Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Blicc

A minap két számadatot rögzítettek a híradások. Az egyik: tavaly 41.047 embert ítéltek börtönbüntetésre.

A minap két számadatot rögzítettek a híradások. Az egyik: tavaly 41.047 embert ítéltek börtönbüntetésre. A másik: az elítéltekből 8310 ember még mindig szabadlábon van, azaz ennyien bliccelték el a börtönt. Egyszerűsítsük le: az elítéltek egyötödét nem érdekelte a bíróság ítélete, ennyien döntöttek úgy, hogy továbbra is szabadlábon védekeznek. Az már csak hab a tortán, hogy néhányukat nem is körözik. Jelenleg tehát (túl azokon, akiket nemhogy nem ítéltek el, de még el sem kaptak) egy kisvároska teljes lakosságát kitevő bűnözőcsapat tesz-vesz az országban, lop, rabol, betör, és ki tudja, még mit csinál. A rendőrség pedig, ahelyett, hogy a már lebukottakat és elítélteket visszagyűjtené, újabb és újabb, eleddig még el nem ítélt bűnözőkre vadászik. Mi pedig törhetjük a fejünket, vajon mindezt hogyan lehet, egyáltalán: miért van ez így? Talán nincs elég dolga a rendőrségnek? Vagy nincs elegendő férőhely a börtönökben? Esetleg a sok ítélet miatt normális érték alatt maradt az egy lakosra jutó bűnözők száma?

Régóta tervezem, hogy elmesélem a mi történetünket, azt hiszem, itt az ideje. Nos, akkoriban alaposan megrázott minket, 1986-ban három deli legény betört a mátyásföldi otthonunkba. Új kocsira gyűjtöttünk, bemutatóra szóló takarékkönyvekben tartottuk a pénzünket, a törpék nevei szolgáltak jeligéül, már majdnem együtt volt az összeg, egyedül a Kuka hiányzott, amikor a hívatlan látogatók (tuti, hogy nem Hófehérke vezérletével) felmarkolták az egészet. Ki is váltották, el is költötték, bele is őrültünk. Szerencse a szerencsétlenségben: elkapták őket. Boldogok voltunk, gondoltuk, egy év sem telt el, meglesz a pénzünk. Aztán kiderült, hogy 86 egyéb betörésük is volt, sorállás van az érintettek között, mi a nyolcvanötödikek voltunk… Szerencse a szerencsétlenségben: bevallották, hogy a tőlünk rabolt pénzből egy pecsenyesütőt vettek Kelenföldön, a pályaudvar előtt. Hurrá, mondtuk, amikor a rendőrség közölte velünk: van egy pecsenyesütőnk! Már csak azt kellett kivárnunk, hogy ítéletet mondjanak a három csibész ügyében. Őrizték is őket, amíg szabadságra nem engedték az őrizeteseket. Sosem látták viszont őket. Mi sem. Szerencse a szerencsétlenségben: a pecsenyesütő így is a miénk lett. Pecsenyét nem akartunk sütni, gondoltuk, majd eladjuk, és visszajön a pénzünk. Megkaptuk a bodegát, meg is hirdettük. Mire vevőt kaptunk volna, bejelentették, hogy az akkori kormány döntése értelmében világkiállítást rendeznek Budapesten, úgy néz ki, a projekt Kelenföldön valósul meg. Szerencsétlenség a szerencsében: az ilyen deszkabódék nem nevezhettek be a világkiállításra, valamennyit bontásra ítélték… Nem bliccelhettük el a lebontását. Szerencse a szerencsétlenségben: találtunk egy fuvarozó céget, mely húszezer forintért elszállította a fabódét… Ezt a betörést egészen kis önköltséggel megúsztuk.

Emlékszem egy képre. Mintha a híradó azt mutatta volna annak idején, hogy amint elítélték az akasztói juhászt, Stadlert, már kattant is a kezén a bilincs. Ha belegondolunk, talán lett volna annyi aprópénze, hogy megfizessen valakit, aki rejtegeti, amíg neki bliccelhetnéke van.
Itt és most egy slusszpoénnak kéne következnie. Hogy nincs, van rá magyarázatom: elblicceltem.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szaténruha az üzletpolitika árnyékában

A Délmagyarország Presztízs Díj-átadó a helyi társasági élet egyik legrangosabb eseményeként, a… Tovább olvasom