Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Duplázhatnak a legelőbirtokosok

Rugalmasságával tűnik ki a Nemzeti vidékfejlesztési terv (NVT) támogatásai közül a kedvezőtlen adottságú területek támogatása. Ugyanis az öt évre szóló juttatás egészét nem veszíti el a gazda akkor sem, ha az egyik esztendőben a vetésforgóban olyan növényt alkalmaz, amelyre nem jár az anyagi hozzájárulás.
Sokak számára teremtett jó lehetőséget, hogy idén nyáron újra megnyitották az NVT keretében meghirdetett kedvezőtlen adottságú területek támogatását (KAT). Június 30-ától július 31-éig ismételten bárki beadhatta kérelmét az uniós kasszából származó anyagi segítségre.

A kedvezőtlen adottságú területek támogatását öt esztendőn át vehetik igénybe az arra jogosult gazdák. Valamennyi támogatási forma közül ez a legrugalmasabb – véli Sirhánné Biuti Zsuzsanna NVT-szaktanács-
adó. Óriási előnye, hogy nem veszíti el azt a termelő akkor sem, ha a szóban forgó évek egyikében nem felel meg a feltételeknek. Könnyen előfordulhat, hogy a gazda egyik évben kéri a támogatást, aztán a második évben úgy látja, nem éri meg neki. Ha pedig a vetésforgó összeállításakor tartja magát az uniós követelményekhez, ettől függetlenül a harmadik, a negyedik és az ötödik esztendőben újra kérheti a kifizetést a számlájára.

Ez különösen a legelőterületek birtokosai számára mondható kiváló többletforrásnak, azzal ugyanis megkétszerezhetik az igénybe vett támogatást. Hiszen nekik ezen kívül nem jár más, mint a SAPS, s így a KAT kiemelkedő szerephez jut az év végi – és persze nem utolsósorban közepi – elszámoláskor.

Két csoport

Az Európai Unió két külön csoportba sorolja a támogatandó területeket, s amíg az úgynevezett KAT 19-esben hektáronként évi 85,9 eurót kap támogatásként a gazda (azaz az idei esztendőre a megállapított 252 forintos euróval kalkulálva 21 ezer 491 forintot), addig a KAT 20-asba soroltak évi 10,94 eurót (azaz szintén ugyanilyen árfolyammal számítva 2737 forintot) kapnak kézhez minden egységnyi földterületre vonatkozóan.

Miként különbözteti meg a kedvezőtlen területeket az európai uniós meghatározás? A KAT 19-esbe azok a területek férnek bele, amelyek egyidejűleg három feltételt teljesítenek: egyrészt alacsony hozamú, nehezen művelhető területek, amelyek csak rendkívül magas ráfordítással lennének javíthatók, és amelyek elsősorban külterjes állattartásra alkalmasak. Másrészt az átlagosnál lényegesen alacsonyabb mezőgazdasági teljesítményűek, harmadrészt pedig túlnyomórészt mezőgazdasági tevékenységből él a lakosság, és ráadásul egyre többen vándorolnak el ebből a térségből.

A KAT 20-asba pedig azok a területek sorolhatók, amelyek különleges hátrányokat szenvedő térségek. Így például ide sorolják a fokozottan savanyú talajokat, amelyek esetén ennek mérőszáma meghaladja a 4,5-ös PH-értéket, s ennek következtében a talaj termőképessége korlátozottá válik. Szintén megakadályozza sok növény termesztését, ha a talaj az átlagosnál nagyobb mértékben szikes. Ez akkor válik kritikussá, ha 0,15 százalék fölé emelkedik a nátriumsók aránya: az ilyen adottságokkal rendelkező birtokokon kizárólag a nagy sótűrő képességű növények tudnak megmaradni. Ám ezek esetében is számottevő terméscsökkenéssel kell szembenézniük a gazdáknak.

Éppígy megnehezíti a gazdálkodást egy adott területen az, ha kirívóak a vízgazdálkodási körülmények, ami a talaj gyenge vízáteresztő és erős vízvisszatartó tulajdonságában mutatkozik meg. A kedvezőtlen adottságú területek közé tartoznak a fentieken kívül még a sűrű agyag- és a könnyű homoktalajok is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Doboz a levélpapírhoz

Tovább olvasom