Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Cziráki képei a Napóleon Galériában

Cziráki Lajosnak Szőnyi István volt a meghatározó mestere a főiskolán. Neki köszönhetően juthatott el többek közt a nagybányai művésztelepre, viszont ő ekkor festészetében már túljutott azok eszmeiségén.
Szőnyi írt ajánlólevelet a főiskola rektorának római ösztöndíjra (mely levelet a kíváncsi fiatal művész felbontott és elolvasott), s ebben csak annyi volt: „Javaslom Czirákit, mert megérdemli." Meg is kapta az ösztöndíjat, amely abban az időben olyan hatalmas összeg volt, melyből egy család is kényelmesen élhetett volna. Ő csaknem egy évig élvezhette a római tartózkodást, s ez alatt azt festhetett, amit akart. Egyes művészettörténészek Cziráki művészetét a római iskolához tartozónak vélik, de ő maga ezt tagadja.

Másodszor is elnyerte ezt az ösztöndíjat, de ezt már nem vehette igénybe – közbeszólt a háború. Kezdetben mint főiskolás megúszta a besorozást, de végül őt is Németországba vitték s fogságba esett. Előbb Linzben tar tották fogva, majd átvitték a franciák Colmarba. Itt ugyanabba a fogolytáborba került, ahol a német művész, Otto Dix is rabos kodott, így megismerhették egy mást. Miután őrzőik felfedezték, hogy művészek, kimehettek a városba gazdag családokhoz, egyházi intézményekbe, s ott megbecsülték tehetségüket. Viszonylagos szabadságuknak köszönhetően elmehettek a colmari múzeumba, s láthatták élőben Grünewald Isenheimi oltárképét is, melyet Cziráki Lajos a világ egyik legragyogóbb alkotásának tart.

Hazatérve Pápán telepedett le, ahol templomfestéssel és szobrászattal foglalkozott, nappal pedig a Pápai Líceumban, majd a fiú-tanítóképzőben tanított. Az éjfél gyakran a templom kupolájában, az állványon találta, reggel pedig félholtan ment az iskolába. Eközben a szerzeteseket éjjelenként az ávósok ritkították.

A mester ma is csodának tartja, hogy ő ezt túlélte. 1959-től él Győrben. Alkotó művészi munkája mellett tanított az említett intézetekben. Nyolc vanhatodik évében ma is tevékenyen alkot és dolgozik. Képein az álom és valóság elemei művészi egységben vannak jelen. Az álmok szervesen bele tartoznak az életünkbe – vallja a művész –, ezeket bele kell építeni a művekbe egy olyan jelképrendszerrel, mesterségbeli tudással, melyek segítségével az álom és valóság szintézisét lehet létrehozni. Ez Cziráki Lajosnak igen magas művészi fokon sikerült. Az utóbbi években szinte éves gyakorisággal kapott elismerést munkásságáért: 1986: Munkácsy-díj, 1993: Kormos István-díj, 1994: Szőnyi István Emlékérem, 1996: „In memoriam ’56", Országos festészeti I. díj, 1998: Köztársaság Elnöki Em lékérem, 1999: A Magyar Köz társaság Tisztikeresztje. Győr lakóinak tiszteletét és iránta érzett megbecsülését bizonyítja, hogy Győr díszpolgárává választották és 2001-ben a Xántus János Múzeum egyik kiállító termét róla nevezték el.

Két éve Rechnitzer János kezdeményezésére aláírásokat gyűjtöttek számára egy Kossuth-díjhoz. A Cziráki Lajossal és más, nagyra becsült művészekkel (Patay László, Bér Rudolf) folytatott beszélgetések legfőbb tanulsága annak hangsúlyozása, hogy ne dőljünk be azoknak a – gyakran magas szintről támogatott – próbálkozásoknak, amelyek azt akarják elhitetni velünk, hogy egy mondanivaló nélkül vászonra, papírra vetett mázolmány művészi értéket képvisel. Cziráki Lajos egész életműve bizonyíték erre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alföldi Róbert képei Párizsban

Alföldi Róbert színművész-rendező sikeresen mutatkozott be festőként a legendás párizsi Les Deux… Tovább olvasom