Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Egy emlékkiállítás margójára

2006. augusztus 19. A Páneurópai Piknik 17. évfordulója. Idén egy fotókiállítás nyílik a BW Pannonia M. Hotelben, de merőben más, mint amit a korábbi években megszoktunk. Már az épület homlokzata is lenyűgöző, óriásposzterek az áttörés dokumentumfotóival. Lobenwein Tamás fotókiállítását láthatjuk. A terem egyik oldalán míves városfotók, soha vissza nem térő fényben elkapott intim részletek Sopronról, aranymetszésben komponálva. A másik oldalon a legendás, világot bejárt piknikfotók. Miközben a képeket nézem, látom Tamást, kényelmes szandáljában sietni a belvárosban, vállán a hozzánőtt zöldcsíkos fotóstáskája. Rohan valahová, valami történik a városban, de nélküle nem történhet meg. A krónikásnak ott kell lenni. Felkészülten, átgondoltan, az édesapjától tanult fényképészmesterség minden csínjával-bínjával a tarsolyában.

Akkor is ott volt. 1989. augusztus 19-én a határkapunál. Jól átgondoltan Ausztria felől érkezett a helyszínre. Szemből szerette volna lencsevégre kapni a határon Magyarországról átlépőket. A hivatalos küldöttséget várta, a delegációt, és a szimbolikus ünnepi alkalmat. Nem így történt. A gyönyörű augusztusi napsütés alábbhagyott, a határkapu és környéke árnyékba borult.
Hirtelen felgyorsultak az események. NDK-sok tömege jelent meg a kapu magyarországi oldalán. A delegáció késett. A türelmetlenség egyre nőtt. Szinte vezényszóra a tömeg meglendült, Ausztria felé áttörte a kaput, sírva-nevetve, egymás nyakába borulva, lerázva béklyóikat a szabadságba érkeztek. Megrázó pillanatok voltak. Tamásnak a másodperc törtrésze alatt kellett cselekedni. „Csípőből tüzelt”, gépét sorozatfelvételre állítva örökítette meg a történelmi eseményt. A gépbe fűzött film az adott fényviszonyok mellett nem volt elég érzékeny. Tamás profi módon döntött. Úgy exponált, mintha érzékenyebb film lett volna a gépben. A sötétkamrában, speciális hőmérsékleten és hosszabb előhívási idővel kapta meg a végeredményt, a történelmi fotósorozatot, a hosszú expozíciós idő miatt bemozdult emberek lélegzetelállító drámai dinamizmussal a szabadságba törő lendületét.
Tamás a barátom volt. 45 évvel ezelőtt a Fény-Szöv Széchenyi téri üzletének pincéjében tanított meg a fotólaborálás fortélyaira, a Sotex-kultúrházban együtt alakítottuk meg a Safilm nevű Soproni Amatőr Filmes Társaságot. P megmaradt a fotózás mellett. Tovább folytatta a Lobenwein dinasztia küldetését. Fotóarchívumuk párját ritkító történelmi dokumentum. Lokálpatrióta volt, ízig-vérig soproni.
Küldetése volt. A „gulyáskommunizmus” idején is tette a dolgát. Nem volt elégedetlen a sorsával. Ugyanúgy megvárta a három évet, amíg megkapta a régen befizetett Wartburgot, mint mások, örülni tudott a háromévenkénti meghívólevéllel történő nyugati utazásnak, és csak nagy ritkán jutott márkás filmnyersanyaghoz. Ennek ellenére dolgozott tisztességgel, nem hagyta el Magyarországot, pedig bármelyik neves nyugati bulvárlapnál vagyonokat kereshetett volna. Dokumentált, és végül történelmet írt. A piknikről készült fotósorozatával segített kiütni a zárókövet a kommunizmus boltívéből.
Kitüntetései a hivatalos elismerések. Ennél fontosabb, hogy mindenki szerette, mindenki Tamása volt. Jellegzetes alakja, fényképezőgéppel a nyakában, a város utcáin mindenkinek hiányzik. Itt a kiállításon találkozhatunk vele ismét.
Sok ezer fotót készített. Róla kevés kép maradt. Fényképezőgéppel a kezében talán csak ez az egy, a Páneurópai Piknik helyszínén, az eseményekről készített dukumentumfilm forgatása közben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győri ETO FC

REAC

Győr, DAC-pálya, Borsodi Liga-mérkőzés, vasárnap 17 óra. V.: Kassai (Székely,… Tovább olvasom