Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Da Vinci, a világszám Debrecenben

Lenyűgöző a csúcstechnikával megépített da Vinci kiállítás, amely Firenze és Tokió után Debrecenben látható, a tavaly épült új művészeti központban, a közel ötezer négyzetméter alapterületű Modemben – még november 16-áig. Az épület előtt ugyaneddig áll a világszenzációnak nevezett, mert félezer évvel ezelőtti agyagmodellje után most először megépített monumentális lószobor, a Kolosszus.
Nem pusztán Az igazi da Vinci című világszám miatt érdemes Debrecenbe menni. Az ottani megújult főtér legalább olyan szép, mint a régi arcát még őrző szegedi – levegős, tiszta, sok a zöld, sétálni lehet a tükörsimára beágyazott villamossíneken is, régi pompájában virul az Aranybika és a Nagytemplomban a Kossuth-kultusz.

Skiccek 1480-ból

A debreceni megújult belváros büszkesége a régi Kölcsey „művközpont" mellett megépült Modem, amelyet kitűnő píárosai előszeretettel tesznek a modern és kortárs képzőművészet közép-kelet-európai centrumába. A 2006 őszétől működő háromszintes épület valóban impozáns. A belépő az eléje táruló látványból nyugodtan arra következtethet, hogy Európa gazdag nagyvárosainak bármelyikében lehetne ez a művészeti központ, s csak akkor jön rá, hogy Magyarországon van, amint a kiállítási belépőket kiadó szerkentyű fölmondja a szolgálatot...

A polihisztor

A törökországi Aranyszarv-öböl fölött átívelő hidat képzelt el a zseni – 1502-ben. Rajzán mint felhúzott íj, elegáns, elliptikus ívben köti össze Isztambult Ázsiával, 240 méteren. II. Bajazid szultán szakértői csak rázták a fejüket: lehetetlen. Egy norvég városban da Vinci elképzelései alapján mérnökök megépítették. Amint egyik repülő szerkezetét egy olasz világbajnok sárkányrepülő és mérnök segítői. Megdöbbentően hasonlít a modern sárkányrepülőkre és repülésképes. Egy olasz tudós szerint Leonardo nemcsak megálmodta a repülőgépet, az ejtőernyőt, a kerékpárt, a körzőt, a mentőmellényt, a telefont, a robotot, hanem megalkotta az első műanyag receptjét is. Néhány éve arra jutottak a tudósok, hogy a Louvre-ban titokzatosan mosolygó Mona Lisa del Gioconda modellje nem más volt, mint maga a művész.
A számunkra tehertétel utazás, a némi várakozás és az immár hazai viszonylatban is megszokottan borsos jegyárak dacára igazán érdemes időt szentelni a különleges tárlatnak. Főleg, ha a kiállítás Debrecen előtti helyszíneire, se Firenzébe, se Tokióba nem jutottunk el, hogy megtekintsük „a reneszánsz zseni" – micsodáját is? A tárlat népszerűsítői azt mondják: a lángész gondolkodásmódját.

Aki a Modem előcsarnokába érkezik, az már bizonyára tudja, hogy nem számíthat eredeti műalkotásokra, főleg hogy ezek – falakon lévén – kevéssé szállíthatók. De nem biztos, hogy azt is tudja: mégis van a debreceni anyagban eredeti, egyszerre kettő is. Az egyik Pestről érkezett, egy Leonardónak tulajdonított bronzlovas tanulmány. A másik egy kétségtelenül Leonardo kezétől, az 1480 körüli évekből származó vázlatlap, skiccekkel egy repülő szerkezetről, illetve emberalakokról. A firenzei Uffizi Képtár kölcsönözte, repülővel jött, az éjszaka leple alatt, különleges biztonsági intézkedések közepette szállították Ferihegyről Debrecenbe, több mint 2 milliárd a biztosítási értéke. A kiállításon látható egyéb Leonardo-rajzok? Mind másolat. Kiváló minőségben persze, úgyhogy a hétköznapi látogatót ez egyáltalán nem zavarja.

Zsenitempó

Azért sem, mert itt nem is a hagyományos értelmű műélvezet a cél és a lényeg, hanem az ezerágú leonardói útnak, a kifogyhatatlan-telhetetlen kíváncsiságnak, a világ dolgai iránti lankadatlan érdeklődésnek a megidézése. Installációk, animációk, videofilmek. A múzeumi high-tech tobzódása. A modern világ bedobott apait-anyait, hogy képes legyen megmutatni a fél évezreddel korábbi lángelme – működését. Mondhatom, lenyűgöző – mindkettő. Az is, ahogyan a legkorszerűbb módszereket, technikákat itt fölvonultatják, az is, aminek az érdekében. Fellengzősen és kicsit hazudósan mondhatnánk, hogy a Leonardo-gondolkodás – fényről, árnyékról, mechanikáról, mértani és élő testekről, élő és élettelen dolgok összeműködéséről – tényleg megérzékelhető ezen a fantasztikus tárlaton, de akkor meg kéne magyarázni, miben is áll ez a zsenitempó. Csakhogy ezt félezer éve művelik a világ legkitartóbb és legelmésebb kutatói, mégsem jutottak a végére...

Jegyár

Az igazi da Vinci című tárlatról minden információ olvasható a www.azigazidavinci.hu című honlapon. Kiderül, többféle jegytípusból választhatunk: például a teljes árú jegy munkanapon 2900, ünnepnapon és hét végén 3200 forint; a diák- és nyugdíjasjegy 1500, illetve 1700 forint.  
Mindenesetre itt láthatók az eredeti rajzok alapján utólag megalkotott „dolgok", a mechanikusan lépegető oroszlántól a vitorlázó repülő-szerű szerkentyűn át a Sforza-ló, a Kolosszus tervezett, de soha meg nem valósult öntésének műhelyéig. Egyébiránt a csakis Debrecen számára összerakott, egyébként sosemvolt, csak agyagmodellben létezett hatalmas lószobor, úgyis, mint világszám, ezekhez képest, szerintem, afféle népligeti mutatvány. A mostanában már-már mindennapos múzeumi trükkök között azonban a debreceni tárlat egésze: jó értelemben vett szemfényvesztés. Kápráztató, lenyűgöző, érdekes élményforrás.

Valami gyermeki

Azoknak mondanám, hogy Debrecenbe kéne menni, akik őriznek még magukban maradékokat abból a valamiből, amit gyermekinek nevezünk. Nem infatilisékat invitálom. Hanem aki nyitott, fantáziás, játékos, képzeletgazdag – mint egy gyermek. Vagy aki szívesen változna megint ilyenné. Élvezni fogja Az igazi da Vincit, mint azok a látogatók, akiket a Modem gazdag kínálatú művészeti boltjában hallgattam ki. Egyikük rábökött a képeslapon a négyalakos ábrázolás ülő figuráinak egyik lábára.
– Na kinek a lába ez? Máriáé, vagy Szent Annáé?
– Naná, hogy Máriáé, hiszen hogy' ülne úgy az Anna? Átvetné a lábát a Mária ölén?
– Hát nem láttad az animációt? Igenis átveti a lábát, nézd csak meg jobban!

És így tovább – míg nagy hahotázva egyik be nem vallja a másiknak: átverte. Mivel da Vinci olyan tökélyre vitte az egymással harmóniában gabalyodó testrészek rajzát, hogy az átverésnek bárki lehet az áldozata. Egy másik kihallgatott beszélgetésben az volt a téma, hogy Leonardo bizonyára alig aludt. Különben hogy' lett volna ideje ennyi mindennel és ennyire aprólékosan foglalkozni? Hacsak... Hacsak nem elképesztően gyorskezű volt és még annál is gyorsabb észjárású. De az biztos, így a látogató, hogy egész életében mást sem tett, csak folyton – eszelt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Irakiak bolgár személyivel

Tovább olvasom