Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Becsüljük meg ómama sublótját

A 19. század első felének divatos stílusát, a biedermeiert a honi műkereskedelemben csak "bíder"-ként becézik. Vajon népszerűek-e a "bíderek" rohanó korunkban?
A romantika korának kispolgári mentalitását jelképező európai irányzatot minden eddiginél nagyobb válogatásban árusítják, kisebb-nagyobb lakberendezési tárgyaktól és bútoregyüttesektől a tükrökön át a csillárokig menvén elébe az évtizedek óta nem lanyhuló keresletnek, a kínálat magasiskoláját nyújtva.

Talán egyetlen más stílusirányzat sem mellőzi olyan tudatosan és következetesen a felesleges díszítést és a feltűnő luxust, mint épp a biedermeier. Ezzel szemben annál többre értékelte a fa alapanyagának természetes szépségét, akárcsak a hasznosságot. Emellett az úgynevezett "arany-metszés" szabályai szerint a harmonikus arányokat szorgalmazta. A biedermeier bútor magas színvonalát és rafinériáját tehát nem a drága külső sallangok, cikornyás dekorációk biztosítják, hanem a reá fordított, rangos kézimunka, az alapanyagok gondos válogatás, a proporciók betartása.

A császár és az asztalosok

A biedermeier népszerűségét kultúrtörténeti és politikai okok is magyarázzák, hiszen a napóleoni háborúk után - melyek egész Európán végig söpörtek - mind a nemesség, mind pedig a polgárság a család melegébe menekült. Ez volt a "legpolgáribb" éra. Nem a hatalom vagy a vagyon fitogtatása került előtérbe, hanem az otthon meghitt atmoszférája. Az egész kontinensen regionális központok alakulnak, amelyek a biedermeier irányzaton belül, sajátos helyi színeket hoznak. Már a fa-választásnál elkezdődik ez, hiszen a skandináv térség kedvence a juhar és a nyír, az észak-német tájakon a mahagónié az elsőbbség, akárcsak angol vagy holland vidékeken, ezzel szemben főleg diót, cseresznyét használtak előszeretettel viszont a dél-német és osztrák műhelyekben. A bútorkészítés módja is más-más karakterhez vezetett: így például az észak-német stílus architektúrája erősen sarkos, míg az osztrák ennek épp az ellenkezője, könnyed, finom vonalú, szinte játékos. Közre játszhatott ebben II. József császár 1785-ben kiadott rendelete is minden bizonnyal, amely a műbútor-asztalosokat arra kötelezte, hogy kiképzést kapjanak a bécsi képzőművészeti akadémián is, akik aztán mesterlevelük megszerzése után ezt a plusz tudást is kamatoztatták a műhelyeikben, mint művészi ambíciókkal bíró iparosok.

Az 1815 és 1848 között készült európai biedermeier bútorok egyes prototípusai valóságos klasszikusokká váltak, minduntalan példaképnek tartották és utánozták ezeket, némi variálással és stilizálással. A francia art decot, sőt, a huszadik század húszas éveinek egyes irányzatait olyan erősen befolyásolta a biedermeier-ihlet, hogy szakmai berkekben valóságos "második biedermeiert" emlegetnek. Olykor még a szakértőknek is nehézséget okoz a bútor korának pontos meghatározásában, nem csak a laikus vásárlóknak. Tovább bonyolítja a helyzetet a régi bútorok helyreállításának megannyi bevált trükkje, amely manapság szinte bevett szokássá vált itthon és világszerte egyaránt. Kis túlzással talán azt is állíthatnánk, hogy az ideális esetben elvárt felújítás helyett - a szó szoros és átvitt értelmében - szinte új bútort produkálnak a régi helyett. Sőt, egy eredeti helyett akár többet is, mert például az antik vázat teljesen lecsupaszítva, új fiókokkal vagy ajtókkal látják el, amelyeket viszont egy (vagy több) vadonatúj bútorba helyeznek bele és ezt a játékot lehet követni a réz zárak, dekoratív rátétek esetében is, így a többszörözés tovább fokozható. A régebbi és újabb elemeket az ügyes kezű pótlás mellett a polírozás, lakkozás hozza "közös nevezőre", könnyen megtévesztve a tapasztalt szemű vizsgálódót is.

Árverések sztárja

A különféle - részleges vagy teljes - hamisítási és sokszorozási módszerek ellenére, fokozatosan kifogyóban vannak a régi bútorok Európa-szerte. Átmenetileg enyhítheti a tüneteket a nagybani, kamionos csempészet az egyelőre elmaradottabb és kevésbé kifosztott keleti térségből (az egykori szocialista blokkból) a dörzsöltebb nyugati szféra felé, de ez nem lehet végleges gyógyír. A hiány pedig tovább szítja a keresletet és fölveri az árakat. így válik érthetővé, hogy például a patinás bécsi árverőház, a Dorotheum kétszáznál több tétellel, kimondottan a biedermeier bútorokból rendezett aukciót nemrég, amelynek előzetes kiállításán ingyenes tárlatvezetéseket is tartottak több menetben, egyrészt a reklámozás, másrészt az elméleti ismeretek terjesztése végett. Itt a kínálat egyik sztárja Josef Haupt bécsi asztalos-mester szignójával is hitelesített íróasztala volt 1805-ből, amelyet 60-70 ezer eurós sávra értékeltek az osztrák szakértők, az 1820-as évekből egy német írószekrény kihúzható pulttal 40-50 ezer eurót kóstált, míg az 1925-30-as periódusból egy feltehetőleg nemesi rendelésre készült, szokatlanul monumentális méretű és stílusú sarok-szófáért minimum 30-40 ezer eurót vártak.

Nálunk a Bizományi legutóbbi bútor-árverésén egy nyolc-fiókos biedermeier asztalka 99 ezer forintos kikiáltási ára a licitálás hevében 320 ezer forintos leütési árra emelkedett. Ezek a konkrét adatok is bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a "bíder" bútorok reneszánsza tovább tart, mert sima vonalaik elegánsan hatnak, jól illenek akár modern környezetbe is, viszonylag kevés helyet foglalnak el a lakótérben vagy az irodában és áraik még mindig elérhetők, különösen, ha jellegtelen modern társaikéhoz mérjük. Becsüljük meg tehát az ómama sublótját!

Wagner István
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lesz munkaerő-kölcsönzés

A főváros után az országban Győr-Moson-Sopron megyében a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Öt… Tovább olvasom