Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Bozóki András: „Régóta várunk arra, hogy görcsök nélkül éljünk”

– A széles sávú internet várhatóan gyökeresen megváltoztatja a kultúra fogyasztási szokásait Magyarországon. Kevesebb CD-t vásárolnak az emberek, a filmeket az internetről töltik le. Vagyis megvan a maga esélye és veszélye annak, hogy több emberhez jut el a kultúra, de nem feltétlenül közösségi fogyasztásban nyilvánul meg ez, hanem otthon – nyilatkozta a Kisalföldnek adott interjújában Bozóki András kulturális miniszter.
– Szlovákiai tárgyalásai után Budapest felé félúton, Győrben, a Kisalföld sajtóházában készül ez az interjú. Mi járatban volt északi szomszédunknál?
– Komáromban szlovák kollégámmal, Frantisek Toth kulturális miniszterrel aláírtuk azt a szándéknyilatkozatot, hogy a komáromi erődrendszer is a világörökség része legyen. Erre Magyarország és Szlovákia közösen pályázik. Célunk, hogy ez 2008-ra megvalósulhasson. Utam során jártam Pozsonyban is, ahol meglátogattam az ottani Magyar Intézet új igazgatóját is, aki méltóképpen képviseli azt a szemléletváltást, amelyet a magyar–szlovák kulturális kapcsolatokban szeretnénk elérni. Sok új programot terveznek, számos helyszínen. Felmerült az is, hogy a pozsonyi Magyar Intézet új helyre költözne.
– Örvendetes, hogy javulnak a két ország kapcsolatai, ugyanakkor – mint arról néhány hete értesültünk – a magyar turistákat még mindig nem engedik be a pozsonyi koronázási templomba. Ön szerint mikor oldódnak fel végleg ezek az előítéletek, akár a kultúra segítségével?
– Nyolcvanhat éve, Trianon óta várunk arra, hogy mikor lehet végre görcsök nélkül élni a Kárpát-medencében. Arról, hogy nem engedik be a magyar turistákat a helyi szervek a koronázási templomba, nekem nem volt tudomásom, de nem kételkedem a szavaiban. A formális megállapodások is sokszor csak akkor segítenek, ha a kellő lobbi mögötte áll. Hasonló esetről én is tudok. Csíkszeredán, tavaly október 20-án megnyílt a főkonzulátus. A közös magyar–román kormányülésen pedig aláírtuk, hogy a sepsiszentgyörgyi kulturális fiókintézmény is megnyílhasson. Ki is neveztem a fiókintézet igazgatóját, egyelőre azonban csak Bukarestbe tud kiutazni, mivel „úgynevezett” technikai problémák miatt késik az intézet átadása.
– Térjünk rá a határokon belüli kérdésekre. Ha akad olyan mazochista egyén, aki a pártok választási programjait olvasgatja ezekben a napokban, megállapíthatja, hogy a kultúra szinte teljesen kimaradt a programból. Egyetért ezzel, és miért van így?
– Egyetértek. A kultúra kimaradt a választási kampányból. Más kérdés, hogy ez jó vagy rossz. Egyik szemem sír, a másik nevet. Annyiból jó, hogy a választási kampány a nyugdíjakról, az agrárium helyzetéről, az euró bevezetéséről, a munkanélküliek számáról és a gazdaság teljesítéséről szól, nem pedig kultúrharc.

Vagyis az mindenképpen jó, hogy nem kultúrharc és a kultúra szereplőit nem akarják a választási csatározások utcájába vinni. Ami pedig a programokat illeti: annak nem örülök, hogy szerény képviselete van csak a kultúrának. Mi a magunk részéről megtettünk mindent, amit lehet. Kidolgoztuk a kultúra stratégiáját, amely mától olvasható a Kultúra és Közösség című lapban, illetve a kultura.hu című honlapon is. A stratégia nem négy évre készült, hanem tizenötre, s négy területet emel ki. Ezek a kultúra közösségformáló ereje, a kulturális örökségvédelem, a kortárs kultúra és a kultúra nyitottsága. Ez utóbbi magában foglalja az új információhordozókat, mint a széles sávú internet, amelynek révén várhatóan gyökeresen megváltoznak a kultúra fogyasztási szokásai Magyarországon. Kevesebb CD-t vásárolnak az emberek, a filmeket az internetről töltik le. Vagyis megvan a maga esélye és veszélye annak, hogy több emberhez jut el a kultúr a, de nem feltétlenül közösségi fogyasztásban nyilvánul meg ez, hanem otthon. Vagyis nem kampányolunk, de kidolgoztunk egy hosszú távra szóló stratégiát.
– Nem tudom, melyik határátkelőhelyen jött vissza Magyarországra, de bizonyára találkozott azzal a jelenséggel, hogy az emberek a kocsi ablakából kidobnak mindent, tele van szeméttel az ország, s autóvezetési kultúránkban is súlyos hiányosságok mutatkoznak. Ön szerint a hétköznapi kulturáltság szintje mikor változik balkániból európaira?
– Ez kulturális és szociális kérdés is, amely hosszabb tanulmányt érdemelne, s része lenne a válások magas száma, a család nélkül felnövő gyermekek problémája is. Vagyis egyetértek azokkal, akik a kultúrát kiterjesztik a hétköznapokra is, és nem szűkítik le a nemzeti filharmonikusokra. Abban persze vannak kételyeim, hogy ebben a magyar ember más-e. Pozsonyban például láttam olyan lakótelepet a hetvenes évekből, ahol a látvány jóval alulmúlta a magyar viszonyokat. Azt azonban nem tagadom, Ausztriához képest a lemaradásunk legalább két évtizedes. A probléma összetett. Magában foglalja a szelektív hulladékgyűjtést, az erőszakra épülő videojátékokat, az iskolai foglalkozásokat, a testnevelési és zenei órák hiányát. Ezeken mind változtatni kellene, ezek ugyanis összefüggnek az esélyegyenlőségi, oktatási és szociális kérdésekkel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Viharlámpa

Tovább olvasom