Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Az utolsó kívánság

Aranyesőt ringat a sír. Azét a fiatal lányét, akit két és fél éve a Győrhöz közeli Sashegypusztán egy kocsiba tuszkoltak, megkínoztak, majd megöltek. Tompa Eszter azon a végzetes napon édesanyjához sietett, aki már akkoriban is sokat betegeskedett. Az anya egyetlen támaszát gyermeke jelentette. Hogyan is gondolhatta volna, hogy fényes nappal az ő drága kincsét baj éri? A megdöbbentő gyilkosság híre szinte sokkolta az embereket, anya és nagymama együtt virrasztottak: hátha tévedés történt, reménykedtek Eszter hazatérésében, de legalábbis abban, hogy valahonnan életjelet ad magáról. Nem így történt. A gyász, a reménytelenség és a betegség végképp ledöntötte lábáról az édesanyát, aki szekrénye mélyén őrizgette leánya első bébicipőcskéjét csakúgy, mint a neki rajzolt anyák napi szívet. Eszter kívánsága volt, hogy pénzt gyűjt, fürdőszobát csináltat az anyjának, aki végre búcsút inthet lavórnak, fürdőszoba-nélküliségnek. Utóbbi kívánságot a Kisalföld olvasói, pontosabban egy écsi vállalkozó teljesítette, aki eljuttatta a fürdőszobához szükséges, szinte összes kelléket hozzájuk.

A folyamatosan betegeskedő Csilla nagy álma mégis az volt, hogy egyszer visszatérhet a városba, de legalábbis közelebb az övéihez, az orvoshoz, az ismerősökhöz. Hogy ne legyen gond a bevásárlás, a gyógyszer kiváltása. A megoldást a nyugdíjasgarzon jelenthette volna. Várt, kérvényezett, levelet írt, csakhogy hosszú a lista. Hónapokba, évekbe is telhet a bejutás. Hacsak nincs egy jó tündér vagy valami nagy csoda…
Időközben pedig? Szép lassan elfogytak a rokonok, ismerősök, akik rendszeresen látogathatták volna, segíthették volna – akár. Az orvos felírta ugyan a gyógyszert, de az már megoldhatatlannak tűnt, hogy azt valaki is szívszerelemből házig fuvarozza. Idős édesanyja, nagynénikéje jelentette az egyetlen kapcsolatot a külvilág felé. No meg a kutya, aki tegnap dühödt fenevadként ugatott le mindenkit, aki az ágya felé közelített.
Csilla – a mentőorvos első megállapítása szerint – tegnap hajnalban aludt el örökre. Magával vitte a gyászát, a reményét, hogy majdan Eszterrel lesz együtt. Az új, remélt kis garzonjába egyébként már megvett mindent: új terítőket, puha plédet, függönyt, szőnyegeket. A halála előtti este még megsimogatta szemével az őt meglátogató idős édesanyját, aki kedvencével, zsenge spenóttal érkezett. Nem evett, már jártányi ereje sem maradt. A lánya után vágyott. Utolsó kívánsága szerint egy sírban pihennek majd.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A fantáziamenüktől a nagyi sütijéig

Főzni és a főztünket megenni igenis jó dolog. S mivel születésünktől kezdve egészen halálunkig… Tovább olvasom