Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Balettovi

Horváth M. Lillát, a Győri Balett művészét ígéretes te hetségként emlegetik a tánccal foglalkozó szakem berek. Már a táncművésze ti középiskolai évei alatt tur nézott a társulattal.

illusztráció
Számos hazai és külföldi sikert hagyott maga mögött. Külföldön többek között fel lépett a győri társulattal Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Olaszországban, Svájcban és Görögországban. Nemrég New Yorkba kaptak meg hívást a híres Broadwayre. Ott élete első főszerepét táncolta Lilla.

– Az előző évad jelentős volt számodra, a balettszerető közönség is kezdi megtanulni a nevedet. Megszólítottak már a járókelők?
– Igen, volt olyan, hogy többször felismertek az emberek az utcán, megállítottak, érdeklődtek, és ez nagyon jó érzést jelentett számomra.

– Mivel készültél a Győri Balettel újabb jelentős fellépésre, akár itthon, akár külföldön?
– Mint az már ismert, szeptember 12-én Rómába utaztunk. A Purim avagy a sors vetés című darabot vittük, amelyet nagyszerűen fogadott az ottani közönség. Az évad során több német turnénk lesz, majd novemberben lesz az új premierünk.

– Gondolom, ezek az utazások nagy élményt, sikert és lemondást is jelentenek a pályádon.
– Valóban így van. Egyébként Sopronból kerültem ide Győrbe. Tizenkét éves korom óta külön élek a családomtól. De itt nagyon Kiemelném Demcsák Ottó szerepét, aki – ahogy mondani szokás – apám helyett apám volt pályám kezdetén. Ő nagyon sok nehézségen átsegített engem. Ő volt a mesterem, büszke vagyok arra, hogy mester-tanítvány kapcsolatunk barátsággá alakult. Kisgyerekk rom óta erre a pályára készültem, természetes volt számomra, hogy amíg a többiek sítáborba mentek vagy korcsolyáztak, addig én ezt nem tehettem meg, mert vigyáznom kellett a lábamra.

-Van-e olyan szereped, amit nagyon szeretsz?
– Igen, nagyon sok van. De szeretném, ha nem skatulyáznának be, szeretném a „gonosz boszorkány" szerepében is éppúgy kipróbálni magam, mint „jóságos tündérként".

– Ha jól tudom, tavaly vetted át a balettovisok tanítását Afonyi Évától Győrött. Milyen megfontolások alapján vállaltad?
– Megtiszteltetés volt számomra, hogy Afonyi Éva rám gondolt, mivel abban az évben kezdtem el a Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakát. Úgy gondoltam, hogy a tanítás hasznomra válhat. Eleinte nagyon furcsa volt, mert nem tanítottam még, de úgy érzem, sikerült a gyerekekkel bensőséges kapcsolatot kialakítanom. Az első időkben Afonyi Éva még nagyon sokat segített nekem, de a mai napig is bármikor, bármiben szívesen támogat.

– Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akiket érdekel a tánc, a balett?
– Mindenképpen jó az, ha valaki a mozgást előnyben részesíti. A balett, a tánc, ha jól csinálja valaki, egyrészt jó tartást ad, másrészt sokkal tisztelettudóbbá, nagyobb önfegyelemre nevel. Önbizalom-növelő azoknak a fiataloknak, akik ezzel foglalkoznak.

– Ismereteim szerint sikereidben része van annak, hogy társad is segítségedre van mindenben.
– Tulajdonképpen már négy éve együtt vagyunk. Gyermekkorom óta ismerem, a barátságból szerelem lett. Egyébként hat évvel idősebb nálam, és a munkatársam is egyben. Ő ugyan csak a Győri Balett tagja.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Hukkle indul az Oscar-díjért

Pálfi György Hukkle című játékfilmjét nevezi a jövő évi Oscar-díjra Magyarország; a 33. Magyar… Tovább olvasom