Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Csala Zsuzsa a jövő lapjait keveri

A terhesség utolsó szakaszában nem kell ultrahangos vizsgálatra menni azoknak a kismamáknak, akik egészséges magzatot hordanak a szívük alatt és csak a születendő baba nemére kíváncsiak. Elég, ha csak találkoznak Csala Zsuzsával.

A művésznő ránéz egy állapotos kismamára, s máris pontosan megmondja, hogy kék vagy rózsaszín ruhácskákat vásároljanak a szülők a baba érkezése előtt.
– Minden embernek árad valami a lényéből, amelyet én megérzek. Úgy látszik, van egy másik énem. Erre most jöttem rá ilyen későn, tapasztalt fejjel. Sohasem foglalkoztam ezoterikával és kártyajóslással, és nem is hittem benne, de most már olyan fokra fejlődött nálam a dolog, hogy saját magamnak nem merek kártyát húzni. Korábban kaptam Schmidt Bözsitől, az ország boszorkányától egy pakli jóskártyát a könyvével együtt karácsonyra. Bözsivel korábban jósoltattam és valóban bejöttek a dolgok, de akkor még azt gondoltam, hogy mindez csak a véletlen műve lehet. Körülbelül egy éve, amikor még öten vezettük a reggeli műsort
a Budapest Televízióban, a Bach Szilvi néha poénból jósolgatott. Egyszer eszembe jutott, mi lenne, ha én is behoznám élőműsorba a Bözsitől kapott kártyát és jósolnánk a nézőknek képernyőn keresztül? Először teljes mértékben játéknak vettem a dolgot: jópofa érzés volt mondani a nézőknek, hogy a kártya alapján mi fog velük történni, de ha szomorú dolgot mutatott a kártya, akkor bizony elmismásoltam a választ. Aztán elkezdtek folyamatosan jönni a telefonok, mert állítólag pontosan meghatároztam a jövőbeli eseményeket.
– A régiónkban kevesen nézhetik a Budapest TV-t, így fontos technikai kérdés: hogyan keveri meg a néző saját magának a kártyát a képernyőn keresztül?
– Én keverem a paklit, közben a néző erősen koncentrál, amikor úgy érzi, szól és azonnal abbahagyom, de sajnos nekem kell emelni. Személyes
jóslásnál természetesen az egyén kever, majd emel a bal kezével, kétfelé megy a pakli, egyik a jelent, a másik a jövőt mutatja. Mindegyikre kérek egy számot, s onnan nézem a kártyalapokat összefüggéseiben. Ezt én találtam ki, nem a Bözsi-féle szisztéma! A törzshelyemen gyakran színészeknek is jósolok, a presszó egy szellemi központ lett. Annyira hírhedt lettem, hogy az utcáról bejönnek hozzám az emberek, és könyörögnek, hogy vessek nekik kártyát. Egy megszervezett rendezvényen száznál is többen vártak arra, hogy sorra kerüljenek. Kártya nélkül már el sem indulok otthonról, amikor az Operába készültem, az icipici táskámban csak a pakli volt a személyim mellett. Nagyon szeretek jósolni, illetve az emberekkel beszélgetni. Már ahogy önre nézek, sok mindent megállapítottam magáról. Ösztönös megérzéseim is vannak szemtől szemben beszélgetve, én már ott vagyok a belső énjében!
– Mielőtt még teljesen meztelennek érezném magam lelkileg, megkérem, hogy inkább a beteljesedett jóslatairól meséljen!
– Kolléganőimmel együtt akkor rázott ki igazán a hideg, amikor egy idősebb hölgynek azt mutatták a lapok, hogy hamarosan nagyon gazdag lesz. Hitetlenkedett a telefonáló, hogy ez lehetetlen: szerényen él nyugdíjából, magányos és örökölni se fog senkitől. Márpedig én kötöttem az ebet a karóhoz: ön hamarosan gazdag lesz, a kártya mutatja. Következő héten élőadásban csörrent meg a telefon – tanúk erre a tv-nézők –, s a hölgy eksztázisban mondta: nagy összeget nyert a hatoslottón, s amíg él, neki már nincsenek anyagi gondjai! Máskor egy
hölgy könyörgött, hogy azonnal jósoljak neki, mert életbevágó dolga van. Éreztem a hangjából, bírósági tárgyalás vár rá. Mondtam: felesleges
izgulni, mert megnyeri. Nevetett, hogy ez nem fordulhat elő, mert még az ügyvédje is úgy látja, elveszítik a pert. Másnap felhívott, hogy igazam volt, az ő javára dőlt el a per. Bevallom őszintén, azért a tenyérjóslásban és az asztrológiában jobban hiszek. Főleg a tenyérben, hiszen az
életvonalban ott található a sorsunk.
– Korábban említette, hogy nem mer magának kártyát húzni...
– Félek. Ameddig csináltam, nem mutattak túl jó dolgokat a lapok, s azok sajnos be is igazolódtak. Nem szeretném tudni, mennyi gond és baj vár
rám. Jelenleg rossz passzban vagyok. Mint ahogy most körülöttünk a világban is nagy gondok vannak, az emberek elszegényednek, bizonytalanság a létünk. Én azt hittem, hogy fix világom van. A Vidám
Színpadon 43 évet töltöttem el, s ennek ellenére most, idősebb koromban érzem, hogy bizonytalan az életem, nem tudom, mi lesz holnap velem.
Ezért inkább olyan vagyok, mint a strucc, a homokba dugom a fejem! Érdekes, amikor Anettkával ültünk a reklámszünetek idején, gyakran kért meg a jóslásra. Sok ezer személy közül senkinek nem jött ki mindig ugyanaz, csak neki, botrány, botrány és botrány.
– Lényeges etikai kérdés, ha nagyon rosszat mutat a kártya, meg szabad mondani az egyénnek a bajt?
– Egy kicsit célzok rá, de a halált nem mondom meg. Az szörnyű nekem is, ha kijön a rossz. Én ezt hogyan adom be? „Tessék nagyon vigyázni,
mert lehetséges, de magán múlik, hogy bekövetkezik-e!" De rögtön nyugtatom és vigasztalom. „Ez kártya, ez csak játék!" Tudom, ha az ember ezt halálkomolyan mondja, akkor az valóban félelmetes.
Anettka kérésére abba is hagytuk a műsorunkban a jóslást, hogy ne beszéljünk soha rosszról és tragédiákról. Ha elmondom, hogy nagy baj
lesz, igenis arra fog koncentrálni az egyén. Borzasztóan lehet befolyásolni az embereket, és ha sokat gondolnak a bajra, be is fog következni. Folyamatosan jönnek vissza a telefonok, hogy beváltak a jóslataim, sajnos a rosszak is.
– De a jóslással az elveszett reményt is vissza lehet adni...
– Egy hölgy telefonált, hogy fél éve eltűnt a testvérének a 27 éves fia. Elment dolgozni, otthon hagyta minden iratát, s azóta nem jelentkezett. Én úgy érzem, hogy él. Sőt, egy nő mellett! Így akart eltűnni. A hölgy kissé megkönnyebbült, hiszen ugyanezt mondta neki egy látnoki képességgel megáldott személy is. Én tudom, hogy él a fiatalember, nem
történt vele semmi, vissza fog jönni. A hölgyet megkértem, ha előkerül a fiú, feltétlenül hívjon fel.
– Az biztos, hogy ön nem akar embertársainak rosszat okozni, hiszen nagy humánumról tett tanúbizonyságot szilveszterkor, pezsgővel és ajándékokkal köszöntötte a hajléktalanokat az aluljárókban...
– Öt fellépésem lett volna, ebből három vidéken, de nekem kellett volna végig vezetnem az autót ezekben a fagyos időkben, így lemondtam őket.
Nagyon jól tettem! Úgy gondoltam, én, aki annyi sikeres szilvesztert megértem, ezt már megtehetem. Előfordult, hogy Lorán Lenkével egy éjjel 18 különböző helyen léptünk fel. A színházunkban új a vezetés,
sok a probléma, csak hétvégén mennek telt házzal az előadások. Folyamatosan azt kérdezem magamtól: ennyi évtized után hova lett a közönségünk? Lehet, hogy ez a sok szerencsétlen, aki hajléktalansorsra
jutott, azok valaha a Vidám Színpadra jártak? Akkor velük fogom tölteni az éjszakát! Ezt is megéreztem. Három emberrel beszélgettem igazán
mélyen: egy mérnökkel, egy tanárral és egy csepeli munkásemberrel. Elmesélték tragikus sorsukat. Kissé zavaróakvoltak a körülmények, mert szóltak a dudák, durrogtak a petárdák, de a lépcsőlejárón ülve beszélgettünk. Kiderült, évtizedekig jártak a Vidám Színpadra, pontosan felidézték még a szerepeimet is. Ezek az emberek, akiknek most van
egy szakadt anorákjuk és egy rongyos paplanjuk. Nagyon érdekelt, hogyan jutottak ide. Moldova György ezekből a történetekből nagyszerű könyvet írt volna. A tanárnak kijátszották a lakását, eladták a feje
fölül. A mérnök inni kezdett, de meg kell hogy mondjam, nem tudtam megvetni érte. Olyan helyzetben, amilyenbe ő került, én is innék, nem tudnám másképp elviselni. A munkásembert pedig a saját családja dobta ki. Szörnyű véletleneken múlnak emberi sorsok. Így ezek után azt mondom mindenkinek, hogy senki ne legyen elégedetlen, még ha szerényen is, de elfogadható körülmények között él, egészségesen...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy az igény a mikrohitelre

A jegybanki kamatvágással együtt a mikrohitel kamata is csökkent, ám a kisvállalkozások már… Tovább olvasom