Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Egy, kettő, három és a többi

Molnár Ferenc egyik könnyed egyfelvonásosában azt mondja Norrison, a részvénytársasági elnök, hogy néha olyan mutatványokra kényszerül, mint a bűvész.
Pénzzel minden megoldható? Bartha Alexandra (Lydia) és Korcsmáros György (Norrison) az Egy, kettő, három egyik jelenetében.
Az egy, kettő, három elhangzása után következik a produkció. Így történt ez Győrött is, az évad első premierjén. Valóságosan és kissé jelképesen. A jelkép keserűen szomorú aktualitása, hogy a premieren a színidirektor, Korcsmáros György színészként beugrásra kényszerült, hogy megmentse az előadást. A nagyérdemű tapsolt, szinte semmit sem vett észre a kulisszák mögött zajló egyéni, emberi drámából.

Korcsmáros, a színész

Az eset előzménye, hogy péntek este a Földes Gábor-bérlet nézői még Tóth-Tahi Mátét látták Az Ibolya című egyfelvonásos igazgatói szerepében.

Az előadás lement, de a színész láthatóan kiesett a szerepéből. A közönség együttérző fegyelemmel kísérte végig az előadást. Nem volt botrány, jóllehet – a körülményektől eltekintve – botrányos produkció kerekedett. A művész két évad óta színpadon csak árnyéka önmagának. Gyógykezelésre szorul. Korcsmáros György terápiának szánta Tóth-Tahi Máténak a színigazgató szerepét. Az utolsó pillanatig reménykedett rendező és színész, hogy a hálás szerep visszaad valamit a népszerű, sokak által kedvelt művész emlékezetes ragyogásából. Ám a terápia nem sikerült. A pánikbetegséget a színész nem tudta leküzdeni.

Sikeres párosok

Az ügy paradoxona, hogy a kulisszák mögötti dráma dacára a premieren nagyon szórakoztató két egyfelvonásost látott a nagyérdemű. Az Egy, kettő, három című darabban Korcsmáros György elnököt, Az Ibolyában színidirektort játszott. Konvencionálisan persze végig középhangon beszélt. Amikor felemelte hangját, az kissé meghökkentő volt. A pénzvilági történetet (Egy, kettő, három) Böhm György, a művésztörténetet (Az Ibolya) Korcsmáros György rendezte.

Mindkét darabban két-két fiatal művész kivételes teljesítménnyel lepte meg a közönséget. Pozsonyi Takács László és Bartha Alexandra nemcsak emlékezetes karaktereket formált, hanem együttjátszásuk is példás volt.
Az Ibolyában Turek Miklós és Balsai Mónika – a korábbi évadokban nyújtott játékuk alapján – nem is meglepetés. Közhelyszerű fordulattal szólván ott folytatták, ahol abbahagyták. A hangsúlyaik, a játékuk ritmikája túlmutat a konvenciókon.

Nézőbarát előadás

Nem meglepő, hogy nézőbarát előadás született mindkét darab színrevitele alkalmával. Azért, mert a népes művészgárda, mint egységes csapat, ökonomikusan gazdálkodott a színpadi és a színtéri idővel. A másik nagy erénye a premier két Molnár-egyfelvonásosának, hogy a rendezők kihasználni igyekeztek a társulatban található értékeket. Egyik érték, és ez végig követhető volt az előadásokon, hogy kivétel nélkül minden epizodistának volt „ereje", mindegyik észrevétette magát. Jachinek Rudolf „örökös titkárt", Agócs Judit mindkét darabban plasztikus nőportrét formált olyan tónusban, amelyet a vígjáték megkövetelt.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mennyibe kerül a ruházkodás?

Tovább olvasom