Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Boszorkányos napok jönnek

Az ősi hiedelmek szerint a télelőn megjelenik a világban a sötétség istene, hogy a nem termékeny időkre átvegye a hatalmat, rossz lelkekkel, szellemekkel, mágikus erőkkel uralkodjon. Október utolsó napja a boszorkányok szilvesztere, újévkezdete is, nemcsak a keresztény egyház teremtette halottkultuszé. S a természetfölötti erők iránti érdeklődés korunkban újra erősödik.
Jégesőt támasztó varázsló boszorkányok
Azt, hogy az életet különleges, földöntúli erők befolyásolják, a kezdetektől hiszik az emberek. A természetfeletti hatalmak, az istenek, a szellemek, varázslók, sámánok, boszorkányok, mágiákat gyakorlók tisztelete, csodálata és félése ősidős és máig élő. A megismerés határait feszegető ember ősi természeti mágiája, az ésszerűségre és kiszámíthatóságra mindig ellenpontot kereső vágy megéledő, vonzó – a „boszorkányos tudomány" öröknek tűnik.

Mágia az ókorban

Az emberi elme számára megoldhatatlan, magyarázhatatlan dolgok elemzése, gyakorlása, a mágia az ókorban elismert tudomány volt, a mágusoknak kiváltságos helye, szerepe volt a hierarchiában. A szellemvilág bennfenntesei, a démonokkal cimborálók, a karmikus egyéniségek, a kisebb-nagyobb csodatételekre képesek az idők során aztán más-más megítélés alá estek, s nemcsak istenítettek, misztifikáltak voltak, de lettek üldözöttek is.

Az események, a természeti jelenségek befolyásolására képesek, a mágia titkos tudományának, a varázslatoknak gyakorlói fontos szerepet töltöttek be a közösségek életében, amit a civilizáció és a különböző tételes vallások sem voltak képesek végképp eltörölni. A „titkos tudások" zárt körökben örökítődtek (például varázsló rendekben, boszorkányszövetségekben, sámánfamíliákban). A mágikus eljárások részben a mindennapi élet céljait szolgálták (például termés- és termékenységvarázslás, egészségbiztosítás, természeti csapások elhárítása), másrészt rontó szándékokat, hiedelmeket kapcsoltak hozzájuk. Úgy tartották, a földöntúli erőkkel cimboráláshoz különleges adottság kell, sőt a boszorkányság sajátos szellemvilágú vallás. (Ennek továbbélése, hogy a mai magyar boszorkányszövetség, aminek több mint tízezer tagja van, egyházként van bejegyezve, s állítja, vallása ősi.) Ami persze ütközött más vallásokkal.

Sötétségisten helyett halottak napja

A pogány sötétségistent fénnyel, tánccal, tűzzel megtisztelő ősi kelta boszorkányünnep helyére a katolikus egyház például a halottak napját rendeli megtartani a 10. századtól, az ő istenének tetsző szertartásokkal, s a mindenszentek ünneplésével. Az „ördög menyasszonyait", a boszorkányokat pedig a középkorban üldözni kezdték: bűnbakká kiáltották ki betegség, veszteség okozása, rontás, rossz termés előidézése, házi haszon elvétele, bűbájoskodás, ráolvasás, szemmelverés, dögvész előidézése, sátánnal szövetkezés, szervezkedés, s mindenféle egyéb vétkek miatt. A boszorkányperek idején – amelyek VIII. Ince pápa „boszorkánybullájának" 1485-ös megjelenésétől a felvilágosodott abszolút monarchiák uralkodóinak a 18. század utolsó évtizedeiben kiadott tiltó rendeleteiig tartottak, különleges inkvizícióval – a becslések szerint mintegy egymilliószor gyújtottak tüzet a „mágiákon kapottak" alatt.

A magyar boszorkányüldöző történelem különösen sajnálatos eseménysora Szegedhez fűződik, a hírhedtté vált boszorkánypörökben, amelyek 1728-ban befogásokkal, kínvallatásokkal indultak, s 21 áldozatuk volt. Hat férfit és hat nőt július 23-án a Boszorkányszigeten három máglyán elevenen megégettek, a 13. Légrádiné Malmos Katónak fejét vették, s teste úgy került a tűzbe, akárcsak az 1729-. március 7-én lefejezve elégetett Koncz Sáráé és Horváthné Örzséé. Tizenhárom embert egyszerre sehol másutt nem égettek el (legfeljebb ötöt), pedig 1565. és 1728. között az országban 430 boszorkányper volt, 1728. és 1756. között pedig 124 (ennek a fele Szegeden). Hogy a jórészt idős korú, szegény, a városban idegen illetőségű perbefogottak, kínvallatásnak (például Tiszába merítésnek, fullasztásnak) alávetettek valódi bűne mi volt, arról kevesen tudtak. Annál is inkább, mert a tiszti főügyész 1830-ban a pörök anyagát titkos levéltárba rakatta, mondván „... ezek a városunk hírének kímélése végett közönségessé ne tétessenek".

Varázslás és babona

Az évszázadokig tartó európai boszorkányos skandalum, az egyházi és világi üldöztetés azonban együttesen sem volt képes kiűzni a tudatból, a mindennapokból a természetfölötti erőkkel szövetkezést. A néphit tovább félte a rontó képességűeket, de számított a „jó tudományúakra", akik embert, állatot gyógyítani bírtak fűvel-fával, praktikákkal, évezredes tapasztalásokkal. A hiedelmek, a mágikus cselekedetek, s a róluk szóló mondák éltek, élnek, keverednek, egymásra épülnek. A misztikus, mágikus eljárások egy részét a hétköznapokban máig gyakorolják analógiás varázslásként a babonások, mások veszélyt érezve fordulnak hozzájuk, s vannak, akik a hiedelmek hagyományos alkal-
maikor élnek velük. Ilyen „hites alkalom" például egy-egy esküvő, ahol gyermekáldásért bűbájoskodnak (mondjuk a vászonlepedő alá tett különböző tárgyakkal), ilyenek az esztendő hagyományosan férjjósló napjai (ólomöntéssel, gombócfőzéssel, pogácsázással), vagy éppen a boszorkányújév első napja. Amiről jelessége kevésbé köztudott, jószerével csak az „elhívatottak" tudják manapság, hogy október–november fordulója a szellemek ideje, az álomfejtésé, a jóslásé, a varázslásé. A boszik ilyenkor hagyományosan összegyűlnek, ünnepelnek.
Igaz, mostanság nem seprűn vagy patás ördögön lovagolva húznak a légben, s nem is a magyar néphit szerint fő helyükön a Gellért-hegyen gyűlnek össze éjnek évadján. A varázslónők, a boszorkánymesternek nevezett férfiak zárt körben ünnepelnek napnyugtától napnyugtáig (azaz egy boszorkánynapig), szakrális, jó földsugárzásúnak tartott helyeken, kellékeikkel (koronával, karddal, tőrrel, varázspálcával) felékesítve, ünneplő öltözetben. Füstölőket és gyertyákat égetnek, misebort isznak, Nap, Hold és csillag alakú mézes sütiket esznek, táncolnak, szellemet idéznek, meg-megvillantják asztrológiai tudományukat. Belerévednek az élet jelképének, a gyertya lángjának fényébe, s kémlelik a jövőt.

Szertartásaik alatt persze sem a néphitben élő fekete macskává, sem vasorrú bábává nem változnak át. Járnak viszont kultikus táncot a varázskörben, öntenek ólmot, jósolnak kristálygömbből, meg kártyákból. Némelyek társalognak az őszi–téli időszak urával, a szarvasistennel. S közben azon mesterkednek, miként adhatnának több fogódzót az ezotériában, a misztikumban a racionálisnak tűnő, ám összezavarodott világból kiutat keresőknek.


Csokicsaló Halloween

A kelták ősi, sötétségszelídítő, szellemeket félő és űző hagyományaiban gyökerezik az amerikaiak Halloween ünnepe is.
A 18. században az Újvilágban megtelepedő írek, skótok vitték „írmagját" az október végi szellemidézésnek, a halottak megelevenítésének, hazajárásának, megvendégelésének, illetve a halálon való túllépésnek. A pogány és keresztény elemeket ötvöző, sajátos világot teremtő Halloweenben a „semmittevés idejét", a téli időszakot köszöntik, s a halálon diadalmaskodó életet. A magyar halottkultuszhoz képest szinte groteszk módon „szellemeskednek", mutatnak távolságtartást, elutasítást, gúnyt a halálnak. S nemcsak a nevezetes október 31-i éjszakán, de jó ideje már az egész 10. „fekete hónap"-ban a különböző pumpkin(tök)-partikon.
A magukra valamit adó amerikai családok sütőtökből kifaragott lámpások fényénél, pumpkinbábukkal, szellemekkel, kriptákkal, csontvázakal, denevérekkel, boszorkányokkal és ördögökkel dekorált kertekben, lakásokban, óriási lepedőkbe, jelmezekbe burkolózva, narancsárga-feketében mulatnak, trükkös játékokkal, egymás ijesztgetésével, tréfálkozással töltik az időt, s majszolják kötelezően a pumpkin-pie-t, a citromos-répaleves-fahéjas sütőtökpüré tortát. Almajátékokat játszanak – például annak jósolva a társaságban a leghosszabb életet, aki a legtöbb centis egybefüggő almahéjat képes lehámozni. S élvezik a gyereksereg özönlését, akik rémítő jelmezekben jönnek édességet koldulni-fenyegetőzni. A nyitott ajtóban állva kiáltják: Trick ot Treat! (Csokit vagy csalunk!), és nincs, ki ne adna kosárkájukba cukrot, csokoládét, hogy elkerülje „átkaikat" vagy csínytevéseiket. A „hullajó jelmezekre", a vendéglátásra, édesség-ajándékra, a dekorációra egyre többet adnak – egy saccolás szerint a New York-i „néphagyományra" tavaly egy hónap alatt hatmilliárd dollárt költöttek a polgárok. A „haláli buli" tehát nagy üzlet is – és senki sem firtatja, ki csal, ki a banya...
 

Töklátó

A töknek a magyar hiedelemvilágban is szerepe volt a boszorkányokhoz kapcsolódva. Baranyában jegyezték fel például azt a történetet, miszerint a keresztútnál egy kifúrt kabaktököt tettek a lábaik közé azok, akik látni akarták a boszorkányokat, s azon keresztül néztek hátrafelé. Így látták meg az arra hajtott marhacsordában az egyébként láthatatlan Cúka Katát, a babonáskodó öregasszonyt, aki bosszúból hideglelést küldött a felfedezőjére, s azt csak akkor vette le róla, amikor az megígérte, hogy nem mondja el senkinek a látomását, nem árulja el, hogy Kata boszorkány.  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jobban szenved, ha szorít a cipő

Christopher Lambert mellett Bicskey Lukács kapta a másik főszerepet A harag napja című filmben. Tovább olvasom