Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Az utolsó csata

Szülőfalum vén harangozója volt Pali bácsi. Nekünk, 10–14 éves kis sihedereknek igazi, jó cimboránk volt az öreg, mígnem egyszer olyannyira megharagítottuk, hogy azontúl tudomást sem vett rólunk... A haragot a kötél okozta, melyet saját kezével vert jófajta kenderkócból. Prizte, féltette mindaddig, amíg el nem csentük tőle egy „nagy háború” hevében... Az öreg sokat mesélt nekünk falunk, Kisbaráthegy hajdani történetéről, a történelmi helyekről: a Rákóczi-kőről, a Kuruc-dűlőről, a Rákóczi-fáról... Mi aztán a korai őszi napokon délután, a tanítást követően megelevenítettük, eljátszottuk a kuruc-labanc világot. Két csapatot alakítottunk: az egyik volt a labanc, a másik a kuruc. Mindig parázs vitára adott alkalmat, hogy kik legyenek a labancok, mert azt mondogattuk, magyaráztuk nekihevülten, hogy inkább leszünk közemberek, azaz talpasok Béri Balogh Ádám brigádjában, mintsem maga Schlick generális a labancok között... Történt, hogy egyszer reám esett a labanc vezér szerepe. Csapatomat a kurucok alaposan el is páholták... Hallgatólagos megállapodást kötöttünk az ellenféllel: a templomkert a labancok főhadiszállása volt, oda kuruc be nem tehette a lábát. Nekik is volt főtáboruk; a Kuruc-dűlő fölötti dombocska, az Ocskay-hegy. Oda viszont mi, „labancok” nem mehettünk az ő engedélyük nélkül... Egyszer sikerült legyőznünk a kuruc csapatokat! A vezéreket elfogtuk. Elhatároztuk, hogy a templomkerti főhadiszállásunkon kötözzük meg őket. Kiadtam a parancsot a segédtisztemnek, hogy lopja el az öreg harangozó kötelét, amely éppen a templomajtó kilincsére volt felkötve, jó erős csomóval... Nagy hejehujával ünnepeltük a kurucok fölött aratott első győzelmünket, amikor – talán felriadt lármánkra ebéd utáni szunyókálásából – hirtelen közénk toppant a vén harangozó... Kirántotta segédtisztem kezéből a harangkötelet, kétrét hajtotta, és „majd adok nektek ellopni a templom kötelét, bestye, lator labancai!” felkiáltással maga köré gyűjtötte a fogoly kuruc kapitányokat és kivert bennünket a templomkertből... A gyermekkor utolsó csatájának ez volt a csúfos végű története. Pali bátyám, a vén harangozó soha nem békélt meg velünk. A két ellenséges gyerektábor örök békét kötött, de ő haláláig tartotta a hajdani „labancokkal” a haragot...

Baráti Molnár Lóránt, Győr

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tíz százalékkal nőttek a nettó bérek

Tovább csökkent a megyei élelmiszeripar teljesítménye, folytatódott az ipar létszámvesztése. A… Tovább olvasom