Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Bőny kis testvére, a festői Szőlőhegy

Tavasszal olyan helyre vágyik az ember, mint Bőny-Szőlőhegy.

A cseresznyevirág, a környező erdők illata az egész hegyet belengi. Nem véletlen, hogy az elmúlt években többen vettek itt hétvégi házat, mint ahányan összesen lakják a környéket. Három fő gondja van viszont a településrésznek. Fontossági sorrendben: a buszközlekedés,

a gáz, valamint a csatorna hiánya.
A Bábolna és Győr között közlekedő buszok közül naponta csak néhány kanyarodik fel a Bőnytől öt kilométerre fekvő Szőlőhegyre, a többi az elágazásig sem megy el. Hétvégén egyetlen busz jön, ezért esténként a hétvégén dolgozóknak – vagy akiknek bármi más ügye akad Bőnyön vagy Győrben – több mint két kilométert kell gyalogolni, s nem mindig olyan kellemes tavaszi az idő, mint ezekben a napokban.
– Nem értjük, hogy miért nem képesek felkanyarodni a busszal minden alkalommal, nekik ez öt perc, nekünk egy óra gyalog – panaszolja Szelecz Tamásné, aki éppen ötödmagával várakozik az egyórás járatra. Dömötör Imre is rákontráz:
– Órákkal előbb el kell indulni, akármilyen programja van az embernek. Ha délben van dolgunk Győrben, reggel felszállunk a buszra, tudva, hogy csak délután tudunk visszajönni. Nem véletlen, hogy akik újonnan költöztek Szőlőhegyre, azok kocsival járnak.
Patonai Tiborné, Bőny jegyzője ismeri a problémát, és mint mondja, az önkormányzat tárgyalt is már a Volánnal. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy néhány ember kedvéért ritkán változtatnak a menetrenden.
Tény, hogy az újabb lakóknak van autója, már ha beszélhetünk új lakókról. Százhatvanan élnek Szőlőhegyen, s ennél is több az, aki nem jelentkezett be, csak tavasztól késő őszig élvezi az erdős, zöldbe borult vidék szépségeit. Tudni kell, hogy sokáig korlátozták az építési engedélyek kiadását, s húsz-harminc éve Szőlőhegy még egy igencsak öregedésnek induló vidék volt. Ma több a fiatal, több a gyerek, akik főként Bőnyre járnak iskolába, óvodába. A négyéves Klaudiát is kocsival viszik szülei a faluba, a fiatal Fréz Edina két éve költözött Szőlőhegyre.
– Prózai okai voltak ennek. Abdán laktunk, ott akartunk saját házat venni, de nem volt rá pénzünk. Itt meglepően olcsó az ingatlan, a házat, kertet mindenestül hárommillió-nyolcért vásároltuk. Abdán a telek sem jött volna ki belőle. Nagyon megszerettük Szőlőhegyet, részben a csend és a nyugalom miatt, de azért is, mert igen kedvesek itt az emberek. Mindenben segítenek. Volt, hogy nagy hó esett és akkor még csak a munkálatok miatt jártunk ki– meséli Fréz Edina.
„ Nem tudtuk, hogy mi fogad itt minket, s legnagyobb meglepetésünkre a nyolcvanöt éves szomszéd néni már ellapátolta előlünk a havat. Ilyet nem tapasztalhat az ember sem a városban, sem Abdán.”

Szintén új beköltöző – akit mégis már több mint húsz éve ismer mindenki – a győri Kaszab Zoltán. A férfi úgy mondja: ő volt az „első fecske” a hetvenes évek végén, felépítette házát a gyönyörű kerttel, halastóval, és ma már egész családjával együtt Szőlőhegyhez kötődik. Valójában csak két hét múlva fog végleg kiköltözni Bőnyre, s már alig várja, hogy kertje hátsó területéből parkot és akácost varázsoljon.
A Szőlőhegyen régóta élők ugyanakkor sokszor érzik úgy, hogy Bőny mostohatestvére ez a festői szépségű rész. Tény, hogy nincs például gáz, nincsen csatorna, s nem is számítanak változásra a helyiek.
A jegyző szerint túl nagy a távolság a falutól, ennyi pénze nincs a községnek. Remélhető, hogy az a vállalkozó, aki megvásárolt a hegyen egy 37 hektáros területet – amit valószínűleg könnyűipari üzemek számára adna bérbe –, nagy változást hoz. Ha ugyanis a leendő ipari parkig elvezetné a hozzá közelebb eső Győrszent-

ivánról a gázt és a csatornát, onnan már az önkormányzat is megoldhatná a lakosság ellátását. De hogy mindez évek kérdése, az egész biztos. Szőlőhegy most egyébként örül, mert kapott egy majdnem nyolcszáz méteres utat a korábbi sáros ösvény helyére. A tavaly, 28 millió forintért átadott szakasz mezőgazdasági területek mellett vezet el Szentiván felé. A „mostohatestvéri” megjelöléssel a jegyző nyilvánvalóan nem ért egyet, de – mint fogalmaz – azt be kell látni, hogy a lakosság számával arányosan kell a kiadásokat csoportosítani, s míg itt 160-an, Bőnyön 2250-en élnek. Legyen inkább „kis testvér” – szebben hangzik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vállal idén nyári munkát?

Tovább olvasom