Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Boldogabb, aki ki tudja fejezni az érzéseit

Ahogy egyszer valaki mondta róla, Sebestyén Márta foglalkozása „mezei pacsirta”. Örömmel és céllal énekel, átélhetővé, megfoghatóvá szeretné tenni a népzenét a hallgatói számára. A hangja olyan, mint ő maga. Nincs benne hamisság, póz vagy gőg, gyógyító, tiszta és harmóniát sugárzó.
Soproni koncertjének délutánján egy közönségtalálkozón arról is mesélt, hogy azoktól az idős emberektől, akiktől az egyes dalokat tanulta, mást is kapott. Emberi tartást, hazaszeretetet és ősi női bölcsességet. Ezt adja tovább dalaival szerte a világban.
Anyai ágon Sebestyén Márta felmenői két-háromszáz évre visszamenőleg jó torkú, dalos kedvq emberek voltak. Lehet, hogy az ősök tehetsége, a zenéhez való örömteli ragaszkodása mind Mártában összegződött. Édesanyja Kodály tanítványa volt, aki ma már nem a lányát, hanem az unokáit tanítja a zene szeretetére.
– Apám egyszer énekelt nekem, de amikor édesanyám meghallotta őt, annyira elszégyellte magát, hogy abbahagyta és soha többet nem dalolt. Apám egyetlen koncertemre sem jött el, nem hitte, hogy az éneklés fontos dolog lehet. Olyan volt, mintha belészorultak volna az érzései, pedig boldogabb ember az, aki ki tudja fejezni, amit érez. A temetésén dallal búcsúztam el tőle. Mondtam neki, nem szabad úgy elmennie, hogy ne halljon énekelni. Apám nagyanyja, aki a szentes énekeket és a kuplékat szerette, engem is az operettek világába képzelt, de azért megbocsátotta azt a ballépést, hogy nem Honthy Hannát énekelek.
– Tizenkét évesen népdalversenyt nyert. A díj egy lemez volt, válogatás az akadémia archívumából. Ez nagy hatással volt a későbbi pályafutására. Miért?
– Azt a lemezt hallgatva szembesültem azzal, hogyan szól igazából az ének egy magyar faluban.
„ Egy csángó asszony, Jánó Anna néni által énekelt ballada volt rám a legnagyobb hatással. Meg akartam fejteni hangról hangra a titkot. Utánoztam az ő kicsit szomorkás, kicsit nazális hangját, hogy pontosan megtanuljam.”
– A mai napig ez az etalon számomra, a jövő heti jubileumi koncertem is ezzel a dallal indul majd.
– Nem énekesnek készült. Felvették a Képzőmqvészeti Főiskolára, érdekelte a tánc, a rajz. Mégis a zene győzött…
– Még ma is bennem élnek ezek a dolgok, a balett, a néptánc, a képzőmqvészet, a kép és a hang együtt. A mai napig is képekben hallok, és mindent dallamra fordítok le. Hiányzik az aktív mozgás, a táncolós korszak, de nem juthat mindenre idő. Folyamatosan jelen van bennem valamilyen belső zümmögés, ami ha csak lehet, megszólal. Árad belőlem az ének.
– Azt mondta, minden dalhoz tartozik valaki. Az az ember, akitől hallotta, tanulta. A dallamokon kívül mit kapott azoktól az idős asszonyoktól, emberektől, akiknek a nótáit énekli?
– Emberséget, tartást és hazaszeretetet. Az emberség kezd eltqnni, kikopni a világból, én szerencsés vagyok, hogy a zene kapcsán olyan sok emberséggel találkoztam. A zene rendet tud tenni a világban. Rendetlenül nem lehet énekelni, akiben belül feszültség van, az nem tud tiszta hangokat kiadni, pedig törekedni kell a tisztaságra, a harmóniára. Amikor a nagyfiam megszületett, éppen táncháztalálkozó volt. Nálam is laktak volna messziről jött nénik, de nekem a kórházban kellett lennem. Bejöttek hozzám és elláttak ősi női bölcsességekkel, segítettek, megmutatták, mit hogyan csináljak, és hoztak ajándékba egy hímzett párnát. Egy hímzett, kakasos párnát. Az lett a legkedvesebb tárgyunk, olyan, ami az otthont idézi fel bennünk, bármerre is járunk.
– Március 28-án jubileumi koncertje lesz a Mqvészetek Palotájában. Minden jelentősebb egykori és mostani partnere ott lesz?
– Sokan eljönnek, de így is sokan hiányoznak majd. Ott lesz például a Vujisics és a Muzsikás Együttes, Halmos Béla és Sebő Ferenc, illetve ír és bolgár zenészek. E két nép zenéje nagyon közel áll hozzám. Valamikor egy reggelen, amikor éppen egy hímzett széki pruszlikban, kosárral a kezemben mentem iskolába, a villamoson megjegyezte valaki, hogy „milyen szép matyó kislány!”. Meglepődtem: hát mindent matyónak néznek az emberek, ami hímzett? Hát ennyire nincsenek tisztában azzal, hogy milyen tájegységek vannak, hogy milyen gazdag ez a kultúra? Később rájöttem, hogy sajnos nincsenek vele tisztában, nem ismerik. Én az énekemmel élményt szeretnék adni, szeretném megismertetni és megszerettetni a népzenét az emberekkel.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sikeres szegediek az országos médiában

Három Szegedről elszármazott médiaszemélyiség történetén keresztül bizonyítjuk a tételt: földieink… Tovább olvasom