Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Bottyán Imre száz éve

Ismerte József Attilát, katonakorában ő köszöntötte Szolnokon Horthy Miklós kormányzót, kőművesként pedig ő tette le a szegedi fogadalmi templom alapzatának első tégláit. A kiszombori Bottyán Imre nemrég ünnepelte a századik születésnapját.
Bottyán Imre szerint az élet hosszúnak tűnik, de valójában rövid. Fotó: Karnok Csaba
Egyszerű, szegény sorsú, ötgyermekes család tagjaként látta meg a napvilágot a kiszombori Bottyán Imre. Testvérei közül már senki sem él, ami igazából nem csoda, hiszen Imre bácsi éppen százesztendős. A falu idősotthonában egy dolgos élet fáradalmait piheni ki, emlékezik vissza a régi szép időkre.

Mesélte, pásztorkodó édesapja nyomdokait követve már egészen fiatalon cselédkedett, napszámba járt. Elhatározta húszesztendős korában, hogy beáll egy építkezésre segédmunkásnak. Szegeden akkor kezdték alapozni a fogadalmi templomot. Úgy emlékszik, a dóm építése bizony nem volt egyszerű, hiszen daruk és más munkagépek nélkül dolgoztak, a kézzel kevert maltert pedig, ahogy magasodtak a falak, kötéllel, csigák segítségével húzták fel vödörben. Negyvenöt-ötven filléres órabért kapott. Gyalog ment be Szegedre az első nap, hajnali egykor indulva, mert a vonatjegy hetvenöt fillérbe került volna, ennyi pénze pedig akkor nem volt. Egy darabig haza sem jött – ott aludt szalmán éjszakánként.

A nélkülözésnek az vetett véget, hogy mint jó fizikumú legény, jelentkezett katonának. A kecskeméti Ferenc József laktanyában már egy pengő harminc fillért, kosztot és kvártélyt kapott. Katonakorának emlékezetes pillanata volt, amikor – Szolnokon szolgálva – ő köszöntötte Horthy Miklós kormányzót, ugyanis épp a születése napján látogatott el hozzájuk. Máig nem tudja, miért éppen őt kérték fel erre a megtisztelő feladatra. De azt sem felejtette el, amikor egy ideig a koronaőrséghez csatlakozva a királyi ékszereket kellett őriznie. Kétórás váltásban posztoltak mellettük díszegyenruhában, mint mutatja, két méterre tőlük. De őrzött hidat is – igaz, már nem katonaként, hanem csendőr korában, mert nyolc évig kakastollas sisakot is viselt. Amikor az emlékezetes biatorbágyi robbantásos merénylet történt, a szentesi hídra kellett vigyáznia.

A hosszú élet titka

Bottyán Imre azt mondja, nem tudja, mi a hosszú élet titka – csodálkozik is, hogy megérte a százat. Életmódjáról annyit mondott, sosem evett sok húst, inkább tésztaféléket és főzelékeket, ami pedig az italt illeti, bár legénykorában kifejezetten dalos kedvű embernek ismerték, a részegségig sosem jutott el az ivásban. S hogy mi segíthetett még a magas kort megérni? A munka – mondja, hozzátéve: máig büszke arra, hogy bárhol dolgozott, mindig mindenki megbecsülte és tisztességgel megfizette őt.

A legillusztrisabb ember, akit hosszú élete során megismert, a költő, József Attila volt. Úgy meséli, elsős korában osztálytársak voltak, és össze is barátkoztak. A lelencgyerek Attila azonban nem sokkal később bekerült Makóra, és attól kezdve ritkán találkoztak már. Két találkozásra azonban emlékszik. 1924-ben Budapesten futottak össze – akkoriban épp csendőrként szolgált Imre bácsi, s bizony furcsa volt szembenézni a gyerekkori baráttal, akit a hatóságok akkoriban már figyeltek. Egyszer pedig, már ismert költőként visszalátogatott Attila Zomborra egy aratásra – akkor még énekeltek is egyet együtt. Bottyán Imre nem lepődött meg, hogy gyermekkori pajtása bekerült az irodalomtörténetbe, azon viszont mélyen megdöbbent, hogy fiatalon, tragikus körülmények között kellett meghalnia.

Imre bácsi a korához képest jó egészségnek, ráadásul kiváló szellemi frissességnek örvend: gyógyszereket ugyan szed, de jól érzi magát. Mivel a lábai már gyengébbek, mostanában kevesebbet mozog, de néhány napja, amikor csalogatóan sütött a nap, még kisétált az utcára. Ami hiányzik neki, az a focimeccs. Amíg a lábai vitték, a helyi csapat minden meccsét megnézte lelkesen szurkolva, sőt mint afféle kabalaszurkoló, volt, hogy a kezdőrúgás elvégzésére is felkérték. Mostanában inkább tévézik, beszélget a többiekkel és pihen. „Az élet hosszúnak tűnik, de valójában rövid" – mondja elmerengve.
Ha valaki, ő biztosan tudja.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szép halálért dolgoznak

A hospice-szolgálat nemes feladatának tekinti a gyógyíthatatlan betegek és hozzátartozóik lelki… Tovább olvasom