Délmagyar logó

2018. 01. 21. vasárnap - Ágnes -3°C | 3°C Még több cikk.

Cserbenhagyottak

Győr közelében, erdők övezte csendes tájban van egy menedékhely szenvedő, kitaszított élőlényeknek, akik szeretetre, gazdára várnak. Nem titok, hogy ez Bőnyrétalap-Szőlőhegy. Régtől mondják, hogy az ember legjobb barátai az itt is ápolt négylábúak, amelyek közül egyik-másik már csak háromlábú... De nem biztos, hogy ez a barátság kölcsönös. Előfordul, hogy sokáig szeretetünk, kényeztetésünk tárgyai, de aztán a megunt jószágokat kivetjük, megszabadulunk tőlük. Kivetetten sínylődnek, megsebesülnek, meghalnak,

hiába keresnek új gazdát... Szólni, kommunikálni tudnak, csak nem mindig tudjuk vagy nem is akarjuk észrevenni. Érzelmeik is vannak. Láttak már könnyező kutyust? Én igen. Hangosan is tudnak sírni. Messziről nem látni. Van olyan, akit torzzá operáltak, kísérleteztek rajta és most fél az ember látványától is. Ezeknek a szerencsétlen állatoknak emberségre van szükségük. Menhelyüket lehet tiltani, tqrni vagy támogatni... Itt nagyszerq, érzékeny, hozzáértő, lelkiismeretes, önfeláldozó emberek gondoskodnak róluk, szeretettel, amennyire csak tehetik... Ők is több megbecsülést, támogatást érdemelnének, ahelyett, hogy bürokratikus akadályokkal, ellenük hangolódott és hangolt emberekkel kelljen nekik nap mint nap szembenézni, azok ártalmait, bántásait vagy éppen kirekesztéseit elviselni. Így néha bizony keserves a munkájuk. A telep, a gondnokság vezetője könnyes szemmel mondta nekem, hogy aki az állatot nem képes szeretni, az az embert sem szereti. Elköszönéskor csak annyit tudtam mondani, hogy ne adja fel. De hát ehhez sok segítség és megértő jó szándék kell!

Juranovits Ervin, Győr

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 03.26.

Tovább olvasom