Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Boldogság és aggodalom

Életem egyik legcsodálatosabb napja volt 2006. szeptember 26. Megszületett második kislányunk, Zsófia a csornai kórházban. Ránézek a törpémre és már potyognak is a könnyeim. Jólesik csak úgy, a boldogságtól pityeregni. Hosszú kilenc hónap volt ez az egész családnak, de főleg a nagylányomnak, Laurának, aki lassan ötéves lesz. Közösen készültünk a tesóra. Soha nem felejtem azt a pillanatot, amikor a csornai kórház szülészetén először meglátta a kishúgát. Örömkönnyeivel küszködve csak mosolygott és integetett neki az ablakon keresztül. „Szia, Zsófi baba, én vagyok a nagytesód” – mondta elcsukló hangon. Láttam rajta, hogy zavarban van, nem érti, miért könnyes a szeme, majd odabújt hozzám és a fülembe súgva kérdezte: „Anya, én most boldog vagyok?” Ezúton szeretném megköszönni a csornai kórház szülészetén dolgozók kitartó, odaadó és türelmes munkáját. Nekik köszönhetően Zsófi lányom születése felejthetetlen, szívet dobogtató élmény marad számomra. Biztonságban éreztem magam, pedig nem mindennapi szülés volt a miénk. Felmerült bennem a kérdés: mi lett volna, ha már nincs a csornai kórház? Mehettem volna Győrbe? A távolság miatt sajnos akár rosszul is végződhetett volna ez a történet, mivel Zsófi baba világrajövetele elég rohamosra sikerült, nem kis felfordulást okozva. És hogy miért az előbbi kérdések? A terhesgondozásom 9 hónapja alatt a váróban örökös téma volt ez a kismamák között: „Hallottad, bezárják a kórházat.” „Ezt úgysem teszik meg.” Nagy a bizonytalanság! Sokan azt hisszük, hogy ez úgysem történhet meg. A baj azonban, hogy sajnos mégis. Újabb kérdések sorjáznak: mi lesz az ott dolgozókkal, nem 10–20 emberről van szó. Hol helyezkedhetnek el? Mi lesz a betegekkel, a sürgős esetekkel? Biztosan lesznek olyan esetek, amikor a beteg nem kapja meg időben az életmentő beavatkozást. Szerintem nem csak én nem örülök a csornai kórház „átszervezésének”. Sőt, felháborítónak tartom, hogy egy ekkora város és vonzáskörzete kórház nélkül maradhat. Nem igaz, hogy nincs más megoldás. Attól tartok, mire mindenki észbe kap, már késő lesz. Remélem, családomat elkerülik a betegségek, de ha valaha lesz még kisbabám, szeretném őt is a csornai kórház szülészetén világra hozni, hasonló körülmények között.

Egy boldog, de aggódó édesanya
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bekerekező kerek erdő

„ Hej, óvoda, óvoda, de fényes az ablaka, de tágas az ajtaja, de szép tiszta minden terme,… Tovább olvasom