Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Csernobil olthatatlan tüze húsz éve ég

A százhúsz méter magas, megrozsdásodott óriáskerék húsz sárga kabinja még húsz év elteltével sem veszített fényéből, távolról ma is úgy rikítanak, mint új korukban. A Pripjaty központjában álló óriáskerék az észak-ukrajnai – akkor még szovjet – város büszkesége lett volna. Ehelyett azonban 1986. április 26. óta az atomenergia veszélyeire figyelmeztető emlékműként tornyosul a kihalt házak fölé.
A vidámpark és benne az óriáskerék a városi tanács ajándéka volt a pripjatyi gyerekek számára.

Vagyis csak lett volna. Az ünnepélyes átadását május elsejére tervezték, ám az óriáskerék egyszer sem fordulhatott körbe a várostól három kilométerre lévő atomerőmű dolgozóinak gyermekeivel. Öt nappal korábban, 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a csernobili atomerőmű négyes reaktora egy rosszul megtervezett kísérlet miatt ellenőrizhetetlenné vált, s pár másodperc múlva felrobbant. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait. A reaktor grafitmoderátora meggyulladt, az égő grafit miatt felszálló levegővel a radioaktív anyagok szivárványszínű fénycsóva kíséretében több kilométer magasra jutottak az éjszakai ukrán égbolton. Május elsejére Pripjaty már teljesen kiürült. Ajándékukat, az óriáskereket egyszer sem próbálhatták ki a pripjatyi gyerekek, akik közül sokan sajnos nem érhették meg a tragédia huszadik évfordulóját.

„ A pánik veszélyesebb

a sugárzásnál”


Pripjaty 35 ezer lakója és a környező harminc kilométeres zónában élők sorsa végleg megpecsételődött abban a pontosan húsz évvel ezelőtti végzetes pillanatban. Mint ahogy annak a 800 ezer, a Szovjetunió minden pontjáról érkezett fiatal katonának, bányásznak, tűzoltónak és civilnek is, akik a robbanást követő nyolc hónapban azon dolgoztak, hogy megszüntessék a radioaktivitást és egy „szarkofágot” készítsenek a megrongálódott reaktor köré, hogy megmentsék a világot egy esetleges újabb katasztrófától.
Moszkvában még pirkadat előtt értesültek a robbanásról, ám az erőmű szomszédságában élőket nem tájékoztatták a rájuk leselkedő veszélyről. Úgy gondolták, a pánik veszélyesebb a sugárzásnál. A baleset napján összesen 1500 busz és két vonatszerelvény érkezett Pripjaty lakóinak elszállítására. A járműkaraván tizennégy órán keresztül várakozott a város határában, az erőmű mellett, mire megadták Moszkvából az engedélyt a kiürítésre. A városban élők mit sem sejtettek a történtekről. Pripjaty élte mindennapi életét, jól bizonyítják ezt az anyakönyvi adatok is, miszerint a robbanás napján tizenhat fiatal pár kötött házasságot alig három kilométerre a füstölgő reaktortól.

Hátrahagyták

addigi életüket


A szovjet vezetés igyekezett minden információt eltitkolni a lakosság elől. Moszkvából rendkívül lassan érkeztek a döntések, ennek köszönhetően a lakosok nagy része sugárterhelést kapott. Az első körben egy tíz kilométeres zónát hoztak létre és ürítettek ki, majd a következő napokban ezt követte a harminc kilométeres terület lezárása. Első körben hetvenhat településről összességében 76 ezer embert evakuáltak, majd a második fázisban kilencvenkét településről 170 ezer lakost. Az embereket néhány óra alatt járművekre rakták és elvitték. Mindent hátrahagyva kellett elhagyniuk otthonukat, egész életük munkáját.

Az érintetlen

halott város


Pripjaty ma is szinte ugyanabban az állapotban van, ahogy húsz évvel ezelőtt, a gyors kitelepítés során hátrahagyták. Mintha egy varázsütésre mindenki eltűnt volna a városból, hátrahagyva egész addigi életét. A lakásokból ugyan az elmúlt két évtizedben – a szigorú őrzés ellenére – az értékesebb dolgokat a fosztogatók elvitték, ám ma is ott hevernek az egykori lakók személyes dolgai, bútorok, sőt, még a hűtőszekrényben összeszáradt étel is. Az elhagyatott óvoda szanaszét heverő tárgyai eszünkbe juttatják a pripjatyi gyerekek boldogságát, ami egy pillanat alatt pokollá változott. Az iskolában omladozó vakolat, a tanszereken, könyveken, padokon két évtizedes por és penész. Az egyik tanteremben ma is olvasható a táblán a krétával írt üzenet: „Visszatérés nincs, búcsúzunk tőled, Pripjaty. 1986. április 28.”

Hős tűzoltók mentették meg a világot

A reaktor robbanásakor harmincan haltak meg a tűzben vagy a halálos sugárzástól. A romba dőlt épület tíz napig égett, a belőle kikerült sugárzással beszennyezve szinte az egész északi féltekét. Az elsőként az erőműhöz érkező huszonnyolc hős tűzoltó anélkül, hogy tudta volna, mivel állnak szemben, nekilátott az oltásnak. Hősies helytállásuknak köszönhetően menekült meg a világ egy jóval súlyosabb katasztrófától. A tűzoltók közül többen szó szerint elégtek a sugárzástól, van, akit a mai napig nem találtak meg, örök nyughelyeként fölétornyosul a felrobbant négyes blokk. Hőstettüket emlékmű őrzi a csernobili tűzoltólaktanya előtt.
A robbanás során a hármas blokk tetejére kiszóródott a hasadóanyag jelentős része. A katonák feladata volt a tető megtisztítása. Harminckilós ólomköténybe öltöztették őket, majd felmásztak a létrán és lapáttal szórták le a hasadóanyag-darabokat. A tetőn a katonák összesen két percet tartózkodhattak a hatalmas sugárzás miatt. Miután lejöttek, nem kellett többet dolgozniuk, mindegyiküket nyugdíjazták.

A reaktor még

mindig sugároz


A négyes blokk erősen radioaktív maradványai máig ott rejlenek a baleset után sietve, ideiglenesen felépített vasbeton szarkofág alatt, amit most az összeomlás réme fenyeget. A fagy, az eső és a hólé folyamatosan rongálja a beton-

szarkofágot. A rajta lévő repedések mára összesen mintegy 100 négyzetmétert tesznek ki. A karbantartók folyamatosan igyekeznek befoltozni a lyukakat a betonon, a megroggyant részeken pedig tartóelemeket állítanak fel. A munkát azonban jelentősen hátráltatja a sugárzás, a karbantartóknak ugyanis gyakran csak tizenöt percet szabad a betonépítmény belsejében tartózkodniuk.
A szarkofág belsejében máig ugyanaz az állapot uralkodik, mint 1986-ban, s nincs még terv a hasadóanyag elszállítására. A reaktorban lévő fűtőanyag teljesen megolvadt és összekeveredett az épület törmelékeivel. A szakemberek körülbelül 200 tonnára becsülik ezt a radioaktív masszát, ám a szarkofág belsejének mintegy hetven százalékát még mindig nem tudták feltérképezni. A reaktor belsejében a monitoringrendszer háromóránként rögzíti az adatokat. Az erőmű környékén ebben a pillanatban 65 mikroröntgen a háttérsugárzás óránként. A szarkofág közvetlen közelében ez az érték 1,08 milliröntgen, míg a felrobbant reaktor belsejében 3403 röntgen sugárzást mérnek a műszerek, a hőmérséklet pedig 29 Celsius-fok a szarkofág belsejében.
A legnagyobb veszélyt a

szarkofág instabil szerkezete jelenti. A reaktor nyugati falában a robbanás következtében mintegy félméteres elhajlás keletkezett. Ezt rögzíteni kell, mert fennáll a veszélye, hogy összedől. A tervek közt szerepel továbbá egy új védőburok építése a szarkofág fölé. Ez az árkád formájú építmény védi majd meg az erőműben dolgozókat és a környéken élőket a sugárzástól, s megkísérlik a védőréteg alatt szétbontani és elszállítani a felrobbant reaktor maradványait. Az ehhez szükséges 650 millió eurót azonban még nem sikerült előteremteni.

Csernobil, a felelőtlenség örök szimbóluma

A robbanás hatásai máig sújtják a környező vidéket és az embereket. Pontosan még megbecsülni sem lehet, hogy valójában hányan kaptak valamilyen mértékű sugárterhelést a robbanás következtében. Egyes szakemberek világszerte több millióra teszik azoknak a számát, akiknek a megbetegedése a katasztrófához köthető.
A számos vizsgálat mára kiderítette, hogy a tragédia egyik oka volt az erőmű nem megfelelő szerkezete, az építés során sok anyagot kispóroltak belőle. A másik ok, ami a robbanáshoz vezetett, kétségtelenül a munkaverseny volt. Az erőmű 800 ezer megawattot termelt, ám a személyzet azt az utasítást kapta, hogy a teljesítmény fokozásával május 1-jére el kell érni az 1 millió megawattot. A személyzet tudta azt, hogy ez a kísérlet még nem kidolgozott és idő előtti, ám nem mertek szembeszegülni felettesükkel. A legátfogóbb vizsgálatot lefolytató Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint az emberi tényezők és az erőmű konstrukciós hibája együtt, egymást felerősítve okozta a robbanást. Egy évvel a tragédia után az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés, illetve bűnös hanyagság miatt. Mindemellett az atomerőmű tervezési hibáit, illetve hiányosságait má r 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították. Az erőmű igazgatója a mai napig nem ért egyet az ellene felhozott vádakkal, a felrobbant négyes blokk vezetője pedig állítja, hogy mindenben helyesen jártak el.
Csernobil mára az emberi felelőtlenség örök szimbólumává vált. „Olyan tűz ez, amelyet a mi életünkben nem lehet eloltani” – állítják a túlélők. A világ sohasem fogja elfelejteni azt a húsz évvel ezelőtti pillanatot, ami percek alatt változtatta meg több millió ember életét.

A katasztrófára emlékeznek

Az ukrán kormány külön keretösszeget szavazott meg a költségvetésben a csernobili katasztrófa huszadik évfordulójának méltó megünneplésére. Országszerte számos ünnepséget tartanak ezen a napon. Kijevben már két napja tart az a nemzetközi konferencia, ahol a szakemberek a reaktor felrobbanásának máig érezhető hatását elemzik, illetve keresik a megoldásokat a károk enyhítésére. A központi ünnepséget a tragédia helyszínén, az erőműben és a közvetlen környékén tartják. Az egész napos program során a protokollvendégek ellátogatnak többek közt Pripjatyba is, illetve megkoszorúzzák a hős tűzoltók emlékművét a csernobili tűzoltólaktanya előtt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vállal idén nyári munkát?

Tovább olvasom