Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Csendesen tiltakozott

a szanyi gazdaember

Szanyban Családi József sajátos eszközzel tiltakozott a kommunista hatalom és a szovjet megszállás ellen: megfogadta: nem vágatja le haját és szakállát, amíg az idegen katonák ki nem mennek hazánkból.
Családi József szanyi gazdaember életében némán tiltakozott a Kádár-rendszer, a szovjet hadsereg „ideiglenes” itt-tartózkodása ellen. Egyszerű és mégis látványos eszközt választott: megfogadta, hogy amíg a megszálló hadsereg katonái magyar földön vannak, nem vágatja le haját és szakállát. A szovjetek kivonulását nem érte meg Családi József, 1988-ban meghalt.
Kemenesszentpéteren született Családi József 1907-ben. Szanyba nősült, feleségével hét gyereket neveltek. 12 saját és ugyanennyi bérelt holdon gazdálkodott. Jó gazda volt, a lovakat szerette leginkább, az 1950-es évek elején még a község ménesének csikósa is volt. A kommunizmus évei alatt tette élete végéig megtartott fogadalmát, amiért nem kevés zaklatásban is része volt, de megtörni nem tudták. Rákosi idején a rendőrök is „rászálltak”, rendőri felügyelet alá helyezték. Hetente kellett Csornán jelentkeznie, mindig kerékpárral tette meg a hosszú utat. Hóban, fagyban, melegben, dologidőben kerekezett be a városba, hogy eleget tegyen a parancsnak. Szerintük ugyanis „felesleges egyénieskedés” volt viselete, sőt, közveszélyes propagandát terjesztett, szovjetellenes hangulatot gerjesztett. Hite és akarata ettől azonban csak erősödött, meg attól is, hogy magyargencsi tesvérét igaztalan vádak miatt internálták. A Rába mentén sokan ismerték Családi Józsefet. Volt egy pápai fényképész, aki portréját üzlete kirakatában tartotta, de a felvételt is bevetették a hatóságok.
Idős napjaiban az erdőben érezte igazán jól magát Családi József. Senki által nem zavartatva vágta a fát, tisztogatta az erdőt. Hosszú haja, szakálla megőszült az évtizedek alatt. A szovjetek kivonulását azonban nem érhette meg, 1988-ban meghalt. A pápai temetőben nyugszik. Gyermekei elkerültek a faluból, de a helyiek emlékeznek rá. Különösen Szabó Sándor, akivel utcabeliek és barátok is voltak.
– Csendes tiltakozó volt Jóska bácsi. Hangosan nem politizált, tette a dolgát, magában tartotta gondolatait – emlékezett kérésünkre Sanyi bácsi. – Nagy családja volt, dolgoznia kellett sokat. „Szíves” ember is volt, segített mindenkin, hacsak tehette. A fogadalmáról mindenki tudott a községben és elfogadták, rábízták. Jó szívvel emlékeznek rá, akik ismerték. Sajnos, nem érhette meg az oroszok kivonulását, néhány évvel előtte meghalt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erotikus bárban fotóztak le két szlovákiai magyar poltikust

Erotikus videofelvétel borzolja a kedélyeket Szlovákiában. Múlt héten megjelent az interneten egy… Tovább olvasom