hogy a löszfalba vájt pincékben szunnyadó, propagandisztikusan, Európa Unióra hivatkozva tiltott, elhallgatott hagyományos direkt termő szőlőfajtái közül - 'hál Istennek' - magántermelésben fennmaradt Otelló a vörösborok egyre tiszteltebb és ízesebb nedűjévé válik az utóbbi időszakban. A bakonyalji szőlősgazdák között terjengő legendák (vagy gyakorlati tapasztalatok?) között ott van, hogy Egerbe és Sopronba viszik színezéknek és ízanyag javításra a környék Otellóját. Érdekes dolgok ezek, mert közben meg ha valaki becsempész egy borkóstolóba egy kis házi otellót, nagyon gyorsan ez irányba fordul a kóstolgatók érdeklődése, bármilyen híres és agyonreklámozott fajták sorakoznak is mellette a palackokban, hordókban. Talán nem véletlen, hogy a Balaton felvidéken otelló telepítési engedélyt adtak ki nemrég. Érezhetően oldódik a tiltások köre és egyre inkább esély van arra, hogy az elhallgatott bakonyalji (ravazdi, kajárpéci, écsi, bakonypéterdi, romándi, stb.) otelló bekerüljön a speciális minőségi tájborok körébe és ne más tájegységek használják saját maguk feljavítására.

A vitára ingerlő helyzet további boncolgatása helyett legyen itt a ravazdi öregek bölcs mondása, amely tömören összefoglalja a térség népének ragaszkodását értékeihez, hagyományaihoz:
"Otelló, Noha, Ne hagyj el soha!" - amint ez egy az egri Szépasszonyok-völgyével vetekedő hangulatú és szépségű - de még érintetlen! -, ravazdi Doma-völgyi présházon olvasható.

A fesztivál tervezi a hagyományos "hegykapu" ideiglenes - később tán végleges - visszaállítását, amely rendkívül fontos szerepet játszott a szőlőművelők életében. Kinyitása és bezárása elválasztotta egymástól a munkás hétköznapokat és az ünnepeket, meghatározta, szabályozta ezek ritmusát. Szombat kora délután a hegymester lezárta a sorompót és a hegybe csak ünneplőbe és gyalog lehetett bemenni, szekerek kizárva, dolgozni semmiképpen nem lehetett, ellenben lehetett borozgatni, beszélgetni a szomszéd gazdákkal, kipihenni az egész heti kemény munkát. Mai túlhajtott világunkban sem ártana "visszavezetni" a hegykapuk világát falusi és városi létünkbe. Vagy inkább gondoljuk túlhaladott ősi szokásoknak eme hagyományokat?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emléktábla a roma áldozatokért

A magyarországi roma holokausztban érintett 570 település közül mindössze 8 helyen állítottak 1944… Tovább olvasom